Seamus Heaney: Élőlánc


Terence Brownnak


Ahogy a
bejátszásban segélyszállítók

Kézről kézre adták
a csomagokat, miközben

Katonák tüzeltek a
tömeg feje fölött,


Izmaim újra
megfeszültek, a gabonával

Megtöltött zsák
két sarkából párnás fület

Formáltam, hogy
fel tudjam lódítani –

Egy-két, egy-két,
hó-rukk, lendületből

A platóra, aztán
lehajolni és nekifeszülni

A következőnek.
Semmi nem fogható ahhoz:


Megszabadulni a
tehertől, a fáradság jutalma,

Könnyűség, mely
nem tér vissza már.

Vagy visszatér,
még egyszer. Utoljára.