Terence Brownnak
Ahogy a
bejátszásban segélyszállítók
Kézről kézre adták
a csomagokat, miközben
Katonák tüzeltek a
tömeg feje fölött,
Izmaim újra
megfeszültek, a gabonával
Megtöltött zsák
két sarkából párnás fület
Formáltam, hogy
fel tudjam lódítani –
Egy-két, egy-két,
hó-rukk, lendületből
A platóra, aztán
lehajolni és nekifeszülni
A következőnek.
Semmi nem fogható ahhoz:
Megszabadulni a
tehertől, a fáradság jutalma,
Könnyűség, mely
nem tér vissza már.
Vagy visszatér,
még egyszer. Utoljára.