Nekem az az álláspontom, hogy az irodalom nem csak irodalomból „van”. A költészetnek ki kell mozdulnia szövegorientált elefántcsonttornyából, hogy képes legyen reflektálni arra a mediálisan rendkívül összetett világra, amiben megszólal. A hercegprímás esetében kifejezetten fontosnak tartottam, hogy szembenézzek saját hagyományom, történelem- és kultúraképem „remixelhetőségével”, az individuális világteremtés kortárs lehetőségeivel. Ezért kerülnek egymás mellé képzőművészeti, filmes és irodalmi motívumok Kis Róka Csabától Csoóri Sándorig, Jancsó Miklóstól Philip K. Dickig. A pszeudomitikus szövegalkotásnak az a formája izgat, mely képes felmutatni azt a hibrid és ellentmondásos kultúrát, melyben élünk.
/Nemes Z. Márió/