Budapest hőse: Raoul Wallenberg
Gazdag és befolyásos, svéd nagypolgári család sarja, aki előtt szinte minden kapu nyitva állt. Választhatta volna a nyugodt életet, a biztos karriert, de másképp döntött: diplomata lett. 1944 júliusában Budapestre érkezett, hogy segítsen: zsidókat mentett meg a deportálástól. Megszervezte a védett házak rendszerét, rengeteg svéd védőútleveleket állított ki, és volt, hogy a vagonokból szabadított ki embereket. Vakmerősége, tettrekészsége ma már élő legenda. Ő Budapest hőse: Raoul Wallenberg.
Bengt Jangfeldt könyvében sok új tényt tárt fel Wallenberg neveltetéséről, az Egyesült Államokban töltött éveiről, budapesti tevékenységéről és moszkvai fogságáról. A fotókkal gazdagon illusztrált Raoul Wallenberg élete az első magyarul megjelenő, átfogó Wallenberg életrajz. Ebből közlünk most egy részletet.
„Életem talán legizgalmasabb 3–4 hetét éltem át – írta anyjának Wallenberg augusztus 6-án, négy héttel Budapestre érkezése után. – Bizony felfoghatatlan méretű tragédiát lát itt az ember, amerre néz, de annyi a munka éjjel-nappal, hogy csak néha tud reagálni rá.” Két nappal korábban töltötte be harminckettedik évét. „A születésnapom igazán mulatságosan esett! Csak délután figyeltem fel a dátumra, és megemlítettem a dolgot lelkes titkárnőm, Nákó grófnő előtt. Két óra múlva egy gyönyörű felszerelés állt íróasztalomon, levéltárca, naptár, tolltartó stb. egy flaska pezsgő és virágok társaságában.”
Egy hónap alatt Wallenberg élete alapjaiban változott meg. A jelentéktelen üzletember egy nemzetközi válsággóc kellős közepébe került. Olyan feladatot bíztak rá, amely nagy felelősséggel járt, és ez felszabadította vele született energiáit és tettvágyát. Hamarosan ismertté vált Budapesten, főképp a zsidók között, akik számára ő lett a fény az elhúzódó sötétségben. „A puszta tény, hogy a svájci és a svéd követségen fogadják a zsidókat, meghallgatják és előjegyzik őket, felbátorított sokakat, akik hajlandók segíteni – jelentette Wallenberg a svéd külügyminisztériumnak. – Elég volt arra, hogy életre keltse a jelenleg bénult önvédelmi ösztönt.”