Halmos Ádám, a Libri Kiadó igazgatója kezdi a heti Netnaplót a Literán. Íme.
Biológiai órám ismét jelzi az év végét. Nem töröm a fejemet újabb könyvborítókon, nem szorongok többé azon, hogy időben elkészülnek-e a sikerkönyveink, s egyáltalán, kiérdemlik-e a sikert, ilyenkor, jó könyvkiadó módjára és életem beállt ritmusát követve már csak a számokat lesem.
A hójelentést, hogy végre felkaphassam a sífutólécemet, és a könyvkereskedők eladásait, hogy az év végi nagy kiadói hajrá után büszkén veregethessem kollégáim és a magam vállát.
A sífutás élet- és lélektani előnyeiről egy a deviáns kulturális menedzserek részére szervezett posztgraduális workshopon felkérésre boldogan beszámolok, de ezúttal úgy döntöttem, az irodalmi közeg által talán kissé elhanyagolt könyvpiaci kérdésekről ejtek néhány szót. Hogyan is ragadhatnám meg az irodalom nyelvén a kereskedelmet? Kénytelen leszek segítségül hívni egy antiközhelyt, a már-már elhíresült „a könyv nem mosópor” paradigmát, melyet a könyvpiaci legenda szerint többen állítottak és cáfoltak, mint azt, hogy a digitális korral elpusztul a papíralapú könyv. De vajon tényleg nem mosópor a könyv? Vagyis a könyvolvasót valóban nem befolyásolják külső ingerek a könyvvásárlás szent pillanatában, pusztán csak a szájhagyomány és korábbi olvasmányélményei hatnak rá? A kérdést költőinek is nevezhetnénk, ha a könyvkereskedelem statisztikai adatai és egyes kutatások nem azt mutatnák, hogy a könyvvásárlók több mint fele impulzusvásárló. Vagyis azért megy be egy könyvesboltba, mert véletlenszerűen megpillantja azt egy bevásárlóközpontban, és amint betért, és bolyongani kezd a nagy könyvhalmok között, döntését jelentősen befolyásolja az, hogy, a túltermelési válságtól küzdő könyvpiac mely termékébe botlik bele.
Az impulzusvásárlás fokozottan érvényesül a decemberi időszakban. Ahogy közeledünk a szeretet ünnepe felé, egyre gyorsabban döntünk arról, hogy mit is vásároljunk, és a tett színhelyéről is mielőbb szabadulni akarunk. A tipikus könyvvásárló ezért vagy internetről rendel, hogy mindezt elkerülje, vagy a könyvesboltok bejárata közelében elhelyezkedő gúlákról válogat. Kereskedelmi szempontból tehát azt kell mondjam, a könyv bizony hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy mosópor. De nem csak ebben áll a mosópor és a könyv rokonsága: A könyvek nyomtatásához használt papír fehérítését klórvegyületekkel végzik, ahogy a fehérítő hatású mosóporok is hasonló anyagokat tartalmaznak. A könyvek borítója és a mosóporok csomagolása hasonlóképp befolyásolja a vásárlót a döntése meghozatalakor. Miként könyveket, úgy mosóport is elsősorban felnőtt nők vásárolnak.
És bár mindkét termék fokozottan tisztító hatású, ezen a téren a különbség mégis jelentős. Míg a könyv a lelkünket, a mosópor csak a ruhánkat tisztítja, és ez épp elég ahhoz, hogy az ágyamban a feleségem mellett ne Tominak jusson egy kis hely, hanem ezúttal épp ennek a kedves történetnek.