A Libri Kiadó főszerkesztőjének vallomása az őszről. Angyalosy Eszter gondozza Ördög Nóra és Törköly Erika, Liptai Claudia, Havas Henrik és Almási Kitti, Tarjányi Péter és számos külföldi szerző írásait. Például a már megjelent Lovesongot is.
Ez az ősz mozgalmasan alakul a számomra. Azzal indult, hogy a föld forgása egyszer csak lassulni kezdett, ettől meghosszabbodtak a nappalok és az éjszakák. Ekkor jött egy tunéziai asszony, aki mindenképpen gyereket akart, és ezért bármilyen árat képes lett volna megfizetni. Mindeközben azonban egy másik anya és a lánya önvédelemből ölni kényszerültek. Titkukat egy megszállott matematikus a hideg logika segítségével próbálta meg elrejteni, de az egykori bérgyilkoson még ő sem tudott segíteni, mert őt, szegényt, egykori áldozatainak a szellemei kísértik… Nem kevés élmény ez, és még korántsem teljes a lista!
Itt az ősz, ez szerkesztőnyelven azt jelenti, hogy egyik könyvből a másikba ugrom. Be kell vallanom azonban, hogy a nagy hajtás ellenére olyan örömmel tapicskolok bennük, mint egy gyerek, aki egyszerre akar indiánost, kovbojost, orvososat vagy anyukásat játszani, meg persze barbizni is, még szép.
Itthon is és bent is azon nevet mindenki, hogy nekem mindig minden könyv annyira hihetetlenül elképesztően fantasztikus, amin épp dolgozom. Ha befejezek egy észbontóan csodálatosat, utána biztos, hogy egy letehetetlenül hihetetlen következik… A többiek erre mosolyogva azt mondják, milyen cuki… De most komolyan, én tényleg beleszeretek minden könyvbe, ami csak az utamba kerül. Nem vagyok hozzájuk hűséges, inkább poligám a kapcsolatunk, legszívesebben egész kis háremet tartanék fenn belőlük. Mindegyik egy külön kis univerzum, ami úgy beszippant, mint egy csillagkapu, és amíg bennük vagyok, azt se venném észre, ha közben Schwarzeneggert véletlenül elnöknek választanák. Akár itt, nálunk (majd megírja, és akkor megtudom)…
Szerintem ez a lényege az olvasásnak, a könyveknek. Legyen szó Dunajcsik kolléga pofátlanul megdöbbentő novelláiról, vagy Liptai Claudia hősnőjének kacagtató és izgalmas kalandjairól Afrikában (nemsokára megtudjátok…). Az élmény bárki számár adott, aki hajlandó befogadni.
Én azonban emellett egy plusz élményt is megkapok majd minden nap, amit ezennel megosztok mindenkivel, már aki meg erre hajlandó…
Szóval amikor a magyar szerzőink mellé odaülök, hogy együtt gyúrjuk, rágjuk a szöveget a végtelenségig, sokszor elnézem őket, miközben dolgoznak. Ahogy megteremtik ezeket a világokat. Koncentrálva, elszántan. Lehet, hogy nincs ez mindenkinél így, de a mi szerzőink olyanok, hogy nagyon szeretik, nagyon akarják a történeteiket. Az ő könyveik tényleg születnek: sok szenvedést okoznak, amíg kijönnek, de aztán annál nagyobb az öröm… Egyszóval ezek a szerzők komolyan veszik, amit csinálnak. Mert adni akarnak valamit magukból, mert valamit el akarnak mondani, meg akarnak mutatni, át akarnak éreztetni.
Amikor figyelem őket, már nem is csodálkozom annyira, hogy működik a mágia! Olvasni kaland. Olvasni szexi. Olvasni megnyugtató és felkavaró. Olvasni egyszerűen jó! Meg ezek szerint írni is. De tényleg.