“Minden normális ember ugyanúgy normális, minden őrült a maga módján őrült.”
Ausztria német megszállása után a nyolcvankét éves Sigmund Freud Londonba emigrál. Magával viszi a feleségét, gyermekeit, a sógornőjét, a kezelőorvosát és annak családját, a két cselédjét és még a kutyáját is – négy idősödő húgát viszont Bécsben hagyja. Közülük a legfiatalabb, az 1867-ben született Adolfine az egyetlen, aki soha nem ment férjez és gyermeke sem született. Ez a könyv az ő történetét beszéli el küzdelmes gyerekkorától kezdve a bécsi “Fészek” elmegyógyintézetbe való önkéntes bevonulásán át egészen a náci gázkamrákban lelt haláláig.
A híres és imádott pszichológus árnyékában élő húg személyes sorsán keresztül feltárul előttünk a századfordulós Bécs zárkózott világa csipkeruháival és fülledt vágyaival, irodalmi szalonjaival és bonctermeivel. Egy város és vele egy civilizáció, mely Adolfine-hoz hasonlóan maga is a fegyelmezett normalitás és a féktelen őrület közötti vékony határmezsgyén táncolva sodródik a végső összeomlás felé. A fiatal macedón szerző regénye 2010 irodalmi szenzációja volt, mely elnyerte az Európai Unió Irodalmi díját.
Goce Smilevski 1975-ben született a macedóniai Szkopjében. Tanulmányait Szkopjében, Prágában és a budapesti Közép-Európai Egyetemen szerezte. Három regény szerzője, a szkopjei egyetem előadója.