Egy kutya és/vagy egy gyerek! – vallották az oldszkúl filmes szakik. Bölcsességük azóta többször is túlhaladottá vált, de az tény, hogy az utóbbi időben a gyereknarrátoros sztorik könyves fronton is jól teljesítenek, elég csak – a frissebb merítésből – például a Semmire vagy a Csikkre gondolni. Vagy itt van például a Bunkerzsúr, melynek elbeszélője nem más, mint a 11 éves Tocstli, egy mexikói drogbáró fia, aki apukájával és apukája sameszaival egy, a külvilágtól teljesen elzárt palotában él.
Tocstli azonban – szeparáció ide vagy oda – lát és hall dolgokat. Így a lehető legtermészetesebb hangon mesél más emberek likvidálásáról, a kokainüzletek nyélbe ütéséről vagy a helyi korrupt politikusok időnkénti felbukkanásáról. Holott apja óvni próbálja egyszem fiát (például amikor csonkolt hullákat mutatnak a tévében, gondos szülő módjára nem engedi, hogy nézze, persze hiába), iskolába éppen ezért nem járhat (magántanár oktatja, főként a Japán Birodalom rejtélyeire), és vele egykorú gyerekekkel sem barátkozhat.
Gerincre vágva írása itt folytatódik.