Könyvesblog-kritika.
Első mondat: "Egyre gyakrabban kerülte az álom, nem heti egy-két alkalommal, hanem négyszer, ötször.“
A főhős
"Semmi sem létezett körülötte. Csak a zaj a fejében, s az elméje az időben”. Egy álmatlan, üres, medítatív elmeállapot leírásával kezdődik a történet, és ez a lekerekített, fogás nélküli létezés, ez az egyszerre tompa és közben meglepően éber világszemlélet a könyv egész hangulatán végigvonul. A főszereplő Eric is ennek megfelelően érdeklődő, lesajnáló, nyitott és mindentudó egyszerre. Eric milliárdos, akinek egyetlen napját követi a történet, ahogy fehér limuzinjával igyekszik eljutni a temetéssel, zavargásokkal és elnöklátogatással zsúfolt New Yorkon, hogy gyerekkori fodrásza levágja a haját.
Mindehhez járul egy teljesen szenvtelen elbeszélői hang: az egyes szám harmadik személyű első fejezetre következik egy Benno Levin nevű figura zaklatott vallomása egy gyilkosság utàn, majd a regény visszavált Ericre és a mindentudó elbeszélő pozíciójába, és következetesen, mindvégig így meséli a történetet, egészen a befejezésig. Főszereplőjét helyezi a történet középpontjába, a mellékszereplőkkel való találkozása, interakciója képez egy-egy epizódot. Márpedig olyan sok epizód nincs: főhősünk hajat vágatni indul luxuslimuzinjával , amely végül egy 24 órás küldetésbe torkollik.
Az írás itt folytatódik.