Benedek Szabolcs, Papp Sándor Zsigmond és Szabó Róbert Csaba Erdélyben találkoznak olvasóikkal. Szabolcs pedig “hazablogol”, hogy mi is tudjuk, mi történik velük.
Az első nap első tanulsága az volt, hogy ezek szerint afféle LITE verzió van a GPS-emben: az országhatárt átlépve a településeket általában mutatja, az utcaneveket nem. Ahol pedig a település egyetlen utcából áll, ott csupán a sebességlimitre figyelmeztet, a település mintha maga a táj lenne. Szóval ezt odahaza orvosolni kell. Nyilván valami frissítés kell. Gondot végül is nem jelentett, mert simán elnavigáltunk Székelyudvarhelyre, és elég jó időt is futottunk, a Királyhágón túl, Feketetónál még egy csorba és egy miccs is belefért. Parajdon sajnos nem fért bele a kürtös kalács: szóltam Zsigának, hogy nézze csak, mit árulnak, de gonosz módon nem álltam meg neki – vagy talán nem is voltam olyan gonosz, lévén, hogy ha ráléptem volna a fékre, a mögöttünk lévő autó rátolt volna az előttünk haladó teherautóra. Mindenesetre innentől fogva árgus szemekkel figyeltük az út menti árusokat kürtös kalács ügyében. Végül csak Székelyudvarhelyen sikerült kiküszöbölnöm a csorbát – mármint nem a levest, hanem hosszas várakozást követően Zsiga itt, a főtéren tudott beszerezni egy méretes kalácsot. Zsigát különben az is kárpótolta, hogy negyvenévesen megérte, hogy autópályán utazhat Erdélyben, Gyalu és Aranyos között, 53 kilométert.
Székelyudvarhelyen egyébként székelyudvarhelyi napok vannak, na persze hol másutt lennének székelyudvarhelyi napok, ha nem Székelyudvarhelyen; na jó, ez hülye vicc volt, elnézést érte, arról van szó, hogy belecsöppentünk egy rendezvénysorozatba: a főtéren búcsúhangulat árusokkal, sütődékkel és néptáncosokkal. Mi épp akkor kezdtünk a művelődési házban, amikor száz méterrel arrébb az autentikus népviseletbe öltözött táncosok befejezték, vagyis nem konkurált senki senkivel. A könyvbemutató, író-olvasó találkozó, beszélgetés (kinek mi) pedig remekül sikerült: Csinta Samu iszonyat jó kérdéseket tett fel, és mi iszonyat jókat válaszoltunk. De tényleg, önfényezésen és humoron kívül, valóban remek program volt, én kiválóan éreztem magam, és a szemek csillogásából úgy tűnt, hogy mások is.Az egyik kedves néző például megkérdezte, hogy milyen érettségi tételek szeretnénk lenni, ezen pironkodtunk egy sort, majd én elárultam, hogy nekem egy novellám igazából érettségi tétel volt (vagy talán idén is?) egy vásárosnaményi szakközépiskolában, szerencsére Zsiga is riposztozott valamit, úgyhogy közösen arattunk le minden babért.
A műsor végén vissza a főtérre, egy kis autentikus Ciuc sörre, aztán hamar a szállásra, ahol most afféle öreguras estét tartunk. Mindketten előszedtük az olvasnivalót, Zsiga egy vaskos és nehéz könyvet vett ki a táskája mélyéből, én pedig egy vékony és szinte súlytalan Kindlét. Leginkább utazáskor érvényesülnek a (poszt)modern űrtechnika előnyei. Ez itt a reklám helye stb. Holnap Marosvásárhely, immáron Szabó Róbert Csabával kiegészülve. Közben az jutott még eszembe, hogy ha már az első nap első tanulságával kezdtem, illendő lenne a többi tanulságról is szólnom, de ez még mind feldolgozásra vár. Voltam már párszor Erdélyben, a Székelyföldig ellenben még nem jutottam el, noha Csinta Samu azt mondta, ez még itt csak a kezdete. Benedek Szabolcs