“A cirkusz váratlanul érkezik.” Akárcsak ez a könyv hozzám, mert bár éreztem, hogy valami extrát fog adni, nem sejtettem, hogy pontosan mifélét. Most pedig alig találom a szavakat, csak próbálkozom érzékeltetni, hogy milyen élményt adott.
“Ezek mindössze tollas halak, akik megpróbálják meggyőzni róla a közönséget, hogy tudnak repülni, és én vagyok közöttük az egyetlen valódi madár.”“Észrevettem, hogy nem íróként gondolok magamra, hanem olyasvalakiként, aki kiskaput kínál az olvasóknak, egy érintőleges útvonalat, amelyen át eljuthatnak a cirkuszhoz. Hogy újra ellátogassanak oda, még ha csak képzeletben is, amikor testi valójukban nem tudják megtenni. Gyűrött újságpapírra nyomtatott szavakon közvetítem számukra az élményt, szavakat kínálok, amelyeket újra meg újra elolvashatnak, és így visszatérhetnek a cirkuszba, ahányszor csak akarnak, bármilyen későre járjon is, bármilyen távol legyenek is tőle. Odaröpítem őket, amikor csak akarják.Ha így nézzük, akkor inkább úgy hangzik, mintha varázslat lenne, nem igaz?”“A mágia… – ismétli a szürke öltönyös férfi, de a szó vége nevetésbe torkollik. – Ebben az egészben nincs semmi mágikus. Egyszerűen ilyen a világ, csak nagyon kevés ember veszi a fáradtságot, hogy fölfedezze.”
Sajtosrolo írása itt folytatódik.