Azoknak is, akik színesben szoktak álmodni, sőt, leginkább nekik. Nem szeretnék sokat elárulni a történetről, így inkább hangulatokról írok, benyomásokról számolok be. Van ebben a könyvben valami furcsa, mélyen gomolygó misztikum, ami soha nem kerül annyira előtérbe, hogy egyszerű varázslós történet legyen.
Tetszett az éjszakai hangulat, tetszettek a leírások, amik már-már teljes képi világot festett, a cirkusz fekete-fehér hangulatáról, a fényekről, a jelmezekről, az emberekről, a csillagok ragyogását… Elvarázsolt gyereklelkű felnőtt lettem tőle, réveteg mosollyal az ajkamon, amikor arról a varázslóról olvastam, aki bűvésztrükknek álcázza az igazi varázslatot s így lép fel. Az jutott eszembe, hogy hányan lehetnek még ilyenek…! Rögtön utána meg az, hogy nem lehetek ennyire gyerek, ez a valóság 🙂 Így jöttem rá, hogy beszippantott a történet, még az elején.
Ha most rendeled meg a könyvet, két cirkuszjegyet is kapsz ajándékba!
Persze nem csupa habcsók és vattacukor a történet, pont annyira rideg és metsző is tud lenni, amennyire bűbájos, azt hiszem, egy valódi mesebeli történetben ez nem lehet másként. Az az erőssége az ilyesféle történeteknek, hogy a maga valójában mutatja meg a jót és a rosszat, a fényt és az árnyékot.
“ A történetek megváltoztak, kedves fiam – mondja a szürke öltönyös férni, hangjában alig észrevehető szomorúság bujkál. – Nincsenek többé csaták a jó és a rossz között, sem elpusztítandó sárkányok, sem megmentőjükre váró leányzók. A legtöbb leány, legalábbis én így tapasztalom, manapság tökéletesen alkalmas rá, hogy megmentse saját magát. Legalábbis azok, akik érnek valamit.”