AZ Irodalmi Jelen Barna Dáviddal készített interjút.
Egy jelenleg – állítólag – Jeruzsálemben élő kezdő írónak miért van szüksége arra, hogy betörjön a magyar könyvpiacra?
Beszéljen belőled a próféta, de szó sincs itt még semmiféle betörésről. Egy komolyan vehető kiadónál jelent meg az első könyvem, ennyi.
Ehhez miért éppen a Móricz Zsigmond alakja köré épülő történetet használod?
Azt hiszem, a válasz kiderül a regényből. Egyebek mellett azért is írtam meg pont ezt a könyvet, és nem egy másikat, hogy aztán az ilyen egymondatos összefoglalóktól megkímélhessem magam.
Célod volt-e az irodalomtörténet és az irodalomtudomány provokációja?
Nem hiszem, hogy 2011-ben vagy ’12-ben csak úgy lehetne provokálni az irodalomtörténetet. Masszívabb rendszer az annál, másrészt annyian provokálták mozgalomszerűen az elmúlt fél évszázadban, hogy végképp immunis lett minden ilyesmire. Ami a konkrét elmélészeket illeti, Roland Barthes felé volt egy szubjektív kelet-európai mondatom, ennyi, de ebbe érzésem szerint sem ő, sem a Tudomány nem rendült bele.