Barokkosan burjánzó, térben és időben ide-odalépegető, egy szokatlan párbaj és egy nem mindennapi szerelem történetét elbeszélő regény az Éjszakai cirkusz. Az kevés lenne, ha azt mondanám, hogy az álom, a mese és a realitás között egyensúlyoz, talán közelebb lennénk az igazsághoz, ha úgy fogalmaznánk: egy alternatív valóság az, amelyet Erin Morgenstern felfed olvasói előtt.
Ezt érthetjük akár szó szerint is, a fejezetek némelyike ugyanis kimondottan az olvasót célozza meg, akit a szerző az egyes cselekmények között kézen ragad, és bevezet ebbe a csillámporos szubkultúrába. Mert mi más lenne a cirkusz, ha nem egy önálló kis világ – egy sajátos mini-univerzum, egyedi szabályokkal, belső dinamikával és hierarchiával?
A regénybeli Cirque des Rêves ráadásul még a hétköznapi, tigrises, kikiáltós, színes sátorlapos cirkuszoktól is nagyban különbözik. Az egy dolog, hogy soha senki nem tudja, hol fognak legközelebb felbukkanni. Ráadásul mutatványaik minden eddig ismert cirkuszi látványosságtól különböznek, és csak a beavatatlanok gondolhatják azt, hogy az illuzionista előadása ügyes trükk, nem pedig valódi varázslat.
Az írás itt folytatódik.