Kiveszett-e az udvariasság a fiatalokból, vagy nem értik őket az idősebbek? Mit jelent az udvariasság a neten, és miért csak a “kifinomult” sértés hatásos? Origo írás Pléh Csaba könyvéről.
A mobiltelefon és az internet használatának általánossá válása teljesen új társalgási stílusok elterjedéséhez vezettek az utóbbi néhány évtizedben. A külső szemlélő számára ezek néha meglehetősen udvariatlanoknak tűnnek. A nyelvpszichológiával is foglalkozó Pléh Csaba, a BME tanára szerint azonban jóval árnyaltabb a kép. A professzornak a közelmúltban jelent meg A társalgás pszichológiája című könyve, amelyben külön fejezet foglalkozik az udvariasság szerepével a társalgásban.
Az udvariasságnak nemcsak olyan “átlátszó” formái vannak a magyar nyelvben, mint a “tetszik”-ezés, néninek, bácsinak szólítás, “csókolom”-ozás. Az udvariasság minden társalgásunkat áthatja. Az ember minden másik emberrel való kapcsolatba – legyen az udvarlás, üzleti tárgyalás vagy akár veszekedés a piacon – mindig úgy lép be, hogy megpróbálja figyelembe venni azt az önképet, amelyet a másik saját magáról alkotott. Az udvariasság tulajdonképpen kétféle módon érvényesül. Vagy úgy, hogy megpróbálja a másik hiúságát legyezgetni (“de jól nézel ki”, “nagyon jó volt a múltkori cikked”), vagy megpróbálunk közös alapot keresni (“Józsikám, miért nem megyünk el sörözni?”).
A cikk itt folytatódik.