Mesés kilátások – Gyerekirodalom felnövőben címmel rendezték meg idén a Szépírók Társasága VIII. Irodalmi Fesztiválját április 14–15-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Nemcsak a statisztika, hanem az egyre több gyerekkönyvkiadó, -könyvesbolt és nem utolsósorban a színvonalas kötetek megugró száma mutatja, hogy a jelenben van feljövőben a gyerekirodalom. A fesztivál szombati napján járt a papiruszportál újságírója.
A Petőfi Irodalmi Múzeum ideális hely az ilyen jellegű rendezvények számára, ez már sokszor bebizonyosodott. Több helyszínen zajlottak az események, akinek nem volt kedve beszélgetést hallgatni vagy gyerekkel érkezett, az külön teremben rajzolhatott, filmet nézhetett (az Egyszervolt.hu és a MOME közös produkciójában készült versfilmeket). Esetleg a Díszterem előtti térben könyveket bújhatott – Nánási Yvette, a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése, Sándor Csilla pedig a Csodaceruza részéről árusította a szervezet, illetve kiadó égisze alatt megjelent könyveket, folyóiratokat –, egy szendvics vagy urambocsá pohár bor mellett társaloghatott.
Kezdődött azzal, hogy délután háromkor az Illusztrátor Pajtások kiállítását Kovács Eszter, a több mint tízéves Pagony egyik vezetője nyitotta meg (itt olvasható). A PIM Bártfay termében 18 óráig folyamatosan illusztrációs játékok zajlottak, például négykor Kun Fruzsina vezetésével.
A „lényeg” azonban a Díszteremben zajlott. Slágvortokban:
16 órától regényes beszélgetést hallhattunk Berg Judit, Böszörményi Gyula, Darvasi László és Lakatos Istvánrészvételével. Balázs Eszter Anna jól kérdezett/vezette az eszmecserét. Ez, mint később kiderült, nem is volt olyan könnyű, hiszen szinte minden órában olyan alkotók, szakemberek ültek egymás mellett, akiknek a tevékenysége néha csak annyiban hasonlított, hogy gyerekeknek írtak. A beszélgetés talán legérdekesebb része a tabutémákról és a trendekről szólt: Darvasi és Böszörményi tabutémákat hiányol a magyar gyerekirodalomból. Darvasit nem érdeklik a trendek („nincs is időm rá”), ő most a (magyar) valóságban élő, mai problémákkal küzdő gyerekeknek írja készülő regényét (ami akár bele is simul a nyugati trendbe – a szerk.). Böszörményi is sokszor nyúl forró témákhoz, ám ez nála néha megegyezik a trenddel. Követi, hogy mi zajlik a világon a gyerekirodalomban. Lakatost annyiban érdekli a trend, és épp azért tartja figyelemmel, hogy ne azt kövesse, ne legyen trendi. Berg Judit ezzel szemben nagyon szimpatikusan kijelentette, hogy ő nem tabutémákat döntögető irodalmon nőtt fel, és nem is szeretne ilyen regényeket írni, ez neki nem állna jól, meghagyja másnak. (A programok közötti szünetekben mindkét nap élőzene szólt Darvas Bence, Darvas Ferenc és Darvas Kristóf jóvoltából.)
Különös beszélgetés zajlott Hagyomány és újítás a gyerekversben címmel László Noémi, Vörös István, Kukorelly Endre és Kántor Péter között. Akivel a nap végén beszélgettem, mindenki kiemelte, milyen izgalmas vita zajlott a négy költő között – épp csak nem a gyerekversről. A csíkos könyvektől Micimackóig, Coopertől Karl Mayig, Dugó Danitól a Kis hercegig sok minden a műtőasztalra került, csupán a gyerekvers megújítása nem. Kukorelly egyik vesszőparipája lehet – valószínűleg nem mellesleg politikusi tevékenységével összhangban – az iskolai kötelező irodalom, erre csúcsosodott ki a polémia. Fellángolt közöttük a vita, mikor és egyáltalán kell-e Jókai, Gárdonyi, Molnár Ferenc az általános (vagy egyenesen a középfokú) iskolába. Kukorelly szerint a kiscsávókat izgalmas irodalommal kell mellbe vágni az iskolában, az ő kedvenc gyerekkori olvasmányaik sem hibátlan alkotások, sőt, arra azonban alkalmasak voltak, hogy megszerettessék velük az olvasást. Illetve közvetetten olyasmit is ebből tanulhattak meg (Geréb vagy Hegedűs kapitány árulása), hogy mi az a férfias viselkedés, tartás stb.
A gyerek mint alkotótárs címmel a következő órában a gyakorló szülő Kiss Noémi kérdezte Menyhért Annát, Nádori Lídiát, Acsai Rolandot és Vámos Miklóst. Mennyiben alkotótárs a gyerek, mennyire írják művükbe saját gyereküket, másképp látnak-e az épp gyereket nevelő írók? Négy egészen különböző egyéniség ült egymás mellett. Nádori Lídia azt emelte ki, hogy neki nem a vicces gyerekszáj volt a lényeg fia nyelvi fejlődése során, nem ezt jegyzetelte le, hanem ahogyan a gyerek nyelve megfogta, tükrözte a valóságot. A gyerekek világát, látószögét szerette volna beleírni a Sárkányba, ami egyáltalán nem önéletrajzi ihletésű mű. Menyhért Anna a kisló-történetei után egy „genderkönyvvel”, egy kalandregénnyel jelentkezik majd, melynek lány a főhőse. Acsai Roland a közeljövőben megjelenő bálnás verseskönyve viszont életrajzi ihletésű, szerinte a magányosból családossá váló költő két újabb, a születendő gyermekkel pedig további két szemet kap, azaz a költői nézőpontok száma esetében egyre nő. Vámos rutinos pódiumszereplőként beszélt két gyerekkönyvéről, az egyik szerinte gyenge, a másik viszont a céllal ellentétben nem gyerekkönyv, noha a kiadó úgy próbálta pozicionálni. Nagy derültséget keltett azzal a kijelentésével, hogy rossz anyagi helyzetében sok pénzt akart keresni a Dr. Orángutay Tivadarral.
„Lám a gyermek” – kezdődik a Véres délkörök. Este héttől Így meséltünk mi címmel ült egy asztalhoz, de vidámabb témában Kemény István és két lánya, Kemény Lili, Zsófia, Závada Pál és fia, Závada Péter, Karádi Éva és fia, Varró Dániel. Milyen esti mesélő az író – erre derült fény. Nagyon furcsa, hogy jó tollú író, szerkesztő nem vette a bátorságot magának, és nem fejből mesélt, hanem szigorúan kész szövegből. Kemény nem gondolta, hogy ő jobb szövegeket írna, mint például Weöres, ezért meg sem próbálkozott gyerekirodalommal. Sőt itt-ott olykor még javított is a szövegen. (Weöres, Kormos, Tolkien szinte mindegyik szerző családjában „előjött”, derült ki a nap folyamán.) A háttérben érdekes volt látni a Kemény lányok kis színes rajzait vagy Závada Péter naplóját, amit életrajzi eseményekkel átszőve vezetett neki apja, az egyes olvasók által már ismert szociológusi szemlélettel… Mindezt kivetítőn követhettük. A mese, a testközel és a veretes szövegek fontossága közös szál volt ezen az érdekes múltidézésen. Főként annak tükrében, hogy levezető koncertként épp a Kemény lányok alkotta Kisszínes duó lépett föl, a műsor második részében az Akkezdet Phiai Újoncával, Závada Péterrel. Nekem főként a közös blokk tetszett, amint a hamvas, tiszta lánygondolatok és lágy zene kiegészült Újonc olykor nyers, szellemes, de nem idealista költői szövegével. Jó nap volt, méltó befejezéssel.
A technikáról és a szervezésről csak jót lehet mondani. A gyerekirodalom színe-java megjelent vagy terítékre került izgalmas, érdekes formában. És akinek nem volt kedve a borongós időben kimozdulni otthonról, a médiatámogató Meseutca oldalánélőben, videón is követhette az eseményeket.