Palya Bea mesélni is tud, írni is tud. Megmutatta ezt Ribizliálom című könyvével.
Régen olvastam igazán szórakoztató könyvet az életről, még régebben olvastam olyan könyvet, amelyik gyors egymásutániságban rengeteg féle érzelmet képes kiváltani belőlem. Egy írás akkor igazán jó, ha az ember kicsit önmagát is megtalálja benne. Én találtam ebben a „palyabeás” világban valamiféle kellemes személyes érintettséget, (és itt nem a Palya Bea életében először a szex boltban részre gondolok) ami számomra nagyon élvezetessé tette a történeteit. El is határoztam, hogy most már szakítok rá időt és a zenéjét is meghallgatom,
mert amit, és főleg ahogyan kiírt magából az nekem nagyon tetszett.
Szóval ne csak azért olvasd el ezt a könyvet, mert szereted Palya Beát vagy, mert éppen nem.
Olvasd el azért, mert ez a könyv szól a népdalgyűjtés mibenlétéről és ezzel együtt a moldvai csángó magyarok emberszeretetéről; mert ez a könyv szól arról is, hogy hogyan születik egy dalszöveg és a szavakat életre keltő zenei hangok; mert ebből a könyvből megismerheted a zenei világnak azt a részét, amit máshonnan nem lehet megismerni.
Olvasd el akkor, amikor nagyon nehéz élethelyzetben vagy, mert ez az írás egy archaikus mesélőt is megmutat, aki a gyökerei segítségével, hitével minden elkeserítő helyzetből stabil erővel tud tovább álmodni, élni és csinálni azt, amit igazán szeret.
Olvasd el akkor, amikor azon gondolkodsz, hogy hogyan tudnád önmagadat jobban
megismerni és a sorsod alakulását a kezedbe venni.
Olvasd el akkor, ha nő vagy, de ne gondold, hogy ez a könyv csak a női olvasóknak szól, és olvasd el akkor, ha férfi vagy és kíváncsi vagy a női lélekben rejlő megfejthetetlen titkokra.
Olvasd el azért, mert:
„Aki kinyit egy könyvet, mindenekelőtt önmagát nyitja ki.”
(Csoóri Sándor)
Szeretettel ajánlom hát mindenkinek ezt a kötetet azért is, mert engem a mangó
megkóstolására is inspirált..
Köszönjük az írást Kopányi Eszternek (KisKopányinak)!