Film lesz ebből hamar, akárki meglássa’. Tökéletesen biztos vagyok ebben. Nem akarok nagy szavakat használni, nem akarok frázisokat puffogtatni és eszem ágában sincs egy fokkal jobban lenyűgöződni a könyvtől a témája miatt, mert úgy illik. Azt vettem észre, hogy nem tudjuk még ennyi év távlatából sem a helyén kezelni, ha érzékeny vizekre evez egy író és a második világháború környéki zsidóság életével foglalkozik, akár általánosságban is.
A írónő családjának története ez a könyv, mint megtudtam a végén, a köszönetnyilvánításból. Jó könyv. Igazi Jó Könyv.
Irwin Shaw járt a fejemben, az ő családtörténetei, az ő történetszövése, szép mondatai, letehetetlen könyvei. Hallatlanul tehetséges ez a nő és képes volt egy Igazi Jó Könyvet írni szerelemről, családról, erőről, történelemről.Amerikaiként a magyarokról, ami nem könnyű, soha nem könnyű hitelesen egy másik ország lakóinak fejével gondolkodni. Orringer megcsinálta és nem csak ezt. Úgy mesélt nekem Budapestről, mintha mindig itt élt volna, keresetlenül és természetesen. Alapos munka van ebben a regényben, ami filmszerűen és hitelesen pereg az olvasó szeme előtt, miközben egyre jobban belemerül. Vaskos, hosszú regény és jó, hogy ekkora. Bele lehet merülni, megmártózni a hangulatokban és a történésekben, alaposan kiélvezve minden rezdülést.