Éppen A társalgás pszichológiája korrektúráját csináltam a vonaton, Bécsbe menet egy konferenciára, s ellógtam az ebédszünetben. Természetesen az Albertina Magritte-kiállítására. Szaladok át a termeken a lopott időben, s Magritte gondoskodik újra a meglepetésről. Az 1950-es években A társalgás művészete képsorozatával robbant be.
Hasonlítanak ezek a képek a társalgáshoz? Két dologban igen. Az egyik a rejtvények, melyek szavaink között is ott vannak, s Magritte képein is. A másik a beszélgető partnerek tévelygése az éppen a társalgásuk keltette náluk sokkal sokkal nagyobb univerzumban, a beszélgetés előhozta bábukat s erdőket mozgató világban.
Pléh Csaba (valahol Budapest és Bécs között)