Imádtuk, amikor a nyári táborok egyik programja az éjszakai bátorságpróba volt, amire néha egyesével, néha csapatokban, de mindig nagy izgalommal és lelkesedéssel indultunk. Akkoriban azonban senki sem szólt nekünk, hogy egész életünk bátorságpróbák sorozatából áll majd! Merészség kell, hogy álljuk a vizsgáztatók tekintetét, hogy kellően magabiztosak legyünk az állásinterjúkon, hogy meg merjük szólítani a szimpatikus fiút vagy lányt, hogy segítséget kérjünk vagy nemet mondjunk. Valakinek több, másoknak kevesebb bátorság adatott, időnként kicsit veszítünk belőle, ilyenkor jön jól, ha kezünkbe kerül egy olyan könyv, amely képes új erőt adni, példát mutatni.
Így ezen a héten 5 történetet ajánlunk nektek arra az esetre, ha rátok törne a félelem vagy a bizonytalanság, hogy mindig legyen mihez nyúlnotok egy kis extra bátorságért.
Roger Crowley: 1453 – Konstantinápoly utolsó nagy ostroma
(Park Könyvkiadó, fordította: Tábori Zoltán)
Roger Crowley hajós családból származó brit írónak az utazás a szenvedélye, könyveinek fő témája a mediterrán térség története, több évig élt Isztambulban. Magyarul számos könyve megjelent (Tengeri birodalmak, Kalmárköztársaság, Hódítók, Az Elátkozott torony). Ezúttal az 1453 – Konstantinápoly utolsó nagy ostroma című kötetét ajánljuk figyelmetekbe.
1453-ban fordult egyet a történelem kereke. A fiatal Mehmed hatalmas seregével és hajóhadával érkezett bevenni Konstantinápolyt, amelynek elestével a Római Birodalom önmagát régen túlélt utódállama, Bizánc is elbukott. Az utolsó bizánci császár, Konstantin maroknyi csapatával méltó ellenfele volt a szultánnak, a végsőkig kitartottak. A török létszámfölény mellett a felszerelésbeli különbség is óriási volt, a régi és új haditechnika nézett szembe egymással. A bekövetkező ostromban a védők kicsiny csapata szembeszállt a tízszeres túlerőben lévő roppant oszmán hadsereggel egy földön, vízen és föld alatt vívott hősies küzdelemben.
„…a megsemmisítő tűzben az oszmánok rettenetes veszteségeket szenvedtek, és csak újabb céllövészetre adtak lehetőséget azzal az eltökéltségükkel, amivel igyekeztek összeszedni a halottaikat. A velencei seborvost, Nicolò Barbarót megdöbbentette a látvány:
És midőn egy vagy kettő elesett közülük, rögtön más törökök jöttek, és elvitték a halottakat, a vállukra emelték őket, ahogy a disznót szokás, nem törődve azzal, mennyire vannak közel a városfalakhoz. A mieink azonban, akik a párkányokon voltak, és puskával meg számszeríjjal lőtték őket, megcélozták a halott bajtársát vivő törököt, és mindkettő holtan esett a földre, és akkor más törökök jöttek, és elvitték őket, nem félve a haláltól egy cseppet sem, hanem inkább tíz is megölette magát, mint hogy elszenvedje azt a szégyent, hogy egyetlen török holttestet is a városfalak alatt hagyjanak.”
Szergej Lebegyev: A Debütáns
(Helikon Kiadó, fordította: Soproni András)
Bátor dolog egy író részéről, amikor úgy dönt, stílust vált. Szergej Lebegyev igen fiatal, 1981-ben született Moszkvában. A Debütáns az ötödik regénye, négy klasszikus szépirodalmi mű után most egy vérbeli thriller, egy történelmi krimi került ki a kezei közül. Szokatlan, de izgalmas váltás. És persze bátor dolog a kiadó részéről is egy olyan regénnyel indítani az életművet, ami kevésbé jellemző a szerzőre. Ennek oka pedig a téma aktualitása és „címszereplője”: hiszen a Debütáns egy olyan, az orosz titkosszolgálatok által kifejlesztett méreg neve, amelyről akár ma is olvashatunk a hírekben, ha követjük az orosz ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij történetét. A magyar olvasók ezzel a regénnyel kezdhetik az ismerkedést az új orosz próza egyik legizgalmasabb szerzőjével, a XX. századi orosz történelem kegyetlenül pontos ábrázolójával, aki minden könyvével a gyakran ideológiailag motivált felejtéssel próbál szembeszállni.
Volt valamikor a Szovjetunióban egy szupertitkos város, melynek kutatóintézetében fantasztikus vegyészek dolgoztak. Állatok sokaságát s gyakran embereket („próbababákat”) is feláldozva fejlesztették ki azokat a mérgeket, amelyekről most, évtizedekkel később gyakran hallunk a hírekben. Kalityin professzor is ebben a városban dolgozott egészen a Szovjetunió felbomlásáig – majd emigrált, és magával vitt egy kis flakonnal nagy alkotásából, a Debütáns nevű méregből, amely már-már tökéletes, mert nem hagy semmilyen nyomot az áldozat szervezetében. Új külsőt, új identitást kapott, de tudja, hogy így is veszélyben forog az élete. Az orosz titkosszolgálat nem felejt, és akár hosszú évek múltán is bosszút állhat az árulón. S most érzi, majd már tudja is, hogy jönnek érte – s valószínűleg az általa kifejlesztett méreggel akarják majd megölni.
Szergej Lebegyev regénye – amely thrilleres fikcióba oltva nemcsak a fő orosz méreglaboratórium történetét meséli el, hanem a benne dolgozó emberek gondolatait, indítékait (ha úgy tetszik, a lelküket) is igyekszik átvilágítani – hátborzongató véletlen egybeeséssel épp akkor jelenik meg a világ számos országában, amikor a Putyin-rendszer számára legveszélyesebb orosz ellenzéki politikust próbálták méreggel meggyilkolni.
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
(Jelenkor Kiadó)
„És eltelt három hosszu nyár is,
És eltelt három hosszu tél,
Andris Jankát felejti máris,
Nem bánja, mit csinál, hol él,
De egy nap a postás kopogtat,
És egy lapot hoz Andrisomnak
(Meg volt címezve jól a lap:
Andrisnak, Törpe utca 6),
És ez állt rajta: „Kedves Andris!
Gondolok ám Terád sokat.
Puszil, Janka. Utóirat:
Ha kedved tartja, látogass is
Meg engem, címem: Pacarét,
Maszat-hegy, Szeplő utca 7.”
A Túl a Maszat-hegyen főhőse, Muhi Andris régi jó barátját, Maszat Jankát indul meglátogatni a Maszat-hegyen túlra, és ekkor még nem is sejti, mekkora kalandba keveredik. Jankát, Makula bácsit, Szösz nénét és Maszat-hegy békés lakóit nagy veszély fenyegeti: Partvis Attila barbár takarítói rajtaütésszerűen kitakarítanak több házban, míg Paca Cár, a trónbitorló ördögi tervét szövögeti, hogy az egész világot telepacázhassa. Muhi Andris barátaival az oldalán azonban bátran szembeszáll a Maszat-hegyet és a világot fenyegető erőkkel, miközben nagy titkokra is fény derül.
A Túl a Maszat-hegyen 2003-ban jelent meg, azóta számos kiadást megélt, népszerűsége pedig töretlen, és nem csak a könyvesboltokban. A történetből több feldolgozás is született: 2005-ben a Budapest Bábszínház mutatta be Presser Gábor zenés kalandjátékát Kovács Géza rendezésében, majd ebből a darabból 2010-ben új átirat készült Néder Panni rendezésében a Pesti Színházban.
Érdekesség, hogy a verses meseregény illusztrációit a szerző testvére, Varró Zsuzsa készítette.
És a legbátrabb olvasóknak elárulunk egy nagy titkot: Varró Dániel és Varró Zsuzsa már a folytatáson dolgozik…
Brené Brown: Bátran a vadonban
(Bookline Könyvek, fordította: Kovács Viktória)
Talán az egyik legnehezebb dolog, hogy életünk során megtanuljunk kiállni önmagunkért, hogy önazonosan éljünk. Pontosabban, hogy legyen bátorságunk megismerni önmagunkat és önazonosan élni. A Magyarországon is nagyon népszerű Brené Brown legutóbbi könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy ennek a bátorságnak és tudásnak a birtokában hogyan kapcsolódhatunk igazán a többi emberhez.
Egyre több embert érint az elszigetelődés, a társas magány problémája, s egyre többen gondolják úgy, hogy nehéz valódi, mély kapcsolatokat kialakítani. Hiába vagyunk szociális lények, a konfliktusoktól és az elutasítástól való félelem bénítóan hat ránk, a szorongás, a bizonytalanság, a félelem pedig aláássa azt a törekvést, hogy nyissunk a másik és a világ felé. Brené Brown, a houstoni egyetem neves kutatóprofesszora minden könyvében (Bátraké a boldogság, Bátraké az erő) ugyanazt a témát vizsgálja; a bátorság, a sebezhetőség, a szégyen és az együttérzés jelenségeit. Hiszen, mint írja, bátorság kell ahhoz, hogy megismerjük és elfogadjuk magunkat. A megszerzett önismeret révén ugyanakkor kibontakoztathatjuk a bennünk rejlő pionír szellemet, s felfedezhetjük mindazt, ami rajtunk kívül van – legyen az akár egy másik ember, egy másik kultúra vagy egy másik közösség. Szerinte, ha elég bátrak vagyunk, lehetőségeinknek semmi sem szabhat határt, sőt, az igazán tartalmas társas kapcsolatok kulcsa is a bátorság.
Al Ghaoui Hesna: Holli, a hős – Mese arról, hogyan félj bátran
(Bookline Könyvek)
Szerinted ki az igazán bátor? Például az, aki bár fél, mégis meg meri tenni azt, amitől tart.
Amikor egy szikla szélén állsz, vagy egy sötét szobába lépsz, esetleg nagy közönség előtt kell szerepelned – teljesen természetes, hogy félsz. De a félelem, bármilyen furcsán is hangzik, fontos és hasznos érzés. Sőt, a segítségedre lehet, ha megtanulod kezelni! Al Ghaoui Hesna felnőtteknek szóló könyve után a gyerekekhez fordul, hogy megtanítsa őket bátran félni.
Holli rettenetesen izgul az iskolai fellépése miatt. Ekkor szegődik mellé egy apró és barátságos házirém, Mumus, akitől a kislány megtanulja, hogyan állíthatja a félelmet a saját oldalára. Kalandjaik során kiderül, hogy néha bizony még a felnőttek is félnek, ám ebben nincs semmi szégyellnivaló.
A haditudósításairól ismert szerző, az immár kétgyermekes riporter, saját rajzaival illusztrált könyvében egyszerű gyakorlatokkal és egy könnyen megjegyezhető bátorságindulóval segít erőt meríteni a gyerekeknek a nehéz helyzetekben, hogy bátran és magabiztosan nézhessenek szembe a kihívásokkal. Csak az ne olvassa el, aki sohasem félt!