Vigadva sír a brit


David Walliams itthon elsősorban gyerekkönyvszerzőként ismert, Nagy-Britanniában azonban igazi celebnek számít, aki magánéletével és nyilvános szerepléseivel is bőven kínál témát a bulvársajtónak, mert nem esik nehezére olyat mondani vagy tenni, amivel megnevettet, meghökkent és megbotránkoztat.

Amikor először került a kezembe Gengszter nagyi című regénye, többször is ellenőriztem, hogy a rangos irodalmi díjakkal kitüntetett David Walliams biztosan ugyanaz a személy-e, mint az ismert brit tehetségkutató műsor zsűrijének ügyeletes clownja, aki polgárpukkasztó magánakcióival növelte a nézettséget. Aztán ahogyan sorra olvastam a könyveit, világossá vált, hogy a társadalmi konvenciókra fittyet hányó szerző a történeteit is robbanómotorral működteti, és az őrült száguldást kik élveznék jobban, mint a gyerekek? A hazájában színészként és komikusként is népszerű Walliams napjaink egyik legfontosabb gyerekkönyvírója, műveit 53 nyelvre fordították le és több mint 35 millió példányban adták el világszerte.

Polgárpukkasztás felsőfokon

Walliams A nagy szökés című regénye kapcsán nyilatkozta, hogy egyszerre szeretett volna drámaian és viccesen egy komoly témáról beszélni. De nemcsak a demens nagypapa és unokájának szívbe markoló és humoros története boncolgat komoly témát, hiszen a Büdöss úrban a hajléktalanság, a Rosszfiúkban az anyagi nehézségek, Az éjféli bandában pedig a betegség a fontos kiindulópont. Épp a súlyos témák miatt lesz tétje a történetmesélésnek, és kap mélységet a szókimondó, polgárpukkasztó humor. „Egy nap mind megöregszünk, még te is” – figyelmezteti Rádzs, a hóbortos indiai újságárus Bent a Gengszter nagyiban, amikor a fiú arról panaszkodik, hogy minden péntek este unalmas nagymamája társaságát kell elviselnie. Rádzs érdekes figura: Walliams több regényében is felbukkan, és eldönthetetlen, hogy okosan bolondozik-e vagy inkább bolondozva bölcselkedik. Periferikus szereplő, de mintha mégis mindig ott lenne a háttérben, hogy a legváratlanabb helyzetekben segítse a gyerekeket tervük megvalósításában vagy gördítse a cselekményt a végkifejletéhez.

Walliams vitathatatlanul remek író: alapszituációi izgalmasak, karakterei hús-vér figurák, történetvezetése lendületes. A siker biztos receptjét kockáztatja azzal, hogy érzékenyen fordul a társadalom perifériáján élők felé, és teszi mindezt úgy, hogy a drámaiságot végletekig vitt, nemritkán altesti poénokkal lazítja. Könyveiben nincsenek tabuk, bárki és bármi nevetség tárgya lehet, még őfelsége, az angol királynő is.

A Gengszter nagyi a Budapest Bábszínházban

Marginalizáltakból szuperhősök

Miután a perifériára szorultakat főszereplőkké emelte, Walliams mikroszkóp alatt, tetőtől talpig végigpásztázza őket, és olyan részleteket is feltár, amelyektől a felnőttek gyakran fintorogva fordulnak el. A Gengszter nagyi lapjairól sem a mesék megszokott süteményillatú, kontyos nagymamája lép elénk, hanem egy káposztaszagot árasztó, unalmas öregasszony, akinek műfogsor kandikál ki a szájából, az állán meg szőrszálak meredeznek, ráadásul a használt zsepijét a pulóvere ujjába gyömöszöli. Egyetlen unokáját leszámítva a családból senki sem látogatja, Ben is csak azért alszik nála péntekenként, hogy a szülők zavartalanul nézhessék kedvenc táncos vetélkedőjüket. Aztán egyik este a fiú milliókat érő ékszereket talál a kekszesdobozban, és az unalmas nagymamáról kiderül, hogy nemzetközi hírű ékszertolvaj.

Tony Ross illusztrációja a Gengszter nagyiból

Walliams könyveinek gyerekszereplői azok, akik érdeklődéssel fordulnak a peremterületeken vegetálók felé, akikről a felnőttek már lemondtak, mert szerintük társadalmilag semmi hasznossal nem járulnak hozzá a nagy közös történethez. Szerencsére azonban mindig akad egy-egy gyerek, aki kíváncsi az (élet)meséjükre, és ezt megismerve további elképesztő kalandok sorát indítják el. A Büdöss úr tizenkét éves Kloéjának minden bátorságát össze kell szednie, hogy megszólítsa a padon gubbasztó hajléktalant. „Inkább úgy tekintett rá, mint egy emberre, akinek bizonyára nagyon érdekes az élettörténete. És ha valamit Kloé igazán szeretett, hát azok az érdekes történetek voltak.”

De a kirekesztettséget és a magányt Walliams könyveinek gyerekhősei is jól ismerik. Nem érzik otthon magukat a világban, nem szeretnek iskolába járni, igazi outsiderek. Walliams maga is visszahúzódó, szorongó gyerek volt: „…a barátkozás nehéz feladatnak tűnt. Legkedvesebb szórakozásom az volt, hogy bezárkóztam a fürdőszobába, és vicces jeleneteket gyakoroltam” – nyilatkozta a The Guardiannek. Ezek után nem nehéz önéletrajzi vonásokat felfedezni Az éjféli banda egyik jelenetében, ahol a kórházban lábadozó gyerekek így jellemzik az egyik pácienst: „A múlt héten meg volt egy fiú a kórteremben, aki iszonyúan szeretett volna komikus lenni. (…) Davidnek hívták, de nem volt vicces – tette hozzá Robin. – Fájdalmasan nem volt az. Állandóan fordítva mesélte a vicceket. Először mindig lelőtte a poént.– Szerencsére egyáltalán nem volt tudatában, mennyire nem vicces. Viszont rettentően vágyott arra, hogy nevessenek rajta.”

Szutykos Szirka – A világ legrosszabb gyerekei című könyv egyik szereplője
(Tony Ross illusztrációja)

Elragadóan rémes kölykök

És amikor már azt hittük, hogy megismertük David Walliams világát, ahol a különc és magányos gyerekekre varázslatos kalandok várnak, akkor előrukkolt A világ legrosszabb gyerekei című kötettel, tíz rémes gyerek elborzasztó, egyúttal roppant humoros történetével. A sok tévénézéstől a kanapéhoz ragadt Szófa Szofi, a hajkoronájában tetűket nevelgető Serke Ferke, az orrbányászást művészi magaslatokba emelő Turka Gyurka, a szobájában szemétdombot építgető Szutykos Szirka és a többi elvetemült kölyök olyan zajos sikert aratott, hogy Walliams további kétkötetnyi jómadarat gyűjtött össze. (A sorozat harmadik kötete jövő tavasszal jelenik meg a Kolibri Kiadónál.)

A lelkes rajongók a komisz és őrült humort, a könnyen olvashatóságot és a történetek mögött fellelhető tanulságot emelik ki fő erényként, de Tony Ross káprázatos illusztrációi és a magyar fordító, Vereckei Andrea bravúros nyelvi megoldásai is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasni nem szerető gyerekek nálunk is imádják e rémséges példázatokat.

Szabó Lea