Ez nem egy harctéri beszámoló, ez a kötet azt mutatja be, hogy mi is történt 1914 és 1918 között Budapesten a magyar politikai életben.
Szalay-Berzeviczy
Attilát, a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnökét és a Budapesti Olimpia
Mozgalom alapítóját ezúttal nem egy pénzügyi vagy sportszakmai könyv
megjelenéséről kérdeztük, hanem egy első világháborús naplóról, mely idén
jelent meg a Helikon gondozásában és került a Libri boltjaiba. Az 1914 és 1920
között íródott beszámoló nem más, mint ükapja, Berzeviczy Albert műve, aki a
Magyar Tudományos Akadémia 30 éven át regnáló elnöke és a Tisza-kormány
oktatási és kultusz minisztere volt.
Kezdjük a legelején, hogy került Berzeviczy Albert az első
világháború évei alatt írt naplója éppen 2015-ben a könyvespolcokra?
Gyerekkorom óta érdekel a történelem, közgazdászként pedig
igazán sokat segít a gazdasági folyamatok elemzésében és értelmezésében a történelmi
összefüggések ismerete. Ezért azóta is sokat foglalkozok vele, főleg a XX.
századdal. Az első világháború centenáriumához közeledve pedig el kezdett egyre
intenzívebben foglalkoztatni, hogy ükapám, Berzeviczy Albert vajon miként is
látta, vagy éppen próbálta befolyásolni azokat az éveket a magyar politikában,
melyek aztán elvezettek Magyarország történelmi hanyatlásához. Ekkor ültem le
Romsics Ignác professzórral arról beszélgetni, hogy mire is lenne szükség
ahhoz, hogy elinduljon egy levéltári kutatómunka itthon és Szlovákiában,
melynek köszönhetően ükapám révén megismerhetnénk az országunk történelmének
ezen szakaszát egy új szemszögből. Gyorsan megállapodtunk a részletekről, így a
munka elkezdődött 2013 tavaszán. Romsics professzor szakmai felügyelete alatt,
doktorandusza, Gali Máté történész vezetésével elindult a kutatómunka, melynek
első eredményeképpen idén megjelent a könyvesboltokban Berzeviczy Albert
háborús naplója. Ez nem egy harctéri beszámoló, ez a kötet azt mutatja be, hogy
mi is történt 1914 és 1918 között Budapesten a magyar politikai életben.
Berzeviczy Albert amolyan reneszánsz ember volt; azon
kívül, hogy író, történész és művészettörténész, korának meghatározó politikusa
(miniszter, majd felsőházi elnök), a Magyar Olimpiai Bizottság alapító elnöke,
majd a Magyar Tudományos Akadémia elnökének is megválasztották. Milyennek
őrizte őt meg a családi emlékezet?
Ükapám a monarchisták egyik
legelkötelezetebb közéleti szereplője volt Magyarországon. A család
emlékezetében azonban leginkább ma is úgy él, mint ahogy őt Mikszáth Kálmán
nevezte: „a márványarcú ember”.
Nem elsősorban a sápatag bőrszíne okán, hanem amiatt, mert rendkívül merev és
hűvös karakter volt, akinek az arcáról szinte semmiféle érzelmet nem lehetett
leolvasni. Ez azonban személyiségének csak azon oldala volt, melyet a számos
titulust viselő ember a nagyközönség felé mutatott. Lánya, Szalay-Berzeviczy
Edit publikálatlan, a családunk tulajdonában álló visszaemlékezése szerint
viszont otthon már féltő és gondoskodó apa volt és szerető férj. Dédanyám
ekképpen írta le Albert és felesége, Kuzmik Zsófia kapcsolatát: „Soha
házasfeleket ideálisabb harmóniában egymásnak élni nem láttam.” Berzeviczy
Albert emellett nagy műveltségű, több nyelven beszélő, lelkesen színházba és
operába járó ember volt. S annak ellenére, hogy a barkácsoláshoz egyáltalán nem
volt kézügyessége, kiválóan rajzolt!
Milyen jelentőséggel bír a
napló publikálása száz évvel később? Milyen új szempontokra világítanak rá
Berzeviczy Albert naplói?
Berzeviczy Albert naplója az első
világháború kutatása szempontjából igen fontos elsődleges forrás. A kormányzó
Nemzeti Munkapárt egyik politikusaként nemcsak szemlélője, hanem alakítója is
volt az ország sorsát befolyásoló eseményeknek. A naplója nemcsak azért
érdekes, mert rajta keresztül bepillantást nyerhetünk a korabeli magyar
politikai életbe, hanem azért is, mert új
szempontokat is beemel a folyamatok vizsgálatába. Például felismerte, hogy ez
az első olyan háború az emberiség történetében, amelyben nem a katonák száma és
egyéni bátorsága, hanem a hadseregek mögötti gazdasági erő fogja eldönteni a
konfliktus kimenetelét. Naplójának legmeglepőbb részei azonban azok, melyekben
a Monarchia és a történelmi Magyarország jövőjével foglalkozik. Ezzel
kapcsolatban már a kezdetektől balsejtelmek gyötörték, mivel tudta, hogy a
háború tétje a régi Magyarország léte. 1915. március 23-án, egy nappal Przemyśl erődjének elestét
követően, Tisza Istvánnal folytatott beszélgetése után jegyezte fel: „Én Tiszát mély meggyőződésemnek megfelelően
az égre kértem, hasson oda, hogy
mielőbb békét kössünk a status quo-nk alapján. Mi hódítani úgyse akarunk,
bennünket akartak megsemmisíteni,
ezt pedig ők nem értik. Érjük be ezzel az eredménnyel, nagyokat már úgyse remélhetünk. Minél később
kötjük meg a békét, annál rosszabb lesz, az ország pedig
belepusztul ebbe a háborúba.”
Berzeviczy Albert Tisza
Istvánhoz fűződő barátsága legendás. Lehetséges a naplók alapján objektív képet
kialakítani a miniszterelnökről?
Természetesen teljesen objektív
képet nem kaphatunk, mivel a Tiszához fűződő barátsága okán elfogult volt „a vasgrófot” illetően. Viszont a miniszterelnök
személyiségét jobban megismerhetjük ükapám látószögén keresztül. Ő Tiszát
javíthatatlan optimistaként festette le, aki nagyfokú önbizalommal bírt és a
véleményéről másokat is képes volt meggyőzni. Kezdeti ellenkezését követő
kiállása a háborús erőfeszítések mellett és ezzel sokak véleményét
befolyásolta. Mintegy eggyé vált a háborús politikával. Ebből következett, hogy
amikor 1918 őszére a vereség mindenki számára nyilvánvalóvá vált, népszerűsége
gyorsan szertefoszlott. Meggyilkolása után a közvélemény – Berzeviczy Albert
naplófeljegyzései szerint – „mogorva
részvétlenséggel fordult el koporsójától”.
Mely kortársai kerülnek új
megvilágításba naplóit olvasva?
Kortársai közül Apponyi Albertet
kiváló képességű szónokként jellemzi, I. Ferenc Józsefet acélos
kötelességtudattal bíró, szilárd jellemű, bölcs uralkodónak, míg IV. Károlyt
kapkodó, könnyen befolyásolható királynak. Ifjabb Andrássy Gyula Tisza
kérlelhetetlen politikai ellenfeleként jelenik meg, és kettejük kapcsolatáról
rendkívül keményen fogalmaz a naplójában: „Mindenféle
kiegyenlítésnek közte és Andrássy közt főakadálya ma a mélyreható, személyes
antagonizmus, mely e két embert elválasztja. Nemcsak gyűlölik, hanem – egész
indokolatlanul – kicsinylik is egymást, majdnem megvetéssel beszélnek
egymásról. Andrássy egyáltalán nem ismeri el Tiszát nagy kaliberű embernek”.
Az első világháború vége
döntően változtatta meg az ország és a Berzeviczy-család sorsát. Hogyan
emlékszik vissza Berzeviczy Albert az országot azóta is determináló traumáról?
Felvidéki származású
politikusként és földbirtokosként a történelmi Magyarország széthullását és a
trianoni békeszerződést hatalmas traumaként élte meg Albert. Történelmünk
legnagyobb és legsúlyosabb csapásának tartotta, a tatárjáráshoz, a mohácsi
vészhez és az 1848/1849-es szabadságharc leverését követő abszolutista
időszakhoz hasonlította. Úgy vélte, hogy a felelőtlen országhatár diktátum
miatt a kelet-közép-európai térség békéjét hosszabb távon fenntartani nem
lehet. Ugyanakkor biztos volt abban, hogy az elcsatolt területeket csakis a
magyarság szellemi fölénye segíthet majd visszaszerezni, miután a modern
Magyarország hódító háborút sosem vívott.
Előkészületben van a naplókat
szerkesztő Gali Máté által írt Berzeviczy Albert-monográfia. Mire számít,
milyen ember és politikus képe rajzolódik ki ebből a tudományos igénnyel megírt
kötetből?
Fontosnak tartom itt megemlíteni,
hogy Gali Máté kiváló munkát végzett és végez Berzeviczy Albert életműnek
feldolgozása terén. Az általa 2017 első felére megjelentetni tervezett
életrajzi kötetből véleményem szerint egy konzervatív-liberális politikus
arcképe fog kirajzolódni, aki elsősorban a 19. század második felének embere volt,
és az is maradt. Aki példának okáért annak ellenére, hogy előszeretettel
jellemezte magát liberálisként, és a politikai eszmevilágában valóban
meghatározóak voltak a liberális jegyek (az állampolgári jogegyenlőség elvéhez
szilárdan ragaszkodott, elutasította az antiszemitizmust és a faji gondolatot,
a gazdasági és társadalmi folyamatokban történő állami szerepvállalás terén a
törvényesség és a méltányosság klasszikus szabadelvű elgondolásait vallotta), a
nemzetiségi kérdésben Tisza Istvánhoz hasonlóan a magyar szupremácia, valamint
a fennálló társadalmi és kulturális rend feltétlen híve volt. Bízom abban, hogy
Gali Máté majdan megjelenő könyvéből Berzeviczy Albert politikusi és írói
munkásságán túl a magánéletét és jellemét is behatóbban megismerhetjük majd.
Ha jól tudjuk megállapodott
egy másik első világháborús könyv kiadásáról is a Helikon Kiadóval,
ez viszont már teljesen az Ön nevéhez fog kötődni. Erről mit lehet
előzetesen tudni?
Ha nem a gazdasággal és
tőkepiacokkal foglalkozom, akkor megszállott világutazó fotográfus vagyok.
Ennek megfelelően elhatároztam, hogy a legtöbb ember számára bonyolult, de
mégis Magyarország szempontjából oly kimagaslóan fontos első világháborút
megpróbálom egy teljesen új módon bemutatni a közönségnek. 2014 és 2018 között
bejárom Sarajevótól Versaillesig a Nagy Háború összes nevezetes helyszínét, a
centenáriumi megemlékezéseket és a katonai bemutatókat, hogy az ott készített
felvételeimen és kiegészítő írásaimon keresztül próbáljam bemutatni és
elmagyarázni ezt a katasztrófális négy évet.