Egy igazán pocsék hét után, a bolygókereső program segítségével a 11 éves Tomi kódolt jelzést fog az űrből. Ki vagy mi küldhette az üzenetet? A kérdésre csak Doki, a fiú őrülten zseniális nagybátyja adhat választ. Így Tomi az éjszaka közepén biciklire pattan, és – egy pimasz potyautassal – kezdetét veszi élete legizgalmasabb és legveszélyesebb kalandja.
Az utazók a Naprendszer egy távoli pontjára tartanak, de mielőtt a professzor összetákolt űrhajójával elérnék úti céljukat, a Marson és a Jupiter egyik holdján is akad pár megoldandó feladat…
Farkas Róbert, a nagy sikerű Eszes Róka-sorozat szerzője visszatért, és legújabb könyvével ezúttal a 8–12 éves korosztályhoz szól. Az Elugrottam a Plútóra, holnap jövök! című fordulatos ifjúsági regény egy hihetetlen űrutazásra hívja az olvasókat. A humoros kalandok közben rengeteg érdekességet tudhatunk meg a bolygókról, az űrhajózásról és a Naprendszer titkairól. Az egyedülálló történetet Bernát Barbara képregényes rajzai teszik igazán különlegessé.
Most exkluzív részletet olvashattok a regényből itt, a Nyugati tér blogon.
Farkas Róbert: Elugrottam a Plútóra, holnap jövök! (részlet)
– Jó éjszakát! – mondta anya és apa szinte egyszerre Tominak. A fiú próbált úgy tenni, mint akinek leragad a szeme, és már réges-rég aludna, ha hagynák. Amikor becsukódott a szoba ajtaja, és a lépcsőn elhalkultak a léptek, Tomi kipattant az ágyból, felkattintotta az elemlámpáját, és bekapcsolta a számítógépet.
Elindította a Steamet, hogy megnézze, Csepi fent van-e a neten. Az a bizonyos péntek nagyon közel volt, szeretett volna tanácsot kérni tőle a témaválasztáshoz. De Csepi nem válaszolt, úgyhogy elindította a Fortnite-ot, szinte már csak megszokásból. Megjelent a menü, de nem nyúlt az egérhez, csak bámulta a képernyőt, és az ablakon kopogó esőt hallgatta.
A hangulatán nem javított, hogy eszébe jutott a környezettanára, Fekete tanár úr, aki folyton szekálta. Állítólag minden évben erőlteti a témazárót, aminek a jegye duplán számít. És mi lesz, ha felsül a kiselőadásával, és tényleg dupla nullást kap? Erre gondolni sem mert.
Pedig a fizikai kísérletek érdekelték, az űrkutatás témáért szinte rajongott, csak az iskolai tankönyvben nem talált semmi érdekeset, Fekete tanár úrnál pedig kevés unalmasabb tanár élt a földön.
Az egyetlen jó dolog, ami a héten történt vele, az volt, hogy egyik este apával megnéztek néhány részt A féreglyukon át című ismeretterjesztő sorozatból. Az egyik részből megtudta, hogy a világűr végtelen, és habár eddig még nem sikerült rájuk találni, számtalan értelmes lény várja, hogy felvegyük velük a kapcsolatot. Azóta Tomi is csatlakozott a NASA exobolygó-kereső programjához, amit nemrég indítottak újra. Aki letöltötte a programot az űrkutatási cég honlapjáról, az átböngészhette az adatokat, amiket a Kepler-űrtávcsővel gyűjtöttek össze. Ez a távcső a Nap körül kering a Föld mögött, és évekig figyelte a csillagok fényét. Ha egy csillag ritmikusan pislákol, és van rendszer a puha villogásában, akkor elképzelhető, hogy a csillag körül egy vagy több bolygó kering, amik néha kitakarnak egy picit belőle, és ettől látjuk mi változónak a fényét. A távcső segítségével rengeteg, Föld-típusú kőzetbolygót sikerült már felfedezni, és mivel az adatok nyilvánosak, a munkába becsatlakozhatnak az amatőr csillagászok is.
Tomi nyomott egy ALT+F4-et, és elindította a csillagfényelemző programot. Átböngészte az adatokat, de közben a lelkiismerete nem hagyta nyugodni: „Ennek semmi értelme, csak húzod az időt, hogy ne kelljen az előadásoddal foglalkoznod! Úgysem találsz semmit” – és mint mindig, a lelkiismeretének most is igaza volt. Úgy döntött, hagyja a csudába az egészet, és inkább lefekszik aludni. Hátha holnap, kipihenten, végre támad egy jó ötlete!
Ám ekkor a monitoron megjelent egy piros, villogó üzenet.
Tomi közelebb hajolt a képernyőhöz.
– Micsoda? De hisz’ ez a Plútó bolygó közelében van! Azon a részen nincs is semmi, csak a hideg űr és por… – morfondírozott.
Elindult a videó, amin rengeteg halvány csillag látszott. Egyszer csak észrevette az ütemes villogást.
– Mi a fene lehet ez? − gondolkodott hangosan, és az ujjaival dobolni kezdett az asztalon. Gyakran csinálta ezt, ha ideges volt. (…)
Tomi felpattant a székéből.
– HEURÉÉKAAA! – kiabálta suttogva, nehogy meghallják odalent, és előkapta a mobilját. Hát persze, ez a villogás nem lehet más, csakis egy kódolt jelzés! Pont, mint a táborban. Kit hívjon fel? Csepi biztosan alszik már, mert ha fent lenne, akkor vagy Fortnite-ozna, vagy CSGO-t játszana, és látná őt a Steamen. – Csepit nem ajánlatos telefoncsörgéssel ébreszteni, mert olyankor mindig morcos lesz, és még a végén meghekkeli a tűzfalamat, vagy elintézi, hogy kapjak egy VAC bant. Tehát Csepi kilőve – gondolkodott tovább a lehetőségeken.
A biztonság kedvéért készített egy másolatot a jelet tartalmazó videóról, és feltöltötte a YouTube-csatornájára is. Miközben a kék feltöltőcsíkot nézte tanácstalanul, egyszer csak eszébe jutott a nagybátyja, Kázmér bácsi, akit mindenki csak Dokinak hívott a családban, mert a Vissza a jövőbe filmek kedvesen őrült feltalálójára hasonlított. (…)
– Szia, Doki, én vagyok az, Tomi. Ne haragudj, hogy ilyen későn hívlak, de nagyon fontos lenne beszélnünk!
Amint meghallotta a fiú hangját, Doki rögtön jobb kedvre derült.
– Ugyan már, ne szabadkozz! Ismersz, tipikus éjjeli bagoly vagyok. Én is hívni akartalak a napokban, mert nagy áttörés előtt áll a legújabb találmányom. Muszáj megnézned valamikor!
– Ó, az nagyon szuper lenne! – örült meg Tomi, és igyekezett udvarias maradni, nem türelmetlenkedni.
– De előbb szeretném, ha ránéznél a YouTube-linkre, amit átküldtem. Úgy tűnik, morzejeleket fogtam a Naprendszer széléről. Segítesz kideríteni, mi az? – hadarta a telefonba.
Tomi elmagyarázta, hogy fontos felfedezést tett a bolygókereső program segítségével, és Doki türelmesen hallgatta. A fiú viszont egyre lelkesebb lett, szinte már maga előtt látta a jelenetet, ahogy elsőként kezet fog a Naprendszerben élő földönkívüliekkel, úgyhogy Doki közbevágott:
– Rendben, Tomi, ez tényleg ígéretes fogásnak tűnik. Gyere át, és megbeszéljük! Addig is lefuttatok néhány ellenőrzést, hogy biztosak legyünk a dologban. Van számodra egy kis meglepetésem is! Siess! – Azzal Doki letette a telefont, mielőtt Tomi bármit is válaszolhatott volna.