2020, a Grincsek éve


„Ez az év más, mint a többi” – ezt mi is jól tudjuk. Március óta jó pár számunkra fontos vagy fontosnak tűnő dolgot kellett újraértelmeznünk. Biztosan nektek is eszetekbe jutott már, a Grincs ezúttal jóval korábban érkezett, rögtön az év elején felpakolta hatalmas szánjára, és ellopta tőlünk az utazásainkat, a munkánkat, a nyaralásunkat, a bulijainkat.

Balázs Eszter Anna írása a Nyugati tér blognak

2020 valószínűleg arról lesz emlékezetes, hogy jutott morognivaló bőven mindenkinek – az élet körülményesebb és élményszegényebb lett, sokaknak jelent gondot a megélhetés is. Micsoda év! Már az ajtóban állva sem azt kiáltjuk a gyerek után, hogy „Sapka, sál!”, hanem hogy „Maszk és kézfertőtlenítő!”…
Kész csoda, ha valaki nem vált maga is Grinccsé idén. Hiszen ez a rosszakaró szőrmók ott van az összes frusztrált napunkban, az undok szomszédban vagy az agresszív járókelőben, akinek a nap fénypontját jelenti, ha a másiknak keresztbe tehet. Tegye fel a kezét, aki idén még nem volt Grincs, ha csak egy órára is!    

És most végre eljött ennek az ilyen-olyan évnek a vége, a várva várt karácsony. A jól megérdemelt nyugi, meg a degeszre tömött hasak ideje, rokonlátogatásokkal és cuppanós puszikkal. Vagyis hát mégsem. Mert:

„Ne tovább, ne tovább? De még, de még!
A Grincsnek semmi sem elég!
(…)
Éjszaka, éjszaka volt még…
Aludt a Kik-nép, horkolászva-szuszorászva.
A Grincs mindent felgyömöszölt a szánra.”

Mi pedig szépen, lassan felkészülünk rá lélekben, hogy kevesebben fogunk csak ünnepelni, és nem lesz semmiféle éttermezős flancolás. Talán kevesebb ajándékot és kevesebb rokonlátogatást engedhetünk meg magunknak. És mindvégig aggódva remegünk az idősebb családtagokért.

De Grincstől, zöld szörmók barátunktól – aki hol Jim Carrey, hol Benedict Cumberbatch hangján szólal meg a filmekben, és Tandori Dezső zseniális fordításában a könyvben – egy fontos dolgot már megtanulhattunk. Azt, hogy a karácsony élményét nem a tárgyak, az összevásárolt, majd értetlenkedve forgatott „izék”, házakra és fákra aggatott drágaságok adják – azok csupán kellékek és a díszlet. Ahogy Grincs is a Lopó-Rabló-hegy ezerméteres, jeges magasán döbbent rá:

„Nincs szép csomagocska, fa, semmi sem: mégis van KARÁCSONY?
És így állt a hóban három óra hosszat. Még ilyen rosszat!”

Illusztráció a Grincs című animációs filmből

Bizony, sokat tanultunk ettől az idei, grincses évtől. S ha el is vett tőlünk dolgokat, kaptunk másokat cserébe: kényszerűségből ugyan, de végig kellett gondolnunk, mi az igazán értékes számunkra. Valószínűleg sokunknak más és más, de a fő, hogy már tudjuk. És nyugodt szívvel hagyjuk ki a tolongó tömeget a bevásárlóközpontokban, mert arra gondolunk, a karácsonyból akkor lesz igazán ünnep, ha az ajándékok mellé élményt adunk. Az együtt töltött idő és az egymással való törődés élményét.

És innen nézve akkor már a karácsony miatt sem kell aggódnunk. Ahogy a kikfalviak megmutatták Grincsnek, mi is szívvel-lélekkel mondhatjuk ezt a 2020-as, furcsa évet zárva:

„A KARÁCSONY mégsem annyi, amit a boltban kapni,
És ajándékot adni? Valami több a KARÁCSONY,
Ezek szerint… Barátom! Tanultam valamit megint?”

És a látogatások, ajándékok, extra fogások, kiadások számával kapcsolatos elvárásokat félretéve, idén valóban lelassulva kezdhetünk bele az ünneplésbe, hogy bevessük magunkat a könyvhalmok közé, a papírt ügyesen visszahajtogatva szaloncukrot csenjünk, társasozzunk, kiránduljunk, filmet nézzünk… Vagyis hogy tényleg EGYÜTT legyünk, és lélekben is ünnepeljünk.

És az sem baj, ha a karácsonyi asztalnál egyenesen Grincs (aka 2020) szeleteli majd a sültet. De aztán ne felejtsünk el koccintani egyet 2021-re – mert azt neki is tudnia kell, hogy komoly reményekkel nézünk ám elébe.