„A
történész ritka teljesítményt nyújt: a legszárazabb diplomáciai dokumentumokból
varázsol izgalmas történetet” – méltatja a The
Guardian Adam Zamoyski munkáját, mely Napóleon
bukása és a bécsi kongresszus (1814–1815) címmel jelent meg a Park
Könyvkiadónál.
Napóleon
1812-es katasztrofális oroszországi hadjárata után a francia császár hatalma megrendült.
A zsarnokot, aki néhány évtized alatt teljesen felforgatta Európát, 1814-ben
Elba szigetére száműzték. A háborúk tépázta öreg kontinens nyugalomra vágyott,
tartós békére, egy olyan hatalmi egyensúlyra, ami hosszú időre elejét veheti
bármiféle politikai ellenségeskedésnek. Ezért hát 1814 szeptemberében Bécsben
összeült a kongresszus, melyen a nagyhatalmak – Nagy-Britannia, Ausztria,
Oroszország és Poroszország –, valamint számtalan kisebb-nagyobb királyság,
hercegség, fejedelemség küldöttei próbáltak tárgyalásos úton megegyezni a
végleges határokról. A politikai egyezkedéseket személyes sérelmek,
területszerzési vágy, a másik fél kiszorítása érdekében folytatott állandó
szövetségkeresés jellemzi. A felek, a célok eléréséért bármilyen eszközt
képesek bevetni: mindenfelé intrikusok és kémek nyüzsögnek, és szerelmi
ármányokban sincs hiány.
Bécsben
a kongresszussal egy időben bálok, színielőadások, koncertek, lovagi tornák
gondoskodnak a politikusok szórakoztatásáról, de nem csak arról; ezek is
eszközei a politikai befolyásolásnak. Adam Zamoyski neves amerikai történész –
akinek másik, a témában már megjelent munkája az 1812. Napóleon végzetes oroszországi hadjárata – áradó
mesélőkedvvel eleveníti fel azt a fülledt, pénz- és kéjsóvár világot, melyben
az új Európa kovácsolódott, és közben életre kelti a kor számos, jelentős
politikusának alakját, többek közt Metternichet, Wellingtont, Talleyrand-t és
Sándor cárt.
Szalay
Marianne
