Finy Petra Folyékony tekintet című könyvében sok zene van. Nem csak akkor, amikor Cecilia Bartoli koncertjének dallamára a terem lambériafala kivirágzik, vagy Maria Callas siratja az erdőben a hangját. Hanem akkor is, amikor egy öreg néni meghal a tandembiciklin, meg amikor a kocsi csomagtartóján keresztülsüvítő szél énekelni kezd. A fent meghallgatható 15 számos válogatás ezeknek a zenéknek ered a nyomába. A “tovább” után a szerző saját kommentárjai olvashatók az egyes számokhoz!
1900 főcímdal
A filmnek köszönhetem, hogy megismerhettem Alessandro Baricco könyveit, és kémiai lepárláshoz hasonló, kifinomult, írói technikáját. Tim Roth pedig, mint minden filmjében, ebben is tüneményes. Ez a “szerelem első zongorázásra” jelenet a kedvencem. Sokat hallgattam írás közben.
The house of the flying draggers – Lovers
A hős és A tigris és a sárkány mellett az egyik kedvenc ilyen jellegű filmem. Rajongásom többek között a zenéjének is köszönhető. Ha ezt meghallom, azonnal képek jelennek meg a szemem előtt. Kifejezetten kellemes rá verset írni.
Maria Callas – Madama Butterfly – Un bel di vedremo
Callasról ugyan csak egy vers szól a kötetben, de lénye mégis áthatja az egész könyvet. Felejthetetlen számomra a Callas forever című filmből az a jelenet, amikor a díva zokogva hallgatja ezt a felvételt, és siratja a régi hangját. Ezt a tragikusan intim pillanatot lesi meg Jeremy Irons.
Maria Callas / Andrea Chénier – La mamma morta
De Callast először egy másik filmben hallottam énekelni, gyakorlatilag akkor ismertem meg a nevét. A Philadelphia című filmről van szó, melyből ez a kedvenc számom. Nemcsak Callas hangja, maga a dal is gyönyörű. Ahogyan a remény fellobban a csüggedés hamvaiból, és ahogyan ezt Tom Hanks elmeséli, fantasztikus.
Cecilia Bartoli – Rataplan – Maria Mailbran
A kötet másik fontos női alakja Cecilia Bartoli, akit volt szerencsém élőben meghallgatni a Művészetek Palotájában. Olyan életerő sugárzott belőle, hogy valóban azt hittem, lemászik a falról a lambéria, és erdővé változik az egész koncertterem. Tökéletes ellentéte a törékeny és szomorú Callasnak. Ha ezt az életvidám és kirobbanóan szenvedélyes nőt nézi és hallgatja az ember, úgy érzi, mintha boldogságinfúziót kapna intravénásan. A Ratapalant Emma és Léna lányom kérte, hogy tegyem a listára, mert annyira viccesnek találták.
Ladies in lavender – Joshua Bell
Ez a zene Joshua Bell és Judy Dench miatt fontos a számomra. Joshuát is hallhattam a Művészetek Palotájában, és hihetlenül karizmatikus egyéniségnek tartom. Judy Dench is káprázatos művész. Döbbenetes, ahogyan A hölgyek levendulában című filmben eljátssza, hogy ősz hajjal is lehet valaki olyan őrülten szerelmes, mint egy kamaszlány.
Zaz – Je veux
Ha Zazt hallgatom, mindig jó kedvre derülök. Hiszen nem hallgathatok állandóan komoly és bánatos dalokat, annak ellenére, hogy sokszor írok komoly és bánatos szövegeket. Ugye, Titeket is felvillanyoz a vidámsága?
Pierrot Panse – Dans le même lit
A belinkelt zenék többségét autóvezetés közben hallgattam, amikor még Pilisszentkereszten laktunk, a hegyek között, és napi 2-3 órát ültem a volán mögött. A kötet legtöbb verse is arról a kanyarokkal tűzdelt útról szól, amely oda vezet. Akinek a dalait ezen az úton a legtöbbet hallgattam, az egy francia fiú, akit véletlenül fedeztem fel. A Montmartre egyik utcáján zenélt, amikor meghallottam. Azonnal elvarázsolt a zenéje, megvettem a lemezét, és hagytam, hogy a dallamok beszivárogjanak ebbe a kötetbe is.
Specko Jedno – Égősor
Rutkai Bori régóta nagy kedvencem. Vidám, vagány, érzékeny, nagyon humoros, és káprázatosan kreatív művész. A Whatevergreens album azért is áll közel hozzám, mert az Égősor című szám A nő a másodikon című versem rokona picit, a Bácsi a biciklin pedig az Alíz végre alszik egy jót című versemé.
Christina Aguilera – Beautiful
Vannak albumok, amelyekre akkor van szükségem, ha padlón vagyok. Pörgősek, és azonnal táncolhatnékom támad, ha meghallom őket. Ilyen a Stripped Christina Aguilera-tól, és Sing when you’re winning Robbie Williamstől. Néha ilyet is kell hallgatnia egy melankóliára hajlamos költőnőnek. Ráadásul a Beautiful című szám tényleg szép.
Jane Birkin and Serge Gainsbourg – Je t’aime
A Madárasszony című regényemhez hasonlóan sokféle női karakter jelenik meg ebben a kötetben is. Esetemben az anya alakja is, hiszen korán elveszítettem őt. A franciamániás, irodalomőrült, rajzrajongó mamámnak volt ez a szám az egyik kedvence. Én pedig azt hiszem, megörököltem tőle a szeretetét.
Yann Tiersen – Les jours tristes
Ki ne szeretné az Amélie című filmet? Ez a dal az egyik kedvencem a a filmből. Ha elakadnék, továbblendít, ha eltompulnék, felráz. Afféle menős, haladós zene, amivel nem lehet beleragadni a múltba, mint ahogyan a kötet verseiben néhány figurámnak.
ByeAlex – Csókolom, megérkeztem
ByeAlex zenéjét nagyon kedvelem: egyszerre derűs és szomorú, számomra pont ideális arányban. Jó hallgatni, jó írni rá. A Csókolom pedig azért került fel a listára, mert úgy érzem, valahogy én is így csöppentem bele a felnőtt irodalmi közegbe a gyerekkönyvek világából, mint a klipben szereplő figura, akinek ernyője alatt zuhog az eső.
Szalóki Ági – Gingalló
Szalóki Ági dalai igazi csodák, inspiráló hallgatni, ahogyan népdalokat vagy Karády-dalokat énekel. A legkedvesebb dal azonban a mai napig a Gingalló maradt tőle, amelyet természetesen a lányaim is nagyon szeretnek. De Ági nem csak így kötődik a kötethez. Legnagyobb örömömre ugyanis, május 28-án este 8-kor a Pepita Oféliában a Folyékony tekintet című kötetem bemutatóján ő fog énekelni.
Jason Mraz – I’m yours
Pár hónapja a zumbaórák zenéi hatják az életemet. Ez az egyik tanárom levezető száma, amit meghallva már elsőre is mosolyogtam, és azóta is vigyorognom kell, ha hallgatom. Gondoltam, ezzel a zárom a zenék sorát, mert ha létezik folyékony tekintet, kell lennie folyékony mosolynak is. Erre a dalra pedig így kell mosolyogni.
Finy Petra