II.7. Mi, akik az ürességben hiszünk, és a teret nevezzük istenünknek, mindig az ő szeretetébe térünk vissza, bármerre is induljunk el. Az örökös sötétben önmagát szólongató elme atyja ő, kinek ajándéka a mintázatok illúziója és […]
II.7. Mi, akik az ürességben hiszünk, és a teret nevezzük istenünknek, mindig az ő szeretetébe térünk vissza, bármerre is induljunk el. Az örökös sötétben önmagát szólongató elme atyja ő, kinek ajándéka a mintázatok illúziója és […]