5 könyv – hőségriadóra


Nyár, nyaralás, hőség… Már-már elviselhetetlen forróság, amely annyira eltompítja az embert, hogy még a lélegzetvétel is komoly kihívást jelent. Ilyenkor bágyadtan ülünk, és próbáljuk kihozni magunkból azt a minimumot, amivel még elfogadhatónak mondhatjuk létezésünket. Sokaknak szenvedés ez az időszak, viszont a szerencsésebbek egy légkondicionált helyiségben, a hegyekben vagy vízpart mellett vészelik át ezeket a fullasztó napokat. Bárhol is érjen minket a kánikula, figyeljünk arra, hogy megfelelő mennyiségű folyadékot fogyasszunk, ne legyünk sokat a tűző napon, és legyen valami, ami eltereli a figyelmünket a tikkasztó forróságról. És mi mást is ajánlhatnánk, mint néhány izgalmas olvasmányt?!

A könyveket és a vizespalackokat készítsük a kezünk ügyébe, és olvassunk a legforróbb napokon is. Hiszen tudjuk, hamarosan beköszönt az ősz, sőt, egy szempillantás sem telik el, és máris a karácsonyi ajándékok beszerzésén jár majd az eszünk… De addig is, ez a mi ajánlatunk hőségriadóra, íme az e heti 5 könyv.

Guillaume Musso: Az angyal hív
(Park Könyvkiadó, fordította: Detre Zsuzsa)


„Rajongói minden évben epedve várják az újabb kötetét. Mert Musso játszik az idegeinkkel és az érzelmeinkkel, de mi éppen ezt szeretjük.” – írja blogunkon megjelent cikkében Szederkényi Olga. Így van ez Az angyal hív című kötettel is, amely nyitókötete volt a Park Könyvkiadónál 2016-ban indult sorozatnak, és amelynek utánnyomása, épp a sok-sok olvasói kérésnek eleget téve került ismét a könyvesboltok polcaira.

A történet egy végzetes találkozásból bontakozik ki. Madeline és Jonathan véletlenül egymásnak ütköznek a Kennedy repülőtéren, és miközben a holmijukat próbálják összeszedni a nagy kavarodásban, elcserélik a mobiljukat. Madeline úti célja Párizs, Jonathané San Francisco. Nem tudják legyőzni a kíváncsiságukat, mindketten átnézik a másik telefonjának tartalmát. Indiszkréciójuk eredménye egy nagy felfedezés: életüket összeköti egy titok, amelyről azt hitték, sikerült örökre eltemetniük.

„Felállt, és az esőben visszagyalogolt a kocsijához. Ráadta a gyújtást, bekapcsolta az ablaktörlőket, és elindult. Máshol járt az esze: azon rágódott, amit Flahertytől hallott. Ez a história a naplóval, a hegedűvel… Gondolataiba merülve észre sem vette, hogy automatikusan jobbra tart. Hirtelen egy vele szemben robogó busz tűnt fel. Jonathan felkiáltott, tiszta erőből félrerántotta a kormányt, aztán kiegyenesítette a kocsit. Menet közben elveszítette az egyik dísztárcsát, meghúzta az autót, és halálra rémült. De életben volt.”

Abigail Dean: Az „A” lány
(Libri Kiadó, fordította: Hoppán Eszter)


„Az »A« lány. A lány, aki megszökött. Ha valaki meg tudja csinálni, akkor az te vagy.”
Lex Gracie, az „A” lány. A nyomozók nevezték el így, miután megszökött a Borzalmak Házából, ahol a saját szülei tartották fogva és kínozták embertelen módon a testvéreivel együtt. Az „A” lánynak köszönhetően végül a gyerekek kiszabadultak és nevelőszülőkhöz kerültek, és mindenki abban bízott, hogy végleg maguk mögött hagyhatják a múltjukat.
Ám miután az anyjuk meghal a börtönben, Lexnek kapcsolatba kell lépnie a testvéreivel, hogy eldöntsék, mi lesz az örökül hagyott és szörnyű emlékekkel terhes ház sorsa. Miközben a sikeres ügyvédként dolgozó Lex felkeresi a többieket, rádöbben, hogy az eltelt évek ellenére még mindig óriási hatalma van a közös családi mitológia bűverejének, és szembesülnie kell azzal is, ki maradt örökre rabságban, és ki az, akinek valóban sikerült megszabadulnia.
Megrázó történet túlélésről, szövetségekről és árulásokról, valamint a testvérek titkairól, amelyeket önmaguk és egymás elől is rejtegetnek.

Abigail Dean Cambridge-ben diplomázott angol szakon, kiváló eredménnyel. Volt könyveladó a Waterstonesnál, és öt évig ügyvédként dolgozott Londonban. 2018 nyarán elvonult megírni Az „A” lányt, amelynek jogai harminchárom országban keltek el, és amelynek filmváltozatát a Csernobil-sorozat rendezője, Johan Renck készíti. Abigail Dean jelenleg a Google-nál jogász, és a második regényén dolgozik. Az „A” lányba pedig itt tudtok beleolvasni.

Burhan Sönmez: Isztambul, Isztambul
(Jelenkor Kiadó, fordította: Nemes Krisztián)


„Arról is megismerszik a másik ember, hogy előre tudod, min fog nevetni.”

Burhan Sönmez kurd származású török író, 1965-ben született a közép-anatóliai Haymanában. Jogot tanult, ügyvédként dolgozott, 1996-ban súlyosan megsérült egy rendőrattakban. Kezdetben verseket írt, de hamar a regények felé fordult, első műve, a Kuzey (Észak) 2009-ben jelent meg. „Gyerekként kis faluban éltem, mindenfélét kívántam, reméltem, hogy beteljesül. Mert a mesékben a jó emberek kívánságai mindig teljesülnek.” És így is történt: műveit több mint 40 országban 20 nyelvre fordították le, a 2015-ben megjelent Isztambul, Isztambul (Nemes Krisztián fordítása) a harmadik regénye.

Négy ember fekszik valahol Isztambul mélyén, egy sötét pincebörtön szűk és hideg cellájában. A négy fal között megszűnik tér és idő: a foglyok egyetlen viszonyítási pontja a börtön vaskapujának rozsdás hangja és a nap mint nap elszenvedett kínzások nyomában járó állandó fájdalom. A köztes időben történetekkel, legendákkal, anekdotákkal, találós kérdésekkel, filozofikus gondolatokkal szórakoztatják egymást, s ahogy mese és valóság olykor különös módon összeszövődik, a háttérben felsejlik négy különböző emberi sors. A föld alatti történetek és gondolatok azonban mindig ugyanoda vezetnek: a föld fölötti városba, Isztambulba. A regény tíz fejezetből áll, a modern Dekameronnak is nevezett könyv egyes fejezeteit pedig a cellák lakói mesélik el.

Willy Vlautin: Ne hagyj cserben
(Helikon Kiadó, fordította: M. Nagy Miklós)


Ha kánikula, akkor sivatag, ha pedig sivatag, akkor Las Vegas. Akár. Mindenesetre pont van egy nagyon amerikai és nagyon Las Vegas-i történetünk. Ráadásul a szerző Willy Vlautin pont arról az Amerikáról ír, amiről alig tudunk valamit. A nevadai író népszerű zenekarai (Richmond Fontaine, The Delines) éléről ismerős lehet, közben pedig szikár és szuggesztív regényeket ír az amerikai földdel együtt lélegző emberek kemény, gyakran kilátástalan életéről.

Horace Hopper félig indián, félig ír, apját nem ismeri, anyját is alig, és egy rancson dolgozik, ahol a Reese házaspár a fiaként szereti. Horace kedveli ezt az életet, főként a lovakat, de közben a fehér emberek metálzenéjéért is rajong – és csábítja a város. Megszállottan edz, mert bajnok akar lenni, igazi, nagy bajnok, amilyen indián bokszoló még sohasem volt. Otthagyja hát Nevada zord hegyeit, és – mexikóinak adva ki magát – nekivág a bunyós-karriernek. És győz, majd újra győz, mert olyan erősen tud ütni, mint nagyon kevesen. S aztán Las Vegasban találja magát, és már látja, hogy mocskos és kegyetlen világban kell felküzdenie magát a csúcsra… A Ne hagyj cserben szívszorító történet egy fiúról, aki az identitását keresi, aki meg akarja mutatni: méltó rá, hogy igazán tartozzon valahová. Ahogy a Vadon szerzője, Cheryl Strayed írja: „Willy Vlautin olyan emberekről ír, akik egy szál magukban állnak a viharban. A maga egyszerűségében mégis komplex a prózája, a történetei nyersek, de óriási szív dobog bennük, és ragyognak az összetört életektől…”

Pikler Éva: Balatoni böngésző
(Kolibri Kiadó)


Négy új helyszín és rengeteg keresnivaló – itt a kibővített és felújított Balatoni böngésző, Pikler Éva fergetegesen humoros rajzaival!
A Balaton partján igazi nyári vihar tombolt éjszaka, és a táborozó gyerekek holmijait messzire fújta a szél. Utazd velük körbe a Balatont, segíts nekik megkeresni az elveszett tárgyaikat, illetve az összes oldalon felbukkanó szalmakalapot meg a gördeszkázó kismalacot!
Merre járunk és mit látunk közben?
Balatonfüred – Tihany – Balaton-átúszás – Siófok – Völgyhíd – Balatonboglár – Fonyód – vitorlásverseny – Kis-Balaton – Keszthely – Sümeg – Tapolca – Szigliget – Badacsony – Salföld – Hegyestű Kiváló szórakozás az egész család számára, amelyet akár vízparton az árnyékban, akár bent a hűs szobában élvezhetünk. Az apró részleteket, ismerős helyeket öröm felfedezni, legyen akár gyerek vagy felnőtt a könyv forgatója.