Letehetetlen, akár egy jó sci-fi – írja a Hangyák – Világbirodalom a lábunk alatt című könyv szerkesztője az ismertetőben. És valóban: a hangyák lenyűgöző lények, 16 ezer különböző fajuk létezik, vagy még annál is több, hiszen nem lehet tudni, hogy hány rejtőzködő fajt nem fedeztek még fel. Mindenütt ott vannak: a kertünkben, amerre járunk, és néha a lakásunkban is… Jól szervezett birodalmakban, komplex társadalomban, matriarchátusban élnek, fejlett kommunikációs rendszerüknek köszönhetően akár milliós kolóniáik életét is gördülékenyen működtetik. Susanne Foitzik és Olaf Fritsche arra vállalkoztak könyvükben, hogy szórakoztatóan, de tudományos igényességgel nyújtsanak betekintést ezeknek a kivételes teremtményeknek az életébe.
Itt, a Nyugati téren mutatunk egy részletet, melyből egy kolónia létrejöttének kezdeti lépéseivel ismerkedhettek meg.
Susanne Foitzik–Olaf Fritsche: Hangyák – Világbirodalom a lábunk alatt (részlet)
Ha van valaki, akire illik a „L’État c’est moi!” (Az állam én vagyok!) mondás, akkor az egy hangyakirálynő. Ő a népe múltja, jelene, jövője. Ő alapítja meg a kolóniát, ő hozza világra az abban élő valamennyi dolgozót, hímet és fiatal királynőt, és ha elpusztul, nem sokkal később többnyire az egész kolónia elpusztul. És mindehhez csak egyetlenegyszer kell kimennie a házból.
Egy királynő kislányévei
A hangya általában nem királynőnek születik, hanem királynőt faragnak belőle. Néhány kivételtől eltekintve a géneknek ebben alig van szerepük. A fészek babaosztályán a gyerekgondozók egy különleges recept útmutatásait követik pontosan, amikor a fiatal királynőket nevelik ki. Az áttelelő kis vöröshangyánál, a Formica polyctena-nál például mindenképpen a hideg miatti pihenő után lerakott téli pete az alap. A nyári petékkel ugyanez a módszer a tudomány számára ismeretlen, a hangyák számára közömbös okokból nem működik. Önmagában a megfelelő pete azonban csak a kezdet, legalább ilyen fontos a speciális táplálék, amellyel a dajkák a királyi lárvákat etetik. Egy fiatal királynőnek sok és kifejezetten minőségi táplálékra van szüksége. Ha a kis vöröshangya hercegnő lárvája élete első három napjában megkapja ezt a koktélt, akkor a kocka el van vetve, ettől fogva a hercegnő reménybeli fiatal királynővé fejlődhet. Ő és néhány száz nővére a hangyakasztok legnemesebbikéből.
Az öröklésnél a hangyák korántsem egy lapra tesznek fel mindent. Nem kevés a kockázata, hogy a nász során valami balul sül el. A csalódástól, hogy furcsa módon nem toppan be egy alkalmas herceg, és elmarad a párzás, vagy a tágabb környezetben nem akad megfelelő hely egy új fészek számára, egészen a halálos találkozóig egy olyan rovarfogyasztó madárral, mint például a zöld küllő, amelynek kedvelt csemegéje a jól táplált fiatal királynő, rengeteg minden vezethet a leendő királynő kudarcához vagy idő előtti halálához. Jóval kisebb a valószínűsége, hogy a jelölt egy új nép alapító anyjává válik. Becsléseink szerint tízezer fiatal királynőből csak egy jár sikerrel.
Mindebből azonban a szűz királynők egyelőre mit sem sejtenek. Bár dolgozó nővéreiknél jóval nagyobbak, nekik nem kell gürcölniük, és a hátukon két pár szárnyuk van. De hogy ezek mire valók, az itt, Közép-Európában csak egy langymeleg napon dereng fel nekik, május és augusztus között, amikor már elég meleg van.
Aztán az egész hangyabolyon valami különös nyugtalanság lesz úrrá, amilyet máskor nem tapasztalni a fészekben. Valami belső kényszer a fészek bejárata felé hajtja a fiatal szárnyas királynőket és a hímeket, amelyek ilyenkor kivételesen szintén előkerülnek. Aki követni akarja a hívást, azt kezdetben energikus dolgozók tartják vissza. Egy faj valamennyi fészkének kapui csak egy titkos jelre, egyszerre tárulnak fel az ivaros állatok előtt, és a kijárat körül egy csapásra csak úgy nyüzsögnek a szárnyas hímek és a fiatal királynők. Egy darabig tanácstalanul ténferegnek, végül felszállnak a levegőbe, hogy bevégezzék nászrepülésüket.
Hogy nyáron pontosan mikor kerül sor a nászrepülésre, az attól függ, milyen hangyafajról van szó. A nyugati kéreghangya, a Temnothorax nylanderi faj kéreghangyái a naplemente előtti két órában rajzanak ki, a gyűrűs kéreghangya, a Temnothorax unifasciatus ivaros egyedei azonban reggel, a napfelkelte körüli órákban kapnak kedvet a rajzáshoz. Az, hogy különböző időpontokban rajzanak, biztosítja, hogy a különböző fajokhoz tartozó hímek és fiatal királynők párzása ne hozzon létre hibrid fajokat.
(fotó: Alex Wild/alexanderwild.com)
A nászrepülések koreográfiája is fajonként változik. Vannak sűrű agglegényrajokban vonuló hímek, néhány méter távolságból sötét felhőnek tűnnek. Ha egy fiatal királynő belebotlik ebbe a csoportosulásba, röptükben hatalmas orgiát rendeznek. Más királynők a szilárd talajt szeretik. Keresnek maguknak egy romantikus helyet, és úgynevezett feromont bocsátanak ki – olyan illatanyagot, amelynek egyetlen hím sem tud ellenállni.
A vándorhangyák fiatal királynői nászéjszakájukon otthon maradnak, és a biztonságos fészekben várják szeretőiket. Egy fiatal királynő így is és úgy is egyetlen vagy akár több tucat hímmel párosodhat. De csak egyetlenegy alkalommal. Ha a hangyanász napja véget ér, amíg él, soha többé nem ismétlődik meg.
Ezért a királynő annyi spermát gyűjt be, amennyit csak tud, és ezt egy speciális szervében, a spermatasakjában tárolja. Több százmillió ondósejt is összejöhet így. Nem is olyan sok, ha belegondolunk, hogy némely királynő élete következő tíz, húsz vagy harminc évében akár 150 millió utódot is létrehozhat. Tehát minden második-harmadik spermium hasznosul, sikeresen részt vesz a szaporodásban. Sokkal jobb arány, mint nálunk, embereknél, ahol 250 millió spermiumból csak egynek sikerül összeolvadnia egy petesejttel. Továbbá a mi spermánk szavatossága a termelődésétől számítva kerek egy hónap után lejár, ezzel szemben a hangyakirálynő spermatasakjában évtizedeken át friss marad.
A hangyanász azonban legkésőbb akkor, amikor a nap megközelíti a látóhatárt, véget ér. A sok millió utód apja és anyja a szex után már nem tud mit kezdeni egymással – és mindkettőjükre nagyon különböző sors vár.
Nem egyéb, mint repülő spermacsomag
Száz szónak is egy a vége: a hímek mind elpusztulnak. Életük egyetlen célt szolgál: hogy ondósejtjeiket a genetikai anyagukkal eljuttassák egy azonos fajhoz tartozó másik kolónia királynőjéhez. Ezután a hím már nem repülő spermacsomag többé, és kétségtelenül a legunalmasabb kaszt egy tökéletesen szervezett matriarchátusban.
A fenti részletet Susanne Foitzik–Olaf Fritsche Hangyák – Világbirodalom a lábunk alatt című könyvéből Fodor Zsuzsa fordításában olvashattátok.