Biztos mindenkinek ismerős az érzés, amikor egy fantasztikus könyv, film vagy sorozat után legszívesebben minden velünk szembejövőnek a lelkére beszélnénk, hogy azonnal lásson neki, mert ritkán találkozni ennyire jó történettel. Ilyenkor nagyon nehéz visszafogni magunkat, hogy miközben ódákat zengünk, le ne leplezzük a történet során ránk váró hatalmas fordulato(ka)t.
Most pontosan így érezzük magunkat, mivel ezen a héten 5 olyan könyvet hoztunk nektek, amelyek tele vannak jobbnál jobb csavarokkal, és olvasásuk közben egyre-másra esik le az ember álla, mert hát ki gondolta volna, hogy… Na, jó, inkább nem is folytatjuk! Inkább olvassátok el ti is, csak vigyázzatok, amikor továbbajánljátok, nehogy becsússzon egy-két spoiler!
Colm Tóibín: Brooklyn
(Park Könyvkiadó, fordította: Greskovits Endre)
„Véleményem szerint a Park Kiadó a Mária testamentuma megjelentetésével a hazai könyvkiadók igen nagy adósságát kezdte el törleszteni, ugyanis Colm Tóibínnak, a mind a kritikusok, mind az olvasók által nagyra becsült, zseniális ír szerzőnek érthetetlen módon ez az első magyarul is kézbe vehető kötete.” – kezdte recenzióját az ekultura.hu-n Bak Róbert 2016 januárjában. Azóta Colm Tóibín Magyarországon is ismert szerző lett, megjelent A blackwateri világítóhajók és a Nora Webster című kötet, valamint a Brooklyn, amely a magyar olvasók kedvence lett. Az eredetileg 2009-ben publikált regény nemzetközi sikerét a Nick Hornby forgatókönyve alapján készült film hozta meg. Itthon is előbb láthattuk Eilis Lacey (a filmen Saoirse Ronan alakította) történetét filmvásznon, mint hogy a könyvet olvashattuk volna.
Az 1950-es években Írország nem a lehetőségek hazája. Eilis azon szerencsések közé tartozik, aki nővére segítségével kivándorol Amerikába, és új életet kezd Brooklyn írek által sűrűn lakott negyedében. Eilis jóindulatú lány, alkalmazkodó, toleráns, az a fajta, aki távol tartja magát a bajtól. Éli a bevándorlók kezdeti nehézségekkel teli életét: küszködik a honvággyal, esti iskolában tanul, végül – a maga lassú és visszafogott módján – szerelmes lesz az olasz származású Tonyba. Bejáratott mindennapjait egy váratlan családi esemény szakítja meg, és egy hónapra hazautazik Enniscorthyba…
„Csütörtökön, amikor kijött az órájáról, és lefelé ballagott a lépcsőn, megpillantotta a fiút, aki viszont nem látta őt, sok diák nyüzsgött ott. Megállt egy másodpercre, és ráébredt, hogy még mindig nem tudja, mit fog mondani neki. Visszaóvakodott a lépcsőn, és rájött, hogy ha túlmegy az első lépcsőfordulón, föntről láthatja majd a fiút. Valahogy, gondolta, ha megnézheti, ha tisztán megszemlélheti, amikor Tony épp nem próbálja meg földeríteni vagy lenyűgözni, akkor eszébe jut majd valami, megszállja valami tudás vagy képesség, hogy döntést hozzon.”
Agatha Christie: Ház a sziklán
(Helikon Kiadó, fordította: Gálvölgyi Judit)
Agatha Christie, a krimi királynője könyveinél csak a Bibliából és Shakespeare műveiből adtak el többet a világon. Ötven évnél is hosszabb karrierje alatt 66 regényt, 14 novelláskötetet, 19 színdarabot és két önéletrajzot írt. Első regénye, A titokzatos stylesi eset 1920-ban jelent meg, azaz idén egészen pontosan 101 éves Agatha Christie életműve. Az írónő valódi ikon, korának közkedvelt és köztiszteletnek örvendő alakja, egyben példakép, akinek jelentőségéről éppen a héten elmélkedtünk itt, a Nyugati tér blogon.
Regényei, népszerű főszereplőivel egyetemben bejárták a világot, a legtöbb nyelvre lefordították könyveit, és népszerűsége Japántól Kanadáig a mai napig töretlen. Sok regényét több kiadásban és több címváltozatban is ismerjük, a pár éve, a Helikon Kiadó jóvoltából elkezdett sorozat pedig különleges borítóival is bizonyára jó hatással volt sokak gyűjtőszenvedélyére. Agatha Christie átütő sikerének titkát sokan kutatták, de végül szinte mindenki arra jutott, hogy ennek hátterében egyértelműen az a csavaros történetvezetés, az utolsó pillanatig a totális ismeretlenségben hagyott gyilkos kiléte áll, amit kár lenne elspoilerezni.
A sorozat legújabb kötete éppen a héten látott napvilágot, Ház a sziklán címmel. Főszereplője, a nyomozás izgalmaitól visszavonult Hercule Poirot, aki kellemes napokat tölt barátjával, Hastings kapitánnyal a békés tengerparti üdülővároskában, a dél-angliai St. Loo-ban, amikor a közvetlen közelükben majdnem gyilkosság áldozata lesz a csinos és fiatal Nick Buckley. A lövés csak centikkel kerüli el Nick fejét. Rövidesen az is kiderül, hogy a lány a közelmúltban – nem kis szerencsével – számos „balesetet” úszott meg, melyek akár halálosak is lehettek volna. Nick felelőtlenségét látva Poirot-ban föléled a szunnyadó detektív, elhatározza, hogy megvédi a lány életét, és utánajár a különös eseteknek. Vajon ki akarja megölni a tengerparti sziklán magányosan álló ódon, roskadozó ház ifjú, de szemmel láthatóan nem dúsgazdag tulajdonosát, és miért?
Richard Flanagan: Keskeny út északra
(Jelenkor Kiadó, fordította: Gy. Horváth László)
„Az élet a szerencséről szól. És legfőképp cinkelt lapokkal játsszák. Az élet arról szól, hogy jól rakjuk a lábunkat egymás után.”
A Keskeny út északra egyszerre háborús regény, egy tiltott szerelem története, és Dorrigo Evans életregénye. Amikor a második világháború eléri Ausztráliát, a japán császár parancsára ausztrál hadifoglyokkal kezdik építtetni a Halálvasutat – ezen a vonalon szállítaná a japán hadsereg az ellátmányt és a katonákat Burmába. Miután Dorrigo bevonul a seregbe, ez a trópusi pokol lesz a végső állomáshelye, ahol orvosként küzd társai életéért az embertelen körülmények között. A sár, a folytonos éhezés, a kolera, és a japán katonák kegyetlenkedéseivel szemben a fogolytábor lakóit csak azok a dolgok tartják életben, amelyek nem a háborúról szólnak: az emlékezés, vagy éppen egy tiltott szerelem.
Richard Flanagan ausztrál író 12 évig dolgozott a regényen, ez alatt az idő alatt öt vázlatot semmisített meg, de újra és újra belekezdett a regény írásába, amit a 335-ös azonosító számú hadifogolynak ajánlott. Nem titok, hogy a történetet édesapja inspirálta, aki japán hadifogoly volt a második világháborúban. A kötet 2014-ben elnyerte a Man Booker-díjat. A Könyves Magazinnak adott interjújában Flanagan elmondta, hogy az írás befejezése után próbált nem érzelmeskedni, de „a végére nagyon kimerültem, néhány hónapig tényleg nem csináltam semmit. Fura érzés volt ezt a könyvet írni, különösen, mivel pont azon a napon fejeztem be, amikor meghalt az édesapám. Tehát egy nagyon különös személyes kapcsolat is fűz hozzá.”
Ashley Audrain: A szív sötétje
(Libri Kiadó, fordította: Getto Katalin)
Hogy milyen történet az, amit kár elspoilerezni? Elsőre biztos olyasmi ugrik be, amiben van bűntény vagy rejtély, egy titok, amire csak a könyv utolsó lapjain derül fény. Vagy éppen folyamatosan követik egymást a váratlan fordulatok, és mindig egy újabb csavar visz közelebb a végkifejlethez. Minden bizonnyal krimi vagy thriller, vagy ezeknek a lélektani változata, ami mélyre és mélyebbre ás a szereplők pszichéjének sötétjében. Nos, Ashley Audrain első regénye nem bővelkedik bravúros dramaturgiai fordulatokban – persze azért van néhány –, nincs benne karizmatikus nyomozó, aki végére jár a titoknak, a könyv mégis letehetetlen. Talán azért, mert túlmutat egy bűnügyi történeten; elgondolkodtató látlelet az anyává válás nehézségeiről, a generációkon át öröklődő mintákról és traumákról, szívszorító dokumentuma egy kapcsolat (vigyázat, spoilerveszély!) széthullásának és az elbeszélő saját ítélőképességébe vetett hite megingásának.
Blythe-nek ugyanis az anyaság első, kimerítő napjaiban meggyőződésévé válik, hogy valami nem stimmel a kisbabájával – nem úgy viselkedik, mint a többi újszülött, és ők ketten, anya és gyermeke képtelenek kötődni egymáshoz. Lehet, hogy ez csak Blythe rögeszméje lenne? Mi van, ha az anyaság nem mindaz, amire mindig is vágytál, hanem mindaz, amitől mindig is rettegtél? Kár lenne elspoilerezni, inkább tudd meg a regényből!
Fiala Borcsa: Bűntény a Dunán
(Kolibri Kiadó)
Mostanában sokat olvasunk arról, mit is adjunk kötelező és nem kötelező olvasmányként a gyerekek kezébe. Rengeteget változtak olvasási szokásaink, össze sem lehet hasonlítani, mennyire mást szeretnek a mai kamaszok, mint anno akár mi, akár a szüleink. Fiala Borcsa ifjúsági regényei pont erre a kettősségre építenek, kiszolgálva mindkét generációt: míg az idősebbeknél a Tüskevár nyári, ifjúsági hangulatát váltja ki erőteljes retró beütéssel, addig tízévesként nagyon szórakoztató és izgalmas, a jelenben játszódó kalandokat kap az olvasó – hamarosan megjelenő könyvébe pedig itt tudtok beleolvasni. Ráadásul a gasztrovonal szerelmeseinek is mindig jut egy kis ízelítő, miközben falják a betűket: citromos-kókusztejes fácánleves, aszalt barackos zabpelyhes keksz, ötfűszeres kacsacomb… és jaj, mennyi minden még! Persze ez nem szakácskönyv, egyszerűen csak egy jól felépített kalandregény finom hozzávalókkal fűszerezve. Finom ételek, a szereplők kidolgozott és szórakoztató karakterei – Bona Peti, Miklós bácsi két tökéletlen kutyájával, és az ikrek, Morci és Marci –, a vadregényes helyszín, a Kecskés-sziget, meg persze a nyár és a nyomozás. Ennyi pont elég egy izgalmas kalandregényhez. Csavarokkal és humorral teli, pörgős történet, aminek nem akarjuk, hogy vége legyen, és bárcsak ne derülne fény soha a megoldásra.