A közhiedelemmel ellentétben a mítoszok nem egy letűnt világ porral vastagon belepett, élettelen állóképei. Igaz, nagyon sok idő telt el azóta, hogy a korok hajnalán a különböző népek, mind-mind a maguk módján megfogalmazták a világ születését és működését – ezzel megteremtve legrégebbi, és a mai napig kulturális kiindulópontokként szolgáló történeteinket –, a mítoszok és legendák mégsem tűntek el. Az újabb és újabb értelmezéseknek, feldolgozásoknak hála egyre csak bővülnek, gazdagodnak, ami a bátor újramesélőknek köszönhető, melyek közé nemcsak festők, zeneszerzők és költők tartoznak, hanem a Marvel-képregényuniverzum mindenkori írói és illusztrátorai is.
Horváth Vivien írása a Nyugati tér blognak
Csak első hallásra furcsa összekötni a mitológiát a szuperhős zsánerrel; valójában a kettő olyan közel áll egymáshoz, hogy egyesek szerint egyik a másik modern megfelelője. Főszereplőiknek, a mitológiai hősnek és a szuperhősnek olyannyira hasonló az útja és természete, hogy gond nélkül eljátszhatják egymás szerepét. A legismertebb példán keresztül, a mennydörgés istenén, Thoron meg is vizsgálhatjuk ezt. Történetében az asgardi istenek mellett felbukkannak olyan események, eszközök, helyszínek, melyek ismerősek lehetnek az északi mitológiából. Arról persze már egyetlen saga vagy ókori dráma sem szól, hogy Thor és a görög hérosz, Herkules, valaha is egymásnak estek volna úgy, mint a képregények lapjain, de a Marvel univerzumán belül ez is megtörténhet, csakúgy, mint egy az asgardiak és az olimposziak, többek között az egyiptomi isteneket is elérő háborúja.
A Marvel mindig szeretett játszani a saját ötletek és a már létező alapok ötvözésével, hőseit és gonoszait előszeretettel simítja akár már ismert mitológiai alakok, akár valós történelmi személyek közé. Az, hogy egész panteonokat ütköztet egymással, mindössze egy a merész ötletek sorában; az Arthur-mondakör és Isaac Newton sem úszta meg szuperhősös csavar nélkül, nem is beszélve az egész 20. századról. Valójában egészen a Teremtésig visszanyúl, arra is van egy verziója. Egy korábbi cikkben a folyamatosan táguló filmes univerzumról írtam – kissé zavarba ejtő, hogy van az a kontextus, ami azt is el tudja törpíteni.
A Marvel – Mítoszok és legendák című könyv nem tud nyolcvan évnyi képregényanyagról beszámolni, igaz, nem is ez a célja: figyelmét kimondottan ezeknek a történeteknek a hősi, misztikus aspektusa felé fordítja, folyamatában, nagy egészként tárva azt az olvasó elé. Rámutat, milyen ősi erők, események alakították a Marvel hőseinek világát, és olykor őket magukat mutatja be egy kevésbé ismert oldalukról. Dr. Strange-et például sokan ismerjük önmagában vagy a Bosszúállók vonatkozásában, ezúttal azonban a kozmoszra, a különböző dimenziókra gyakorolt hatása kerül a reflektorfénybe. A kevésbé ismert, átlag képregényolvasók útjába is csak ritkán sodródó karakterek pedig ezeken a lapokon kilépnek az ismeretlenségből, hogy rámutassanak e világ roppant méretére, hogy lássuk, akárhova nyúlunk, ott újabb történetszálakba fogunk botlani. (Ilyenek többek között az Örökkévalókról és Deviánsokról szóló fejezetek, akikről a tervek szerint az idén mozikba kerülő Eternals című film fog szólni.)
A térben és időben is hatalmas területet bejáró történetek biztosította játszótér méretével a „modern mítoszaink” közül csak nagyon kevés veheti fel a versenyt, ezeket a Star Wars-franchise és A Gyűrűk Ura körül találjuk. A Mítoszok és legendák úgy tömöríti ezt a világot, hogy feltűnik, ami, ha a képregényeket egyesével, nagy kihagyásokkal olvassuk, talán nem: a műfaji keveredés is rendkívül izgalmas. Az űrből érkező, felfoghatatlan hatalmú lények mellett megférnek a mágikus kardok, elsüllyedt városok és a rúnamágia – és mint mondtam, még Newton is.
A könyv előszavában ez áll: „A mítoszokat kölcsönveszik, újramesélik és felfrissítik. Ezek a történetek a kezdetekről szólnak, formálják, ahogyan az emberek önmagukról, az őket körülvevő világukról gondolkodnak, és évezredeken át kifejtik hatásukat.” A kötetben összefoglalt történetek is ennek a hatásnak az eredményei. A mindenkori mesélők legalapvetőbb céljai teljesülnek bennük: formáljunk univerzumokat, teremtsünk héroszokat, adjunk melléjük ellenfeleket, gördítsünk eléjük akadályokat. Mentsék meg az általuk ismert világot, vagy bukjanak el, hogy azzal az utánuk következőket indítsák el saját útjukon. Stan Lee, Jack Kirby, Jason Aaron, Michael Brian Bendis és még sokan mások kisistenekként alakítják a nagy istenek sorsait már évtizedek óta – ebből ad ízelítőt a Mítoszok és legendák.