Rajzolj, mint egy profi! Vagy mint egy gyerek! Mindegy, csak csináld!


Manapság mintha újra divatba jönne a rajzolás, a színezés, a festés. Szalóki Réka művészetterapeuta szerint ez azzal is összefüggésben áll, hogy maga az énidő, az önmagunkkal való foglalkozás jött divatba – nagyon helyesen. Sokan ragadnak ennek jegyében ceruzát vagy ecsetet, hogy papírra vessék a… mit is? És hogyan? A kezdeti lelkesedés utáni megtorpanásnak ebben a pillanatában érdemes felütni a két nemrégiben megjelent könyv valamelyikét – legyen az A művészi rajz kézikönyve vagy A művészi festés kézikönyve –, hogy aztán órákig belemerüljünk ezekbe az albumokba, amelyeket már lapozgatni is esztétikai élmény.

Ezek a nagyszerű könyvek megnyugtató szisztematikussággal és bámulatos részletességgel vázolnak fel előttünk szinte mindent, amire szükségünk van ahhoz, hogy alkotni kezdjünk, a megfigyeléstől a képzelet fontosságáig, az érzelmek kifejezésén át, a kint és a bent különbségeiből adódó sajátosságokra, vagy a perspektívára, a színekre, az eszközökre (de olyan mélységig, hogy az is kiderül, milyen rekeszei lehetnek a festékpalettának), kitér a papírminőségre, elidőzik az egyes technikákon, sőt, tippeket ad a hibajavításhoz is.

Mint Szalóki Réka művészetterapeuta mondja, a rajzolás nem pusztán valaminek a pontos rögzítéséről szól, hanem sokkal inkább arról, hogy megmutassuk, mit veszünk észre a világból. Már a kisgyerekben is ott a késztetés: nyomot hagyni. A gyerek ösztönös kreativitása és teremtés iránti vágya vész el belőlünk – sok esetben – felnőtt korunkra, amikor már sztereotípiáink vannak a művészetről vagy arról, hogy mit nevezhetünk alkotásnak. Sajnos.

Pedig alkotni – bármilyen fokon – nagyon jó. Ilyenkor módosult tudatállapotba kerülünk, a beszédért, számolásért, racionális gondolkodásért felelős agyterületek kicsit elcsendesednek, és hagyják, hogy megéljük az időtlenség, a jelenben levés érzését.


Mint a művészetterapeuta mondja, ez a két könyv azért is remek, mert részletesen megismertet számtalan technikával, amelyek birtokában magabiztosságot szerezhetünk: és ha ez megvan, akkor már semmi nem állíthat meg bennünket.

Megszívlelendőek a rajzolós könyvben erre vonatkozó gondolatok. „A rajzolásnak nincs helyes vagy helytelen módja, csak egyedi módjai léteznek. Mindenki tud rajzolni. Lehet, hogy gyermekkorunk óta nem rajzoltunk, de arra emlékeznünk kell, milyen felszabadult örömmel tettük ezt akkoriban. Higgyünk benne, hogy képesek vagyunk fejlődni és élvezni a rajzolást. Akár kezdők vagyunk, akár van már gyakorlatunk, mindenképpen fejlődni fog a tudásunk. Ha jó ideje nem rajzoltunk már, az újrakezdés során számos nehézségbe ütközhetünk, de ha le tudjuk győzni a szorongást, és megtanuljuk, hogyan hozzuk ki a legtöbbet a témánkból, nagy örömünket leljük majd a rajzolásban.”

A könyvek minden technikát (műfajt) három szinten (kezdő, középhaladó, haladó) részleteznek. A rajzos könyvből a ceruza, a szén, a toll és tinta, a színes ceruza és a pasztell világával; a festős könyvben pedig a víz-, az akril- és az olajfestés kulisszatitkaival ismerkedhetünk meg. Bármelyiket is válasszuk, minden fejezetben kapunk gyakorló művészektől is tippeket.

És hogyan lesz ebből terápia? Otthoni körülmények között már az is annak minősül, hogy alkotás közben átéljük a flow-t, vagyis egyfajta relaxációt. Ha pedig mélyebb önismereti munkát szeretnénk végezni, akár egy terápiás alkotókurzuson is részt vehetünk, mint amilyet például Szalóki Réka is tart. Mint mondja, van olyan alkalom, amelyen azzal indítanak, hogy kávét csöpögtetnek egy papírra – ezt, ugye, sokan művészi szándék nélkül is megtesszük a reggeli rohanásban –, majd a pöttyök által véletlenszerűen kirajzolt vonalakat fantáziaindítónak használva mennek tovább az úton, és folytatják a festést. Nála a háromórás alkalmak fele az alkotással telik, a másik fele pedig azzal, hogy a résztvevők megosztják a többiekkel a saját művükkel kapcsolatos reflexióikat. Rékának tematikus – például a gyermektelenséggel vagy a nők elleni erőszakkal foglalkozó – kurzusai is vannak. Vannak dolgok, amiket a szavakon túli világ eszközeivel könnyebb kifejezni…

Ami engem illet, kedvem támadt alkotni valamit. Vagy inkább úgy mondanám: hívogat a papír, hogy színeket és formákat helyezzek el rajta. Felülkerekedem a bátortalanságomon, lássuk csak. Kezdjünk, mondjuk, egy kis kávéval.

Dudics Emese