Amikor már a mamutot is nanutnak mondod…


„Olyan könyveket szeretnék írni, amik szórakoztatják a gyerekeket, amiket ők választanak. Semmi sem rosszabb annál, mintha valakit kényszerítenek az olvasásra. Egy szerzőnek az az igazi öröm, ha a gyerekek kedvtelésből olvassák a szövegeit, ezért én próbálom a lehető legviccesebb könyveket írni” – nyilatkozza gyakran David Walliams, és úgy tűnik, a gyerekek kitartóan vevők a humorára, mert köteteit eddig 53 nyelvre fordították le és 35 millió példányban adták el világszerte. Regényei közül nemzetközi és hazai viszonylatban is a Gengszter nagyi a csúcstartó: a 11. magyar kiadásánál jár, túllépve a 20 ezres eladott példányszámot. 2018-ban pedig a Walliams-univerzum talán legszerethetőbb hőse, egy tízezer éves gyapjas mamut dübörgött be a gyerekszobákba, és lett Angliában az év gyerekkönyve. A terjedelmében is mamutméretű, vaskos kötet a Kolibri Kiadó gondozásában jelent meg, Vereckei Andrea fordításában.

Szabó Lea írása a Nyugati tér blognak

Haladjunk időrendben, és kezdjük a jégkorszaknál! A Mamut a múltból című regény megírásához Walliamsnek kisfia kedvenc játéka adta az alapötletet. Rájött, hogy a mamutok méltánytalanul kevés szerepet kapnak a gyerekirodalomban. Azt rögtön tudta, hogy a regényben szeretne életre kelteni egy mamutot, de nem modern technológiával, hanem low-tech újraélesztéssel. Ezért helyezte a történetet a viktoriánus kor Londonjába, és választott a korábbi regényektől eltérő helyszíneket, karaktereket, szituációkat. És úgy tűnik, az újítást az olvasók és a kritikusok is méltányolták.

David Walliams részletet olvas a Mamut a múltból című regényéből

A Mamut a múltból egy tízéves kislány és egy tízezer éves mamut barátságának kalandos, vicces és megható története. Elisa, a London utcáin élő árva kislány sajátos derűvel szemléli a világot. „Megvan az előnye annak is, ha az utcán élsz. A csillagos ég alatt alszol. Mindig friss gyümölcsöt és zöldséget ehetsz, amint elloptad. És ami a legjobb az egészben, elsőként értesülhetsz mindenről. A hírek gyorsan terjedtek Londonban…” A legújabb, szenzációs hír ezúttal nem szól másról, mint egy jégtömbben tökéletesen konzerválódott gyapjas mamutról, akit az Északi-sarkról egyenesen a Londoni Természettudományi Múzeumba szállítottak. Elisa közelebbről is látni szeretné az újságokban csak Jégszörnyként emlegetett leletet, belopózik hát a múzeumba, és ezzel elképesztő események sora veszi kezdetét.

A sajátos walliamsi humor Lülüvel, a múzeum takarítónőjével érkezik meg a történetbe, akire − bár látszólag egyszerű, mint a seprűje, és a mamutot is nanutnak mondja − a kislány a legveszélyesebb helyzetekben is számíthat. És aztán jönnek sorban a többiek: a Ragacsos Ujjak gyerekbanda kíméletlen, de mégis segítőkész tagjai; a habókos professzor, aki mesterséges villámcsapással életre kelti Gyapjast; a veteránok nyugdíjasotthonának pizsamában tébláboló lakói, akik életük legnagyobb kalandjába vágnak bele, amikor elhatározzák, hogy segítenek visszavinni a mamutot az otthonába, az Északi-sarkra. A számtalan váratlan fordulatot, vicces, ugyanakkor megható szituációt (Walliams különösen erős ebben) Tony Ross dinamikus illusztrációi teszik még elevenebbé.

Gengszter nagyi és unokájának nagy kalandja immár tíz éve szórakoztatja, hatja meg és gondolkodtatja el gyerekek és felnőttek millióit a világon, magyarul Totth Benedek fordításában olvasható. A címszereplőt Walliams a saját nagymamájáról mintázta, akinél a péntek estéket töltötte, ilyenkor szókirakóztak és káposztalevest ettek. Gyerekként mindig csak egy idős néninek látta. Aztán egy nap megkérdezte tőle, hogy milyen volt az élete, és a nagyi mesélni kezdett a gyerekkoráról, a második világháborúról, London bombázásáról, amit a pincében bujkálva élt túl. A kis David ekkor jött rá, hogy minden nagymamának vannak titkai, csak beszélgetni kell velük.

Az alapszituáció, ahogy a Walliams-regényeknél általában, itt sem túl szívderítő. Adott egy tizenegy éves fiú, Ben, aki utálja a péntek estéket, mert ilyenkor az idős nagyijánál kell aludnia, és hát igen, Ben kicsit utálja a nagymamáját is, akinek vastag szemüvege, hallókészüléke és műfogsora van, a használt zsepijét a pulóvere ujjába dugja, és penetráns káposztaszagot áraszt. De otthon és az iskolában sem rózsásabb a helyzet: a szülők jobban rajonganak egy táncos tévéműsorért, mint a saját gyerekükért, az iskolában pedig Bennek évet kell ismételnie, mert nehezen megy neki az olvasás. A fiú egyedüli öröme a vízvezeték-szerelők magazinjának lapozgatása. De ilyen mélyről szép győzni, és Walliams mestere a szép, nagy történetívek megrajzolásának (ha erről bővebben is olvasnál, korábbi Walliams-cikkünkért kattints ide). Kiderül ugyanis, hogy az idős hölgy nemzetközi hírű ékszertolvaj, a lefolyók és csatornahálózatok alapos ismerete pedig nagyon is hasznos tudás, ha a nagymamáddal a koronaékszereket készülsz ellopni.

Részlet a Gengszter nagyi filmadaptációjából

A tíz éve megjelent regény népszerűsége máig töretlen: film- és számos színpadi változata is készült, és a tervek szerint idén Gengszter nagyi-pálya és szabadulószoba nyílik Anglia legnagyobb élményparkjában − a koronaékszerek előtt pedig már csak a koronavírust kell gyorsan elrabolni.