nyugatitérikedvencek – a mi 2020-as mixünk


Amikor áprilisban blogolni kezdtünk, Sárközy Bence, a Libri Kiadói Csoport kiadási igazgatója azt írta beköszöntőjében, hogy „a korlátozások és a kényszerű otthon maradás rengeteg kreatív energiát szabadított fel, az internet zajosabb, mint valaha, ömlik a tartalom, a könyveinkkel és a szerzőinkkel kapcsolatos tartalom éppúgy, mint minden más. Ezért éreztük szükségesnek, hogy közös felületre tereljük, ami rólunk szól; ahol közben mi is elmondhatjuk, mit csinálunk, milyen híreket kapunk, és mit tervezünk, hátha ötletet adunk egy következő könyvhöz… Önöknek vagy magunknak, ez mindegy is, szerencsés esetben a kettő egybeér.”

Köszönjük, hogy azóta is, mindennap olvastatok bennünket, hiszen mi, itt a Nyugati téren nap mint nap könyvekkel foglalkozunk. Öröm, ha összefutunk a folyosón, és egymásnak mesélünk lelkesen arról, milyen könyv érkezik hamarosan a nyomdából, vagy mit olvastunk épp, amit a szomszédos szobában ülő kolléga szerkesztett, fordított, tervezte a borítóját, tördelte a szövegét, a könyv kommunikációs kampányát találta ki és tervezte meg, vagy éppen abban segített, hogy az adminisztráció is flottul menjen. Az idén azonban keveset találkoztunk személyesen. Mivel az év legnagyobb részében home office-ban dolgozott a Helikon Kiadó, a Jelenkor Kiadó, a Kolibri Kiadó, a Libri Könyvkiadó, a Park Könyvkiadó csapata, ezért külön öröm, hogy megmutathatjuk nektek és egymásnak is, melyek voltak a #nyugatitérikedvencek a 2020-ban megjelent könyveink közül.


És ha kíváncsiak vagytok, melyik könyvet miért szerettük, vagy melyik volt benne a kedvenc idézetünk, íme a #nyugatitérikedvencek adventi kalendáriumunk ablakai – kollégáink és az ő választottjaik.

Szász Zsolt, a Helikon Kiadó igazgatója és Presser Gábor: Presser könyve I.


„Kemény légy, mint a Rolling Stones”. 12 évesen a bolgár tengerparton hallottam először az LGT Boksz című nótájában a Rolling Stonesról. 1980-ban aztán megkaptam Apámtól a Loksi című dupla albumot. Ezen a korongon olyan dalok vannak, mint a Ha eljönnek az angyalok, a Sziszifuszi blues, na és persze a Boksz. Mondhatni azon a nyáron lettem (és vagyok azóta is) Loksi- és Stones-rajongó. És most itt ez a könyv. Egy elsőkönyves első kötete. Presser könyve. Más nem is írhatta volna így meg. Én meg büszke vagyok, hogy kiadhattam. Sőt, jövőre jön a folytatás is. Mert, ahogy a Sziszifuszi bluesban is énekli: „De látod, abbahagyni nem lehet”.

Nagy Boglárka, a Jelenkor Kiadó főszerkesztője és Tompa Andrea Haza című regénye

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek: „mert hazája mindenkinek van. Nyitva áll. Elenged. Visszaenged. Szabaddá tesz.”.

Orbán Orsolya, a Kolibri Kiadó PR-asszisztense és Benedek Ágota Rumbarumbamm című karanténnaplója


„Ha csak egyetlen dolgot kérhetek, mielőtt bekövetkezik a vég, akkor azt kérem, hogy rakd be Peter Andrétól a Mysterious Girlt, és ugord meg dübögve egy közepes Sundance filmnek a jelenetét.”
A könyv, amivel átvészelheted a karantént, a PMS-t, az ünnepeket a családdal vagy éppen egyedül.

Széplaki Gyöngyi, műszaki vezető és Elena Ferrante A felnőttek hazug élete című regénye


„Megráztam a fejem, szerettem volna a tudomására hozni, hogy engem aztán hidegen hagynak a csetepatéik, én mindössze arra vágyom, hogy meséljen nekem a kapcsolatukról, mert rajta kívül nem ismerek senkit, aki így tud beszélni a szerelemről.”

Nádor Zsófia, a Jelenkor Kiadó szerkesztője és Mervyn Peake A Gormenghast-trilógiája


Mi a Gormenghast titka? Az egyik a sok közül biztosan az, hogy Peake csalhatatlan érzékkel keveri az archetipikust, az örökérvényűt a különössel, az egyedivel, a meghökkentővel.

Bárdos Zsuzsanna, a Libri Könyvkiadó szerkesztője és Mártonffy Zsuzsa Akiknek két anyja van című kötete

Sok éve dolgozom szerkesztőként, de nem volt még könyv, ami ennyire megérintett, megrázott volna. Nem volt szöveg, ami a saját életem, a saját történetünk többszöri újragondolására késztetett volna, ami miatt néha abba kellett hagynom a munkát, mert elszorult a torkom, homályossá vált a monitor. Ezek a történetek nem azért érdekesek, mert mindegyiknek van valami köze az örökbefogadáshoz, hanem azért, mert az élet legnagyobb dolgairól szólnak; szeretetvágyról, élni akarásról, küzdelemről, bukásról és győzelemről.
Mártonffy Zsuzsát évek óta csodálom profizmusáért, intellektusáért, fáradhatatlanságáért. Hálás vagyok a sorsnak, hogy részt vehettem ennek a rendkívüli könyvnek a létrejöttében.
„Lehet-e őket egyformán szeretni? Lehet két embert egyformán szeretni? A szeretet tett, döntés, figyelem, gondoskodás.”

Balázs Eszter Anna, a Kolibri Kiadó főszerkesztője és Lőrinc László 25 szelfi a török korból című kötete

„– Kiátkoztuk a pápát!
– Ezt mégis hogy? ?
– Offoltuk. Ennyi.”

Tillai Tamás, művészeti vezető és Guillermo Cabrera Infante Trükkös tigristrió című regénye


„A Focsa medencéje teli volt, főleg gyerekekkel. Észrevettük Viviant, a vízből intett nekünk. Csak a fejét láttuk: nem volt rajta sapka, haja a koponyájára, az arcára és a nyakára tapadt. Olyan volt, mint egy kislány. Amikor azonban kijött a vízből, már nem volt kislány. Kicsit lekapta a nap, a válla meg a combja csillogott, teljesen más volt ez, mint az a tejfehérség, ami fekete ruhája alól látszott ki aznap este, amikor megismertem. A haja is szőkébb volt. Kért egy szál cigit, közben zokszó nélkül felelgetett mindenre, ami azt hiszem, azóta a feledés alkoholjába merült:
– Egész nap itt ázok, délelőtt, délután. Gyerekmegőrző vagyok – közölte, és a medence felé intett, ahol több volt a gyerek, mint a víz.”

Gálos Orsi, a Libri Könyvkiadó PR-menedzsere és Flea LSD gyerekeknek című önéletrajzi kötete

„A trombita, ez a hihetetlen, vad, hajlított csövű réztalálmány a billentyűivel, virágot formázó tölcsérével a hangszerek királya. (…) ha egy olyan ember emeli a szájához, aki szeretetet fúj bele, akkor életre kel, melegséget áraszt (…). Attól a pillanattól kezdve, hogy először emeltem a fúvókához a számat, és a hangszer melegséget kezdett árasztani, semmi mást nem akartam, csak gyönyörű hangokat megszólaltatni és lényem egészével együtt rezonálni azokkal.” – mondja Flea, vagyis a magyar hangja, Pritz Péter. Az a jó ebben a könyvben, hogy nem kell RHCP-rajongónak lenni, hogy élvezd; elég, ha kíváncsi vagy, mi tart meg egy gyereket, ha nem úgy szeretik, ahogy szüksége lenne rá. Flea lefegyverzően őszinte, nyílt, önazonos és pózok nélküli, lelkes, játékos, érzékeny, és tele van (élet)szeretettel és tűzzel. Övé a szent őrület, a zene, és, mivel a könyvben hallgatni- és olvasnivalót is ajánl, tényleg „együtt rezonálhatunk” vele.

Ferenczy Zsófia, a Libri Könyvkiadó szerkesztője és Boris Vian Tajtékos napok című regénye


Boris Vian könyve oly sok évvel az első elolvasása után is képes elvarázsolni, elsősorban mert arra emlékeztet, micsoda elképesztő teremtőereje van a nyelvnek, illetve mert eszembe juttatja, hogy bár a világ nem lesz se szebb, se jobb attól, ha csempészünk bele egy csipetnyi játékosságot, de végső soron segít abban, hogy túléljük mindazt, ami körülöttünk történik.

Lamos Angelika, a Libri Könyvkiadó projektmenedzsere és Náray Tamás Zarah-trilógiája

„A munka bajjal jár, hát édes istenem, ahol gyalulnak, ott hullik a forgács.”

Balla Nóra, a Kolibri Kiadó szerkesztője és Stella Caldwell Fiatalok, merészek, lenyűgözőek című kötete


A 25 fiatal elképesztő történetét elolvasva rádöbbentem arra, hogy ha ők meg tudták változtatni a világot, akkor én is képes lehetek rá! Inspiráló és szívszorító sorsok, melyek képesek utat mutatni kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Déri Ákos, a Libri Könyvkiadó szerkesztője és Meliorisz Béla Vagyunk örökké című verseskötete


A mostot kimerevítve jobban láthatóvá válik, hogy a jelen önmaga folyamatos elmúltságának rabja. A folyamat hiányt termel, ez Meliorisz kötetében pátosz nélküli, tiszta és sűrű hiány. Fontos: „ami tud esik szét”.

Szabó Lea, a Kolibri Kiadó szerkesztője és Liz Pichon Tom Gates-sorozatának Igen! Nem. (Talán…) című kötete

Tom Gates világa lenyűgözően vicces, kreatív, felszabadító és őszinte – igazi jutalom nemcsak a kiskamasz olvasóknak, de a fordítónak és a szerkesztőnek is! „Mark tudni szeretné, áthozhatja-e hozzánk a kígyóját. Jó kérdés. Végig kell gondolnom. Hm… Delia totál kiborulna, ha igazi kígyót látna a házban. Anya és Apa sem örülne különösebben. Elszabadulna a pokol. Ezért azt válaszolom:
– Persze hogy áthozhatod a kígyót. Miért ne? Jó móka lesz!
(Remélem.)

Sugár Judit, a Kolibri Kiadó PR-menedzsere és George Orwell–Frederico Carvalhaes Nesti 1984 című képregénye


„A hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra tépjük, s aztán olyan új alakba rakjuk össze, amilyenbe akarjuk.” Amikor nagyjából húszévesen olvastam az 1984-et, csak valami nagyon szürreális fantasynek láttam az egészet. Nem is merült fel bennem, hogy egyszer a valóságunk akár hasonlatos lehet az orwelli disztópiához. Bár persze lehetséges, hogy Orwell mégiscsak látta 2020-at. A kötet új, képregény formájában is hozza mindazt, amit az eredeti regény tudott: a meg- és kifosztottság érzése, szélsőséges eszmék és ideológiák, és az egyszeri ember lázadása. Érdemes újraolvasni a régit és az újat együtt is akár.

Polgár Anita, a külföldi jogok felelőse és Philippe Sands Kelet-nyugati utca című kötete


„Niklasnak megvolt a maga magyarázata arra, miként tudott Brigitte ilyen nagy hatalmat gyakorolni a férje felett, annak ellenére, hogy Frank olyan kegyetlenül bánt vele.
– Azért volt kegyetlen, hogy titokban tartsa a homoszexualitását – mondta Niklas.
Vajon honnan tudta? Apja leveleiből és anyja naplójából. »Időről időre úgy tűnt – árulta el Brigitte –, hogy az én Hansom kétségbeesetten küzd azért, hogy megszabaduljon fiatalkori, férfiakkal folytatott viszonyaitól«, utalt arra az időre, melyet Frank Olaszországban töltött. Ez ugyanaz a Frank volt, aki 1935-ben üdvözölte a Birodalom büntető törvénykönyvének 175a paragrafusát, amely kiterjesztette a homoszexualitás tilalmát.”

Bálint Réka, a Libri Könyvkiadó PR-menedzsere és Rene Denfeld Hol vagy, Madison Culver? című regénye


A Netflix „Ambient TV”-irányzata még a fasorban se volt, amikor Denfeld már megírta ezt a letehetetlen, hangulatában a Grimm-meséket idéző atmoszférikus könyvet: oregoni sűrű fenyves erdők, havas hegyvidék, zord hegyi emberek, egy ötéves eltűnt kislány és egy mindenre elszánt nyomozó. A tündérmesés elemek, a lírai próza mellett sötét titkok és súlyos traumák is a felszínre kerülnek. Véletlen volna, hogy Margaret Atwood is rajongója a szerzőnek? Aligha! Jó szívvel ajánlom azoknak, akik egy nap alatt felfalták az Ahol a folyami rákok énekelnek című könyvet, és előre szólok, ez ezzel a kötettel sem lesz másképp.

Féder Márta, grafikus és Lucia Berlin Este a paradicsomban című novelláskötete

„Vannak, akik egyszerűen eltűnnek, mikor meghalnak, mint kavics a tóban. A mindennapi élet összezárul fölöttük, és megy tovább, mint azelőtt. Mások még sokáig köztünk maradnak a haláluk után, vagy mert továbbra is foglalkoztatják az emberek képzeletét, mint James Dean, vagy mert a szellemük sehogy sem akar elereszteni minket, mint Sara barátnőnké.”

Orosz Anett, PR-vezető és Zadie Smith Sugallatok című esszékötete


„Sok könyvet fognak írni a 2020-as esztendőről: történelmi, elemző, politikai műveket, és szintúgy átfogó beszámolókat. Ez egyik sem ezek közül – hiszen még az év fele sem telt el. Azzal próbálkoztam, hogy valamiféle rendbe szervezzem az érzések és gondolatok egy részét, melyeket az események eddig kiváltottak bennem, azokban az időfoszlányokban, amiket maga az év engedélyezett. Ezek mindenekfelett személyes esszék: lényegüknél fogva kicsik, szükségszerűen rövidek. (…) De két felbecsülhetetlen értékű sugallatot mégis leszűrtem magamnak. Önmagunkkal beszélgetni hasznos lehet. És írni azt jelenti, hogy meghallanak.” – Zadie Smith (2020. május 31., London)
A Sugallatokat M. Nagy Miklós fordította, a könyv borítóját Hlatki Dorottya és Lucie Meier tervezte.

Gyuricza Eszter, a Libri Könyvkiadó kiadóvezetője és Deborah Feldman Unortodox című önéletrajzi regénye


Deborah Feldman könyvében legkevésbé az érdekelt, hogy a kulisszák mögé pillantva megleshetjük, hogyan él a brooklyni haszid közösség. A történet engem éppen arról győzött meg, hogy a problémáink, a fájdalmaink, a vágyaink nagyon is hasonlóak. Nagyon megérintett, ahogy a főhős, Devoireh, kétségbeesetten igyekszik mindent megtenni azért, hogy a családja, a közösség, amiben él, szeresse és elfogadja őt, miközben küzd önmagával, a kétségeivel, a józan ész diktálta kérdésekkel, amelyek szinte szétfeszítik. A szeretetnek és az elfogadásnak ez az intenzív vágya vallási felekezettől, kulturális háttértől függetlenül univerzálisan emberi. Az igazán felemelő mozzanat pedig az, amikor Devoireh felismeri, hogy nagyon sokféle út létezik a világban, és csakis rajtunk áll, melyiket választjuk. A döntés felelősségét nem háríthatjuk másra.

Krénusz Lilla, számviteli menedzser és Margaret Atwood Az ehető nő című regénye

„Talán Peter akart tönkretenni engem, vagy én őt, vagy mindketten egymást. Mit számít, visszatértél az úgynevezett valóságba, fogyasztó vagy.”

Peka Virág, a Jelenkor Kiadó PR-asszisztense és Halász Rita Mély levegő című regénye

„Te nem szoktál félni, kérdezem Andit. Mitől? Az egésztől. Hogy úgy, ahogy van, teljesen értelmetlen. Az élet? Nem válaszolok. Hogy klímaváltozás, és mind meghalunk, meg ilyenek? Bólintok. Nem szoktam. Attól sem, hogy a mi életünkben vége lesz a világnak? Attól sem. A bolygó úgyis sokáig fog élni, legfeljebb az emberiség hal ki. De ha a Földnek is vége? Akkor vége, válaszolja. Szerintem Isten már unja, mondom, és töltök még, mert Andi az előbb keveset töltött. Vagy én ittam meg hamar. Egyértelmű, hogy az emberi kreativitás izgalmas egy pontig, az épületek, felfedezések, találmányok, a művészet, de a történetek semmit nem változtak. Valaki mindig szerelmes, valaki mindig szenved, és vannak néha jó pillanatok.”

Pál András, a Helikon Kiadó PR-menedzsere és Láng Zsolt Bolyai című nagyregénye

„Sebként szakadt fel a víztükör, kibuggyant a mélység belseje, mérhetetlen zavart keltve, ugyanis a kibuggyanás várható és tényleges helye nem esett egybe. A valóság az eltérés szakadékába roskadt. Szabad szemmel felmérhető lett az anarchia mértéke.”

Békési Anita, a Park Könyvkiadó PR-menedzsere és Richard Powers Égig érő történet című regénye

„A fák tudományt művelnek. Milliárdnyi terepvizsgálatot futtatnak le. Sejtéseket fogalmaznak meg, az élővilág pedig tudatja velük, melyik működőképes. Az élet csupa feltételezés, és a feltételezések: az maga az élet. Milyen csodálatos a világ! Becslésekkel operál. És tükrözéssel. Az ökológia középpontjában a fák állnak, és a politika középpontjában is nekik kell állniuk. Tagore szerint A fa a Föld szüntelen törekvése, hogy szóljon a fülelő Mennyországhoz. És az emberek… jaj, komolyan mondom, az emberek, hát éppen ők lehetnének az a Mennyország, amelyikhez a Föld szólni próbál. Ha zöld szemmel tudnánk nézni, észrevennénk valamit, ami egyre érdekesebb lesz, ahogy közeledünk hozzá. Ha észrevennénk, mire is képes az, ami zöld, sose volnánk magányosak, sose unatkoznánk. Ha megértenénk a zöldet, megtanulnánk, hogyan termesszünk minden szükséges ennivalót háromréteges mélységben, a jelenleg szükséges terület egyharmadán úgy, hogy a növények egymást védenék meg a kártevőktől és a stressztől. Ha tudnánk, mire van szüksége a zöldnek, nem kellene választanunk a Föld érdeke és a saját érdekeink között. Mert egybeesnének!”