Idén novemberben jelent meg angolul Mark Aldridge Agatha Christie’s Poirot: The Greatest Detective in the World című könyve a világirodalom – feltételezhetőleg – legnépszerűbb detektívéről. Kaptak az alkalmon az agathachristie.com szerkesztői, gyorsan fel is kérték, hogy frissítse fel ismereteinket Hercule Poirot-ról. Íme néhány közismert tény, és néhány kevésbé ismert információ mindannyiunk kedvenc belga nyomozójáról.
Hercule Poirot-val Agatha Christie első regényében, az éppen száz éve, 1920-ban megjelent A titokzatos stylesi esetben találkozhattak először az olvasók. A kézirat eredeti változatában az eset megoldását Poirot egy tárgyalóteremben ismertette, ám végül Christie a jelenetet egy szalonban zajló beszélgetéssé változtatta.
Ebben a debütáló regényben Hastings kapitány adta az első leírást Poirot-ról, ami így hangzott: „Poirot egészen különös megjelenésű emberke volt. Nem sokkal lehetett magasabb százhatvan centinél, de nagyon méltóságteljesen viselkedett. Tökéletes tojásfejét kissé mindig félrebillentette. Bajusza tömött, nagyon katonás, öltözékének makulátlansága szinte hihetetlen; egy porszem bizonyára nagyobb fájdalmat okozott volna neki, mint egy revolvergolyó.”
Poirot nyugdíjas belga rendőrnyomozóból vált világhírű detektívvé, pedig Agatha Christie kezdetben egészen más típusú nyomozókat képzelt főhőseinek. Tervei között szerepelt például egy tudós és egy iskolás fiú karaktere is.
Poirot-t köztudottan zavarja a rendetlenség. Egyszer azt találta mondani: „Tűrhetetlen, hogy a tyúkok különböző méretű tojásokat tojnak, hogy lesz így szimmetrikus a reggeli teríték?”. És persze az is közismert, hogy Poirot a szabálytalan alakú kenyérszeleteket sem eszi meg…
Poirot mindig nagyon ügyel arra is, hogy mit iszik. Általában forró csokoládét vagy gyógyteát fogyaszt, a koffeinmentes kávét viszont ki nem állhatja.
A képernyőn már 1937-ben, alig egy évvel a BBC televíziós adásainak elindulását követően feltűnt Poirot – A sárga írisz című színdarab előadását kétszer is élőben közvetítette a csatorna, a detektívet Francis L. Sullivan alakította.A színdarabot rádiójátékként is meghallgathatták, a kor divatjának megfelelően az alkotók a kabaré műfajából merítettek és a történetet zenei betétekkel színesítették. Ez a szintén 1937-es BBC-produkció volt Poirot legfigyelemreméltóbb rádiós szereplése.
Hercule Poirot-nak nemcsak a környezete, hanem a külseje is mindig rendezett, bajuszától a lakkcipőjéig minden porcikája makulátlan, az ősz hajszálainak eltüntetésére egy Revivit nevű speciális készítményt használ. A bajusz annyira fontos eleme Poirot karakterének, hogy Az ABC-gyilkosságok 1965-ös filmváltozatához, amikor Tony Randall alakította a nyomozót, magát Agatha Christie-t kérték fel, hogy hagyja jóvá a detektívnek szánt bajuszt.
1975-ben a The New York Times a címlapon közölte Poirot nekrológját – az akkor megjelent, Függöny – Poirot utolsó esete című regény előzeteseként. Ez volt az első eset a lap fennállása óta, hogy egy kitalált karakterről ebben a formában is írtak.
Az Egyesült Államokban is készült rádiójáték a detektív főszereplésével, 1945-ben mutatkozott be Hercule Poirot, akit Harold Huber alakított. Ezt az első kalandot maga Agatha Christie konferálta fel a hallgatóknak.
Agatha Christie egyszer halványan utalt arra, hogy a Nyílt lapokkal című regényben elkövetett gyilkosság még Poirot óvatos csodálatát is elnyerte. Ritka, filmen is rögzített interjúinak egyikében egyszer megkérdezték Agatha Christie-t, hogy szerinte melyik a legjobb Poirot-regény. „Ó, kedvesem, ezzel most jól feladta a leckét!” – hezitált az írónő, végül pedig azt mondta, valószínűleg A gyilkosság az Orient expresszen.
2014-ben a HarperCollins megjelentette az első, hivatalos Poirot-folytatást, ez volt A monogramos gyilkosságok, amelyet Sophie Hannah írt. A regény óriási sikernek bizonyult, 16 országban került fel a bestsellerlistákra, köztük az USA-ban és Nagy-Britanniában is. Sophie Hannah azóta három másik regényt is írt, a legutolsó idén jelent meg A Kingfisher Hill-i gyilkosságok címmel.
Charles Laughton volt az első színész, aki Poirot szerepét játszotta – 1928-ban Az Ackroyd-gyilkosság színpadi feldolgozásában (Alibi címmel). A belga nyomozót azóta többek között Albert Finney, Peter Ustinov, David Suchet, John Malkovich és Kenneth Branagh alakításában is viszontláthattuk a filmvásznon.
Agatha Christie egyik elvetett ötlete volt, hogy ír egy olyan Poirot-regényt, mely a világszerte népszerű Cluedo című nyomozós társasjáték világában játszódik, ahol felvonultatta volna a játék ismert szereplőit is.
Számos színész neve felmerült az évek során, akik különböző feldolgozásokban eljátszhatták volna Poirot szerepét, de sok olyan – ismert – név is akad közöttük, akik végül lemaradtak a szerepről. Kevesen tudják, de Anthony Hopkins és Ben Kingsley is közéjük tartozik.
Poirot-t sokszor parodizálták, többek között Hugh Laurie is a Spice Girls-filmben. Az egyik legismertebb alakítás mégis a hetvenes–nyolcvanas években futott brit show-műsor, A Két Ronnie egyik címszereplője, Ronnie Barker nevéhez fűződik, aki az ötvenes években a színpadon is játszotta Poirot-t. Egyes rajongók szerint Barker inspirálhatta Benoit Blanc, vagyis a Knives Out című ragyogó film nyomozójának karakterét.
Poirot 33 regény, 59 novella és egy színdarab, valamint négy „hagyományőrző” Sophie Hannah-regény főszereplője.