Az élet értelmét kereshetjük a külvilágban és kereshetjük önmagunkban. Meghallgathatjuk, mit mondanak a nagy koponyák vagy azok, akiknek a véleménye fontos a számunkra, fordulhatunk Istenhez, kimehetünk a Természetbe, hogy ott érezzünk meg valamit az univerzum erőiből, és el is csendesedhetünk, hogy meghalljuk, megértsük, mit súg a belső hangunk. Olyan könyveket gyűjtöttünk most csokorba, amelyek ugyan nem spórolják meg nekünk a belső munkát, de remek inspirációt nyújtanak! December 31-ig ezeket a könyveket is megtalálod a 3+1 akcióban – ne feledd, a negyedik könyv a mi ajándékunk!
Viktor E. Frankl: Az élet értelméről
(Libri Kiadó, fordította: Kalocsai-Varga Éva)
Ez a könyv kicsi, ám mondanivalója annál súlyosabb. Az osztrák neurológus és pszichiáter (és talán mondhatjuk, hogy filozófus) mélységében tanulmányozta a depressziót, és minden bizonnyal sokakat mentett meg az öngyilkosságtól – még a koncentrációs táborban is. Merthogy Franklt 1942-től 1945-ig koncentrációs táborról koncentrációs táborra vitték, miközben a nővérén kívül minden közeli családtagját elveszítette. Nem csoda, hogy bár túlélte a borzalmakat, maga is depresszióba esett. Ebből az élethelyzetből állt fel, és ha valakinek, neki elhihetjük: az életnek mindenképpen van értelme, a szenvedések ellenére is, sőt, talán éppen a szenvedések által.
Ez a könyvecske Frankl három, 1946-ból származó előadásának írott változata, ám mondanivalója és nyelvezete ma is friss és örök érvényű. „A boldogság soha nem lehet cél, hanem csak eredmény, valami beteljesítésének az eredménye…” Az ehhez hasonló mondatok miatt kell minduntalan az ölünkbe ejtenünk a könyvet, és elgondolkodni. Na és ez? „…a kérdés már nem így hangzik: Mit várhatok még el én az élettől?, hanem csak így hangozhat: Mit vár el az élet tőlem? Milyen feladat vár rám az életben?”
„Azonban nem csak óráról órára változik a kérdés, amit az élet tesz fel nekünk, és amelynek megválaszolásával beteljesíthetjük a pillanat értelmét, hanem emberről emberre is más és más.”
„Viktor Frankl arra tanít, hogy az életben minden lehetőség” – mondja Edith Eva Eger, aki egy korábbi interjúban mesélt az osztrák szakemberről. A szintén holokauszttúlélő, szintén író és pszichológus Eger A döntés című művében többször utal arra, hogy ő maga is milyen sokat merített Frankl munkásságából.
Ehhez a könyvhöz csönd kell, és idő: add meg magadnak.
Herendi Kata–Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz – Pszichológiai kézikönyv önmagadhoz
(Bookline)
A 2015 óta gyarapodó Pszichoforyou online magazin szerkesztői – az egyikük pszichológus, a másikuk újságíró, kommunikációs szakember – könyvben foglalták össze az elmúlt évek legfontosabb tanulságait, felismeréseit, gondolatait. 20 olyan téma köré csoportosították mondanivalójukat, amelyek megkerülhetetlenek az életünk, az egyéni fejlődésünk során. Bizalom, döntés, határok, játszmák, szégyen, önsorsrontás, perfekcionizmus: hogy csak néhány olyan területet említsünk, amelyek közül eggyel vagy többel biztos, hogy mindannyiunknak dolgunk van utunk során.
A nyelvezet tökéletesen passzol a műfajhoz: könnyed és mégis professzionális, abszolút közérthető, mégis kellően mély. Miközben körüljárnak egy-egy témát, a szerzők megvilágítják az adott jelenség lelki hátterét, és észrevétlenül ismertetnek meg egy-egy pszichológiai fogalommal is, így tudhatjuk meg például (anélkül, hogy az egésznek „tanulás-szaga lenne”), hogy mit jelentenek az elsüllyedt költségek vagy a döntési fáradtság.
Rengeteg utalást tesznek jelentős pszichológusok munkásságára, esetleg TED-előadásokra, irodalmi művekre vagy éppen Twitter-bejegyzésekre, így könnyen elcsábulhatunk, hogy ezeknek is utánaeredjünk.
Ez a szuper kötet egy valódi, kérdésekkel és gyakorlatokkal teli kompakt kézikönyv. Olvashatod könnyed, mégis alapos pszichológiai ismeretterjesztő műként, de akár – tollat és jegyzetfüzetet odakészítve – egy önismereti, személyiségfejlődési projektbe is belekezdhetsz a segítségével. „Egy jó pszichológushoz hasonlóan, ez a könyv sem kész megoldásokat kínál, hanem teret és lehetőséget teremt, hogy ki-ki a saját ritmusában, a saját tapasztalásai és felismerései mentén kerüljön közelebb a saját válaszaihoz.”
A kézikönyv mindent tálcán nyújt ahhoz, hogy egy kicsit magadba nézz. Ennél könnyebb nem lesz: mi lenne, ha most belekezdenél?
David Attenborough: Egy élet a bolygónkon. A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről
(Park Könyvkiadó, fordította: Makovecz Benjamin)
„John felfelé tartott hüvelykujjal jelezte, hogy kezdhetem. Ám még mielőtt egyetlen szót is szólhattam volna, valami a fejemhez ért. Megfordultam, és láttam, hogy egy hatalmas nőstény gorilla emelkedik fel a sűrű növényzetből, és kezét a fejemen nyugtatja. Mélybarna szemével egyenesen a szemembe nézett. … Két gorillakölyök telepedett mellém, és a cipőfűzőmmel kezdtek játszani.
Fogalmam sincs, hogy percekben és másodpercekben mérve meddig tartott ez a találkozás. Több perc volt, ez kétségtelen. A boldogság félájulatában lebegtem.”
Micsoda élet! Micsoda életmű! „Mikor ezeket a sorokat írom, kilencvennégy éves vagyok. Páratlan, rendkívüli élet áll mögöttem. Csak most döbbenek rá, hogy mennyire rendkívüli.”
David Attenborough könyvének szerkezete – és kronológiája – rendkívül izgalmas. Az ő gyerekkorában indulunk, majd évtizedeket lépegetve tudunk meg egyre többet a saját életéről, karrierjéről és ezzel párhuzamosan a Földről is, amelyen élünk, és az ökoszisztémáról, amit feldúltunk.
„Az állatok és a növények szoros, gyakran igen meghitt kapcsolatban állnak egymással. A szövedék szorossága és sokrétegűsége ugyanakkor nem jelenti feltétlenül azt, hogy bármit kibír. Egy rossz helyen érkező kicsinyke ártalom az egész közösség finom egyensúlyát megbillentheti.”
Meglepő módon a történet nem ér véget napjainknál, hanem a Mi vár ránk? fejezetben egyenesen a 2100-as évekig eljutunk gondolatban, a Látomás fejezetben pedig a mester a világ „visszavadításának” tervét fejti ki.
Annak ellenére, hogy az utószóban ezt írja: „a válság apró részleteivel, vonatkozásaival való szembesülés mélyen felkavart”, David Attenborough alapvetően bizakodó. „Ez a könyv arról szól, hogy miként követtük el a legnagyobb tévedésünket, és arról, hogy ha most, még időben cselekszünk, hogyan tudjuk jóvátenni ezt a tévedést.” Akkor hát reménykedjünk. Reménykedjünk és cselekedjünk.
Böjte Csaba füveskönyve – Örömhöz segítő gondolatok
(Helikon Kiadó)
„Csaba testvér bölcsessége nem jelent langyosságot. Ülhetne egy helyben is a dévai vagy a szászvárosi kolostorban, de ő nem arra hivatott, hogy üljön a kolostor kertjében, és nézze a paradicsompalánták növekedését, hanem arra, hogy szeretetre neveljen, és hirdesse az igét.”
Csender Levente és a fotós Lettner Kriszta öt héten át volt úton Böjte Csabával Erdélyben, és közben beszélgettek, elmélkedtek, nevettek. „Vele nem lehet leülni beszélgetni, vele menni kell.”
Lettner Kriszta így vallott az együtt töltött időről: „Fantasztikus volt azt megélni, ahogy mi, három idegen ember, csapattá kovácsolódtunk, az öt hét és az azóta eltelt idő alatt. Erdély, az utazások, a misék, a gyerekekkel eltöltött idő, a sok beszélgetés, a kisebb-nagyobb csodák, mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Isten tenyerén érezzük magunkat.”
Ha te is útitársul szegődsz, megtudhatod, mit gondol Csaba testvér – többek között – a béketűrő szeretetről, az irgalomról, az újrakezdés lehetőségéről, a női ideálról, a tekintet erejéről, a sebek begyógyításáról, a trófeáról, a világvallásokról és arról, hogy a legkisebbet kell a legjobban szeretni.
Csaba testvér nemcsak beszél, hanem éli is, amit mond.
„Nagyon sokszor látom, hogy egyik-másik gyerekünk elkövet valami nagy rosszaságot. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha alaposan leszidom, megmosom a fejét, akkor a gyerek úgy fogja érzeni, hogy van ő és vagyok én, és mi egymás ellenségei vagyunk, nem értem őt, egyszóval nem szeretem. Ezért én a rosszcsont gyerekeket megölelem, megpuszilom, és megkérdezem, hogy te most jól érzed magad? Van, aki konok, de a legtöbben elsírják magukat, és azt mondják, hogy nem. A konokokkal kell még két-három kört szaladni, de valamilyen szinten mindenkivel szót lehet érteni.
Aztán megkérdezem:
– Szerinted hol szúrtad el? Látod a megoldást?
A gyerekek nem vakok, ismerik a probléma gyökerét, és legtöbbször a megoldást is tudják.
– Igen, pap bácsi.
– Na, akkor megoldjuk? Megcsináljuk? Menni fog?”
Ez egy energizáló könyv. A megnyugvás, az erőgyűjtés könyve. Ahogy Csender Levente javasolja: „Tegyük az ágyunk mellé, hogy az esti lefekvés előtt elolvashassunk egy-egy részt, amellyel feltölthetjük napközben lemerült akkumulátorunkat.”
Dudics Emese