James Fallon családapa, szerető férj, sikeres agykutató és oktató a Kaliforniai Egyetem Orvostudományi Karának Pszichiátriai és Viselkedéstudományi Tanszékén. A pszichopátia belülről című könyve alapját egy megdöbbentő vizsgálati eredmény, az ezzel kapcsolatos kutatások és az új tudományos felismerések adják, melyeket fordulatos és izgalmas történetté gyúrva ad át olvasóinak.
Horváth-Furdan Szabina és Horváth János írása a Nyugati tér blognak
A 2000-es évek elején James Fallon pszichopátiás személyiségzavarokhoz köthető kutatásokat végzett, sorozatgyilkosok agyáról készült felvételek elemzésével foglalkozott. Laboratóriumában, mint általában, ebben az időszakban is több kutatás zajlott párhuzamosan. Az egyik ilyen munka során az Alzheimer-kór genetikai háttérvizsgálatát végezte, a kontrollcsoport tagjaként pedig saját és rokonai agyáról is készített felvételeket. A kutatási eredmények elemzésekor egy felvétel meghökkentő hasonlóságot mutat a gyilkosok agyáról készült felvételeken látottakkal. James akármennyire is szerette volna tévedésnek vélni, rá kellet döbbennie, hogy a kérdéses felvétel, amely pontosan olyan abnormális mintázatot mutat, mint a pszichopatáké, a saját agyáról készült. Tudományos beállítottságú emberként elhatározta, hogy a végére jár ennek a megrendítő felfedezésnek.
„Felvázoltam egy elméletet a pszichopátia neuroanatómiai hátteréről, leírtam azt az agyi mintázatot, amely nálam is megfigyelhető. Hogy tudtam hát összeegyeztetni a saját agyamat a kutatási eredményeimmel? Kivétel lennék a saját magam által megfogalmazott szabály alól? Ha nem vagyok pszichopata, akkor mi vagyok? És ha nem támaszkodhatunk az agy vizsgálatára, amikor éppen az agy felelős minden gondolatunkért és tettünkért, akkor hogyan tudnánk valaha is megérteni, kik vagyunk?”
Az izgalmak pedig itt kezdődtek, egyre több kérdés merült fel, a válaszok pedig nem voltak egytől-egyig megnyugtatóak… Fallon eddigi kutatásaira alapozva, a tudomány segítségével, valamint saját gyermek-, fiatal- és felnőttkorának meghatározó eseményeinek feltárásával kereste a válaszokat. Saját életútján végigvezetve, vicces, olykor kínos, de leplezetlenül őszinte személyes történetei mellett sorozatgyilkosokról szóló igaz történetek leírásával, a tudományos alapok ismertetésével és saját kutatásainak bemutatásán keresztül egyre közelebb kerülünk e viselkedés mögött megbúvó agyi állapotok megismeréséhez. Mindemellett betekintést kapunk olyan aktuális kutatási eredményekbe is, amelyek azt mutatják be, léteznek olyan környezeti hatások (epigenetikai faktorok), amelyek befolyásolják az agyi hálózatok fejlődését, kialakulását, végső soron pedig hatással vannak az egyén viselkedésére. Az események olvasása közben mi magunk is rájövünk, melyek James pszichopátiás jellemvonásai, a történetet pedig tovább bonyolítja egy, az őseiről szóló beszélgetés során felszínre kerülő megrázó családi titok. Ahogy haladunk a könyvben, részesei lehetünk annak az eseménysorozatnak is, ahogy az író rádöbben: amit eddig vallott – csakúgy, mint sok más tudós – az emberi jellem kialakulásáról, az nem egészen fedi a valóságot.
„Újabb pofont kapott hát a meggyőződésem, miszerint 80%-ban a DNS-ünk határozza meg a viselkedésünket.”
A pszichopátia belülről elolvasásával megértjük, hogy mennyire bonyolult és sokrétű tudományos problémakör a pszichopátia. Választ kaphatunk olyan kérdésekre, amelyek már biztosan felmerültek bennünk a pszichopata szó hallatán. Kit nevezünk pszichopatának? Hogyan válik valaki azzá? Milyen mértékben befolyásolja a pszichopátiát a genetikánk és a neveltetésünk? Hogyan kezeljük őket? Fallon ismerteti, hogy az evolúció során a pszichopátia miért alakulhatott ki, hogyan maradhatott fent, és arra is rávilágít, hogy akármennyire is hihetetlennek hangzik, létezése akár előnnyel is járhat az egyén és a társadalom számára is.
„Talán nem csak az egyes olvasók találják majd ezt érdekesnek, hanem szélesebb körben is visszhangra talál, a gyermekneveléssel és büntetőjoggal foglalkozó szakemberek között. Akármilyen különösen hangzik, a következő oldalakon taglalt tudományos eredmények még a világbékéhez is hozzájárulhatnak.”
James Fallon a könyvében – ami immár magyarul, Dudik Annamária Éva fordításában is olvasható – egy olyan viselkedési zavart ír le, amely ugyan az emberi populáció kis hányadát érinti, azonban a társadalom számára nagy hangsúllyal bír. Mindenki számára élvezhető nyelvezete pontosan annyira szakmai, amennyire a pszichopátia biológiai hátterének megértéséhez szükségünk van, miközben leegyszerűsített magyarázataival, hasonlataival a laikus olvasó sem vész el a tudományos részletekben.
Ez a könyv lebilincselő és briliáns. Ha elolvastuk, egy sztereotípiák nélküli összefoglaló képet alkothatunk a pszichopátiáról.