A Culver család éppen a tökéletes karácsonyfát keresi az Oregon állambeli Skookum Nemzeti Park erdejében, amikor ötéves lányuk eltűnik. Ki máshoz fordulnának segítségért, mint Naomi Cottle nyomozóhoz, aki egykor maga is elveszett gyermek volt. Rene Denfeld könyve, a Hol vagy, Madison Culver? nem hagyományos detektívregény. A szerző nyomozóként szerzett saját tapasztalatait és személyes élményeit is beépítette a történetbe, amely azt meséli el, miként küzd meg Madison az elviselhetetlennel. Az alábbiakban a szerző arról vall, hogy munkája hogyan befolyásolta a Hol vagy, Madison Culver? írását, illetve hitet tesz amellett, hogy szembesüljünk bármilyen borzalommal is, megvan bennünk a kivételes képesség a gyógyulásra.
„A Hol vagy, Madison Culver?-t a mindennapos munkám ihlette. Hivatásos nyomozóként tíz éve dolgozom halálraítéltekkel, vagy kutatok eltűnt személyek után. Előfordult, hogy az állam rendelt ki, de a legtöbbször ügyvédek vagy aggódó családok bíztak meg. Felhívhat valaki, aki börtönben ül, de ártatlannak vallja magát, de akár egy anya is, aki az eltűnt lányát szeretné megtalálni. A feladatom, hogy alaposan utánajárjak a történteknek, és kiderítsem az igazságot.
Segítettem olyanokon, akiket prostitúcióra kényszerítettek, s volt, hogy kivégzés előtt állókat mentettek fel, vagy eltűnt rokonok találtak egymásra a közreműködésemmel. Mindeközben sokat tanultam a bántalmazás formáiról – és a csodás erőről, aminek következtében az áldozatok képesek a túlélésre. Minden nehézségre, aminek szemtanúja voltam, jut egy megváltástörténet. Minden szörnyűségre egy reményteli eset. Ahelyett, hogy cinikussá tett volna a nyomozói lét, lenyűgözött az emberi szellem ereje.
A Hol vagy, Madison Culver?-ben a főszereplő egy nő, akit Naominak hívnak. Nyomozó, aki eltűnt gyerekek felkutatására specializálódott. Egy kislány nyomába ered, aki három évvel azelőtt Oregon hóborította erdejében tűnt el. A hatóságok azt feltételezik, már régen halott, de a szülők meg vannak győződve róla, hogy él. Naomi beleveti magát a nyomozásba. A történet hol Naomit, hol a kislányt követi figyelemmel. Utóbbi arról a varázslatos világról mesél, amelyet odabent, elméjének biztonságában él.
A Hol vagy, Madison Culver? írása közben a szavak időnként úgy törtek fel belőlem, akár egy vers. Izgalommal töltött el az is, hogy az olvasót bevonhatom egy valódi nyomozó életébe. Meg akartam mutatni, milyen ez a munka igazából: a módszereket és a fogásokat, az alapvetéseket és azt, ahogy új nyomok után kutatunk, ha zsákutcába jutunk. A nyomozókról szóló könyvek vagy a Helyszínelőkből megismert világot képviselik, kitalált törvényszéki módszerekkel, vagy a fizikához és a varázslathoz nyúlnak vissza. Nincs ezzel gond – nagyon szórakoztatóak lehetnek –, de én úgy éreztem, egyedülálló lehetőségem van arra, hogy bepillantást engedjek egy kevéssé értett hivatás valóságába. Izgalmas volt arról írni, ahogy Naomi jeleket talál, és azokat elszántan követi egészen addig, amíg megoldja az ügyet. A könyv bizonyos részeit valódi esetek inspirálták.
A Hol vagy, Madison Culver? számomra lehetőség volt, hogy körültekintően és az áldozatokat mindenekfelett tiszteletben tartva megvizsgáljam, hogyan éljük túl az erőszakot. A történetben a kislány megalkot egy képzelt szereplőt, s így küzd meg a fogsággal. Nem csak a prostitúcióra kényszerített áldozatokkal végzett munkám, de saját személyes élményeim is befolyásoltak. Nehéz gyerekkorom volt, és csaknem húsz éve magam is örökbe fogadó szülő vagyok. Életem nagy részében traumával foglalkoztam, vagy másokat segítettem a saját traumájuk feldolgozásában. Hiszem, hogy a trauma nem olyasmi, amin egyszer csak túljutunk. A traumánkkal és mindazzal együtt, amin keresztülmentünk, kell, hogy elfogadjanak, szeressenek, lássanak és halljanak bennünket. Tiszteletben akartam tartani a könyvben szereplő kislány tapasztalatait, gyengéden és együttérzőn. Az ő bátorsága és más példák adtak számomra ihletet.
Ha csak egyetlen igazságot is tanultam a munkámból és az életből, az ez: sosem késő, hogy megmentsenek. Mindig van remény a gyógyulásra, az igazságra, a megváltásra, az örömre és a szeretetre. A Hol vagy, Madison Culver? tanúságtétel a remény mellett, amelyet egy elhivatott nyomozónak és annak a kislánynak a szemszögéből írtam meg, akit ennek a nyomozónak kell megmentenie.”
Forrás: „How We Survive Terror”: Rene Denfeld on „The Child Finder.” The Amazon Book Review