Fiatalok, akik miatt más lett a világ


„Túl kicsi vagy még ehhez!” vagy „Előbb tanulj, végezd el az iskolát, addig úgyse tudsz semmi értelmeset csinálni!”. Két olyan mondat, amit soha nem kellene kimondanunk, mert ahogy Stella Caldwell könyve, a Fiatalok, merészek, lenyűgözőek. 25 fiatal, aki megváltoztatta a világot is bizonyítja, nem kell ahhoz felnőttnek lenni, hogy valaki nagy dolgokat hajtson végre.

Fodor Marcsi írása a Nyugati tér blognak

Manapság abban hiszünk, hogy a gyerekek maradjanak sokáig a maguk kis békés buborékjában, mit sem sejtve a világ valódi zordságáról, de elfelejtjük, mennyi igazságérzet, kreativitás és főként tettvágy rejlik bennük, ami a megfelelő körülmények között valóban megváltoztathatja a világot. Hajlamosak vagyunk megmosolyogva lenézni a gyerekek vak hitét, ha azt gondolják: bármit elérhetnek. Kár lenne automatikusan leírni őket, mert ahogy Stella Caldwell könyvének 25 hőse is bizonyítja, néha apró tetteknek, fogadalmaknak vagy küzdelmeknek is óriási hatásuk lehet; fiatalok győzedelmeskedhetnek ott, ahol a felnőttek elbuknak.

Gondoljunk csak Greta Thunberg példájára, aki alig két éve, 15 évesen úgy döntött, minden pénteken leül a svéd parlament előtt, ezzel tiltakozva az ellen, hogy a felnőttek nem veszik komolyan a klímaválságot. Sem ő, sem a szülei, de talán még a svédek maguk sem gondolták, hogy ez az aprócska tett micsoda vihart kavar majd, hogy világszerte több tízezer gyerek csatlakozik ehhez a sztrájkhoz. És nem, nem azért, mert lógni akartak egy napot a suliból, hanem mert ugyanaz a gondolat foglalkoztatta őket: aggódtak a bolygó jövőjéért.

A 25 fiatal közül tagadhatatlanul Greta Thunberg és Malala Jousafzai – aki 17 évesen Nobel-békedíjat kapott – szerepel legtöbbet a sajtóban, de messze nem ők az egyetlenek és nem is az első olyan tinik, akik megváltoztatták a világot. A könyv talán legismertebb szereplője Anne Frank régóta ünnepelt hős, annak ellenére, hogy ha belegondolunk, ő „csak” megírta, hogyan érezte magát bezárva. Szigorúan véve nem is ő a történet igazi hőse, hanem az őt körülvevő felnőttek: a szülei, akikkel együtt rejtőzött, akik a búvóhelyet találták, és azok a segítők, akik saját életüket is kockára téve élelmet, biztonságot nyújtottak a családnak. Mégis Anne Frank történetéből ismerjük őket is. Megszerettük ezt a tinilányt, mert ő az, akivel azonosulni tudunk, aki nem volt hajlandó elfogadni az áldozat szerepét, és a világ legerősebb fegyverével harcolt kora embertelensége ellen: a gondolataival és a tollával. Ő az egyik, akinek az élményein keresztül megérthetjük, milyen igazságtalan volt az a kor, amelyben élt. És a tény, hogy tinédzserként tapasztalta meg ezt, majd alig 16 évesen a bergen-belseni koncentrációs táborban halt meg, talán még jobban felháborít bennünket.

Anne Frank

Stella Caldwell könyvének ugyanaz az erőssége, mint Anne Frank naplójának: minden egyes történetéből sugárzik a gyermeki lélek kiapadhatatlan kreativitása és a merészség, amelyben nincs helye kételynek, a bukástól vagy a sikertelenségtől való félelemnek. Még akkor sem, ha sok-sok olyan szereplőről olvasunk, akinek a történetében ott az olykor leküzdhetetlennek tűnő akadály: szegénység, csonka család, betegség, gyilkosság vagy rabszolgaság. Csupa olyan nehézség, ami könnyedén leteper egy felnőttet is, nemhogy egy gyereket. A lelkierő azonban nem életkor, nem iskolázottság és nem a körülmények függvénye, és ez az, ami igazi példaképpé teszi a könyvben szereplő fiatalokat. Mégpedig követhető példaképpé. Ebben segít az önéletrajz utáni „Légy merész, mint…” kezdetű cikkely, ahol hétköznapi és nagyon is ismerős szituációkat sorol fel a szerző, amelyek súlyos etikai kérdéseket feszegetnek, és szembesítik az olvasót azzal, mennyire sokféle igazságtalanság vesz körül minket napi szinten, és mi az, amit mi magunk tehetünk azért, hogy a világunk egy boldogabb hely legyen. Mit tehetünk, ha csúfolják egy osztálytársunkat, ha nem támogatnak a szüleink, ha úgy érezzük, kudarcot vallottunk? Csupa olyan kérdés, amibe mindenki belefut élete során – és amire nem csak egyetlen válasz van. Sőt! Ha minden helyzetre tökéletesen alkalmazható egyenválaszt nem is lehet adni (bár a könyv azért megpróbálja), a Fiatalok, merészek, lenyűgözőekben olvasható életrajzok tökéletesen alkalmasak arra, hogy elinduljon egy családi, iskolai párbeszéd, amelyben felnőtt és gyerek közösen próbálja megtalálni a legjobb megoldást. A könyv pedig abban segít, hogy ne csak egy utat lássunk magunk előtt, hanem észrevegyük a világ sokszínűségét és a lehetőségek gazdagságát.

A Fiatalok, merészek, lenyűgözőek egyik legnagyobb előnye, hogy színes, akár a szivárvány, és sokféle országból válogat, különféle bőrszínű, vallású, hátterű fiatal történetét meséli el, akik között akad zenész, feltaláló, adománygyűjtő és sportoló is. Amit talán hibájának lehet felróni, hogy rövid. Ez a 25 történet nem túl sok, tekintve, hogy ennél jóval több sorsfordító fiatal jár közöttünk, és jó lett volna egy kis történelmi kitekintés is, ha nemcsak a 20. századra koncentrál a mű – hiszen így kimaradt sok izgalmas és régóta elismert példakép, mint a csodagyerek Mozart, aki hétévesen adta az első koncertjét, Jeanne d’Arc, aki 13 éves volt, mikor a francia seregek élére állt, vagy Louis Braille, aki tizenöt éves korában fejlesztette ki a vakok által ma is használt írást.

Louis Braille és vakok millióinak segítő írása

Tökéletes pedig akkor lett volna ez a kötet, ha legalább függelékként, de néhány magyar is megjelenik, mint Liszt Ferenc, aki 11 évesen már világ körüli turnékon zongorázott, Koroknay Dániel, aki 15 évesen lett az 1848-as szabadságharc főágyúsa, vagy Egerszegi Krisztina, aki 14 éves korában nyert olimpiai bajnok címet. Mert szép-szép, mikor arról olvashatunk, hogy a távoli világokban milyen csodálatos dolgokat hajtottak végre az emberek – de mindig sokkal erősebb és hatásosabb egy olyan történet, ami rólunk, magyarokról szól. Legyen szó bármiről, akár fiatalokról, akár nőkről, mint az 50 elszánt magyar nő című könyvben, minden történet vonzerejét növeli, ha ezzel saját hazánkról, múltunkról tudunk meg kicsit többet. Hősökre mindig nagy szükség van – a mi, saját hőseinkre pedig még inkább.

A cikk szerzője, Fodor Marcsi az 50 elszánt magyar nő című kötet társszerzője.