Ha a könyvhétről esik szó, akkor általában júniust mutat a naptár és a budapesti Vörösmarty téren küzdünk a rekkenő hőséggel és/vagy a szakadó esővel, hogy megóvjuk munkánk gyümölcsét – a könyveket – az időjárás viszontagságaitól. Idén ez is másképp alakult… Szeptember 17-én kezdődött a 91. Ünnepi Könyvhét, és ahelyett, hogy személyesen ajánlanánk az alkalomra megjelentetett újdonságainkat, a bemutatók után írók és olvasók találkozhatnának, dedikáltathatnák régi-új kedvenc könyveiket, ezúttal az online térben tartjuk ezt a mindenkinek kedves ünnepet.
Irodalomfogyasztók, könyvmolyok és betűfalók, standunk helyett szemezgessetek most e heti 5 (+1) könyvünkből, és találjátok meg a kedvetekre való, szívetekhez szóló történeteket!
Kiss Nikoletta: Régmúlt napok fénye és Szabó Stein Imre: Soha
(Libri Kiadó)
A rendhagyó könyvhéten rendhagyó módon dupla ajánlattal készültünk, hiszen a Libri Kiadó idei könyvheti újdonságai sem a szokványos módon indultak útjukra. Kiss Nikoletta elsőkötetes szerző, aki gyerekkorában került Berlinbe, azóta – amerikai és ausztrál kitérők után – Bécsben él. A Humboldt Egyetemen közgazdaságtanból diplomázott, de német irodalmat is tanult, mégis vállalati tanácsadóként dolgozott évekig a világ különböző pontjain. A magyar irodalom és történelem mindig is a szenvedélye volt, ezért első regénye hőseivel az 1950-es években találkozunk. Nemcsak a szerző életútja rendhagyó, a Régmúlt napok fénye maga is különös úton érkezett a magyar olvasókhoz. A kötet tavaly ősszel debütált Németországban, később olaszul is megjelent, most pedig – Blaschtik Éva fordításában, akinek személyes ajánlóját már olvashattátok itt a blogon – végre Magyarországon is megjelenik.
Hasonlóan különleges sors a Soha – Napló a pokol tornácáról című kisregény szerzőjéé, Szabó Stein Imréé, aki a 90-es években a Törökfürdő című folyóirat körül szerveződő irodalmi körben indult, mások mellett Péterfy Gergellyel és Térey Jánossal, majd a kulturális televíziózás, később – kommunikációs szakemberként – nagyszabású komolyzenei projektek felé vette az irányt. Most, ezzel a sodró lendületű, új optikájú holokauszt-kisregénnyel tér vissza a szépirodalomhoz. 1944, Dunaszerdahely, vihar előtti csend. Stein Albert magas rangú katonatiszt, első világháborús hős, akit a Horthy-rendszer ugyan mentesített a sárga csillag viselése alól, a zsidótörvények miatt mégis nyugállományba kényszerült. Földbirtokosként él, erős a magyarságtudata, de keményen torol meg minden, zsidókat érő sértést. Alakja törékeny egyensúlyi pont egy már repedező és hamarosan darabokra törő világ határán. Péterfy Gergely így ajánlja a könyvet: „Óramechanika-finomságú mondatok, melyek a pokol idejét mérik; gyémánttá sajtolt történelem, zenévé finomított dübörgés.”
Jenei László: Bódultak
(Jelenkor Kiadó)
„Biztos siker, ha a túráiról ad elő. Tavaly nyáron például Budapestig eljutott kenuval. A Dunán fejezte be a túrát, s igen meleg fogadtatásban volt része. Nem úgy, mint szeptemberben Nürnbergben a Szabadság Napján. A nácik nagygyűlésére indult – szigorúan titkos küldetésben. Le is bukott annak rendje szerint, s kitoloncolták. A katonák sátorvárosáig eljutott, de a játékháborúról, vagyis erről a dramatizált erőfitogtatásról lemaradt. Bár Yves a látottak alapján eldöntötte, hogy nem merne a játék ideájával csúfondárosan szórakozni, mert úgy fest, ez a játék a világ alapja is lehet.„
Jenei László új regényében, a Bódultakban huszadik századi hősökkel és balekokkal csöppenünk egy bűnügyi krónika kellős közepébe. De vajon ki hős és ki balek? Eldönthetetlen kérdés ez, amikor valaki zűrzavaros időkben akarja kezébe venni a sorsát. Márpedig Európa 1936 nyarán egymással szemben álló, de egyaránt elfogadhatatlan, zavaros eszmei, politikai erők közt őrlődik, a Bódultak főszereplői pedig maradék tisztánlátásukat is elveszítik szerelmek és gyűlöletek érzelmi viharaiban. Mind-mind egy irányba tartanak: a fesztiválhangulatban égő, zsúfolt Salzburgba, a cselekmény csúcspontja felé, mely egy robbantásos merényletben kulminál: a lyoni kommunista nyelvtanár, a színházi karrierre vágyó pesti fiú, a szintén magyar, de Münchenben bölcsészként végzett lány, az osztrák földalatti nemzeti szocialista mozgalom irányítója, a náci Németországból akcióba küldött detektív és nem utolsó sorban gyönyörű, de kábítószerfüggő feleségével egy írói ambíciókat dédelgető, algíri francia fiatalember – aki akár Albert Camus is lehet…
Szöllősi Mátyás: Illegál
(Helikon Kiadó)
A könyvhétre jelent meg a Margó-díjas író, költő és fotográfus Szöllősi Mátyás Illegál című új kötete, amely két különös kisregényt tartalmaz. Az első történet, a Vendégjáték, egy ügyvéd és egy fiatal, emberöléssel gyanúsított zenész izgalmas és feszültségekkel teli párbeszédén alapul, amin keresztül Szöllősi szemérmesség nélkül mutat rá a pénz, a gátlástalan hatalom, a korrupció, a drogok és a hétköznapi rasszizmus jelenlétére a mai magyar társadalomban. Amellett, hogy a kisregény az említett témákat a maguk brutalitásában ábrázolja, azt is kibontja, hogy miként vonódhat be valaki, akár akaratlanul is, az általuk befolyásolt folyamatokba, és hogyan válhat egy már működő rendszer kiszolgálójává vagy épp áldozatává.
A kötet címadó szövege, az Illegál (amibe itt bele tudsz olvasni) a jelenből indulva vezet vissza a kilencvenes-kétezres évek fordulójához, és az underground kultúra mélyrétegeinek fontos és izgalmas részét tárja fel az olvasó előtt, a korabeli graffitizők veszélyes világát idézi meg. A finom lélekábrázolás, az események és a gondolati folyamatok alapos bemutatása, a képszerűség, akárcsak a korábbi írásaiban, az új Szöllősi-kötetben is egytől egyig kulcsfontosságúak. Az időben és térben egyaránt több szinten játszódó történetek körültekintően érzékeltetik, hogy a személyes érintkezést egyre inkább helyettesíteni hivatott, virtuális térben zajló kommunikáció miként hálózza be szinte észrevétlenül az életünket, és tereli át azt egy kezelhetetlen síkra, ahol a félelmek gyakran irreálisak, és az érzelmek nem feltétlenül valós tapasztalatokból táplálkoznak.
Almási Miklós: Az abszurd Shakespeare. Rendhagyó olvasópróbák
(Park Könyvkiadó)
Színházba járók jól tudják, hogy a nagy angol reneszánsz szerző művei évszázadok múltával sem avulnak el, más-más rendezésben újra meg újra színpadra állítják őket. Ezeknek a daraboknak, úgy tűnik, minden korban van érvényes mondanivalójuk. Almási Miklós, a neves esztéta, a drámaelmélet kiemelkedő tudósa legújabb könyvében a shakespeare-i cselekmények és alakok abszurd vonásait vizsgálja. Különös olvasópróbákon vehetünk részt, merész kérdésfeltevésekkel szembesülhetünk, és sok-sok aha!-élményben lehet részünk, miközben a féltékenység (Othello), a hatalom (III. Richárd) vagy éppen a szerelem (Vízkereszt, vagy amit akartok) abszurd természetéről olvasunk. És szóba kerülnek a shakespeare-i abszurd követői is, olyan klasszikus darabokkal, mint a Godot-ra várva vagy a Woyzeck. „E könyvben – mondja Almási – igyekszem előbányászni Shakespeare titkos gonoszkodásait híres darabjainak sorai mögül.” Igazi kódfejtő munka ez, hangsúlyozza, csupa izgalom, ráadásul élvezetes: „Kuncoghatsz, ha olvasod őket.”
Stella Caldwell: Fiatalok, merészek, lenyűgözőek
(Kolibri Kiadó, fordította: Sárpátki Ádám)
Túl kicsik a gyerekek ahhoz, hogy számítson a véleményük? Tévedés! Vannak olyan fiatalok, akik nyilvánosan is felszólalnak és igazságot követelnek maguknak, a környezetükben élőknek vagy éppen a Földnek. A Fiatalok, merészek, lenyűgözőek című kötetben 25 menekülttel, gyermekjogi aktivistával, lázadó rapperrel, feltalálóval és környezetvédő harcossal ismerkedhetünk meg, akik megrengették a világot. Ezek a fiatalok nem hagyják, hogy mások elvárásai gátat szabjanak a céljaiknak. A kilenc éves Felix Finkbeiner ültetett egy fát, hogy segítsen a bolygónak, és mára a nevében 14 milliárd facsemete került földbe. Victoria Arlennek azt mondták az orvosok, soha többé nem járhat, neki mégis sikerült. A tizenöt éves Sunakali Budha pedig szembeszállt nepáli közösségének szokásaival, hogy beteljesítse fociról szőtt álmait. A 25 fiatal között van olyan, aki borzasztó dolgokat tapasztalt meg, mégis képes volt változtatni helyzetén. Emma González majdnem életét vesztette egy iskolai lövöldözésben, azóta felemeli szavát a fegyvertartás korlátozása érdekében. A 2014-ben Nobel-békedíjat kapott Malala Juszufzait pedig egy tálib fegyveres lőtte fejbe, mert nem akarta feladni a tanuláshoz való jogát.
Persze, nem mindig a világmegváltás a cél. A könyvben szereplő fiatalokban – legyenek sportolók, világrekorddöntők, feltalálók, környezetvédők, írók, aktivisták – egy dolog mindenképpen közös: mind arra törekedtek és törekszenek ma is, hogy a legjobbat hozzák ki magukból.