Edmond Rostand, a fiatal drámaköltő eddig minden darabjával megbukott. A legendás Sarah Bernhardt azonban hisz benne, és beajánlja a kor másik színésznagyságának, Constant Coquelinnek, akinek darab kell. Csakhogy Rostand két éve nem írt semmit. Honnan vegyen sebtében drámahőst? És ekkor nagy szerencséjére betéved Honoré úr kávéházába…
A Cyrano születéséről szóló Edmond-t 2016 szeptemberében mutatták be a párizsi Palais-Royal Színházban, a szerző, Alexis Michalik rendezésében. A darab 2017-ben hét jelölésből öt Molière-díjat nyert el, három év alatt több mint nyolcszázszor játszották az anyaszínházban és vidéki turnékon, és a diadalmenet töretlenül folytatódik.
Rostand Cyranója százhuszonhárom éve nem kerül le a színházak műsoráról. Csak egy évvel fiatalabb nála Ábrányi Emil magyar fordítása. Némelyik sora szállóigévé vált. Sokan úgy képzelik: jobb, mint az eredeti. De talán érdemes megnézni közelebbről ezt az eredetit. Kiderülhet, hogy a ma már kissé avíttas költői cicomák mögött eleven élet nyüzsög. Erről ad képet Bognár Róbert új fordítása – Edmond – Cyrano –, és hogy minél pontosabb és elevenebb legyen, prózában.
Cyrano költő, és ez a színpadon is többször megnyilvánul. És költő az is, aki darabot ír róla. Az Edmond-ban gyakran szóba kerül, hogy Rostand nem is tud mást írni, csak verses színművet. A próza ezért mindkét darabban verssel váltakozik. A versfordítás Várady Szabolcs munkája. Ő egy esszében meg is írta, hogyan készült ez az újfajta Cyrano. A két színdarab után – mintegy utószóként – ez zárja a könyvet.
Bognár Róbert válaszlevele Békési Anita kommunikációs menedzsernek
Kedves Anita!
Mint írja, könnyed, mesélős kulisszatitkokat vár Alexis Michalik Edmond című darabjának fordításáról. Csak hát mi titok van egy fordításban? Voltaképpen semmi. Legyen a magyar szöveg hű az eredetihez, és legyen jól mondható, pláne, ha színdarabról van szó. Amúgy persze minden jó szöveg mondható, az is, amelyik csak az olvasó belső terében, némán hangzik el. Mintegy hatvan könyv és legalább annyi színdarab lefordítása után elmondhatom, hogy igyekszem a legszövevényesebb mondatokat is mondhatóan visszaadni, sőt a különösen nehéz passzusokat fennhangon felolvasom magamnak.
Ennyit a fordítás kulisszatitkairól. Most pedig hadd mondjak és mutassak egy-két – részben dokumentált – apróságot arról, ami csakugyan a kulisszák mögött történt, mire a francia sikerdarab eljutott a párizsi Palais-Royal Színháztól a budapesti Park Könyvkiadóig, onnan a nyomdába s aztán a magyar olvasó kezébe.
Az Edmond-t Ihárosi Hajnalka (Hofra Színházi és Irodalmi Ügynökség) ajánlotta figyelmembe. Egyetértettünk, hogy a darab olvasva is remek, messze kiemelkedik a francia drámatermésből. Edmond Rostand Cyranóját, amely a mű előzménye és részben anyaga is, pár éve lefordítottuk Várady Szabolccsal, úgy döntöttünk hát, hogy nekilátunk az újabb közös munkának. Ebben a darabban minden Cyrano-részletnek versben kell megszólalnia, márpedig van elég sok olyan is, amelyik az utána következő új Rostand-fordításban próza. Amikor az első változat meglett, 2017 januárjában a Hofra elküldte jó néhány budapesti és vidéki színháznak, és bíztunk benne: nagy lesz a versengés. Én is próbálkoztam az ismeretségi körömben, de sajnos ezúttal is tapasztalnom kellett, hogy a színházi illetékesek nemigen szeretnek új darabot olvasni, inkább a jól bevált régieket variálják, és mellesleg a levelezés, kivált a válaszolás sem erősségük. Voltak biztató e-mailek, telefonok is, de csak szórványosan, és nem lett folytatásuk.
Úgy adódott, hogy láttam az előadást Párizsban, a Hofra protekciójával, mert másként nem is lehetett volna jegyet szerezni. Fergeteges 125 perc volt, olyan színház, hogy az odaszögezte a nézőt az üléshez, ami az esetemben annál is üdvösebb volt, mivel a páholypótszék rugója a legkisebb mozdulatra azzal fenyegetett, hogy az erkélyig röpít. Lelkesedtem tiszta erőből, de lelkesedésemet nem sikerült a honi színházi világnak átadnom. Eltelt két év, és 2019 őszén Várady Szabolcs felvetette: ne hagyjuk parlagon a Cyranótmeg az Edmond-t,ajánljuk fel őket egy könyvkiadónak. A Parkra esett a választásunk. Tönkő Vera főszerkesztő válasza nem sokat késett: elolvasta az „ikerdarabokat”, kiadják a könyvet, hajrá!
Következett a tördelés, műszaki szerkesztés ez esetben igencsak bonyolult munkája (Rochlitz Veráé az érdem), majd a tüzetes szövegátnézés. Mutatványként egy e-mail-váltásunk Szabolccsal:
„V. Sz.: A 26. lapon: SARAH (megöleli) Itt az én imádott poétám.
Az eredetiben itt az a jelző, hogy petit. Szóval nem mindig automatikusan imádott az a poéta. Az én kis költőm? az én költőcském?
(…) 74. jelenet: Sarah Bernhardt páholya. Biztos, hogy páholy?
B. R.: A petit itt nem kicsi, pláne nem költőcske (az a Szabolcska Mihály), ahogy a mon petit chou sem káposztácskám, hanem édesem, bogaram, mókuskám. Meghagynám az imádottat, mert színpadról direkt jó, ha ismétlődik, de felőlem lehet pl. az én édes kis költőm à la Honthy Hanna. (…) Biztos hogy nem páholy a loge, még csak szabadkőműves sem, és nem is ketrec vagy ól, ami szintúgy lehetne, hanem öltöző, persze. Szerénységem Homérosznak képzelte magát, és szundikált, sőt aludt.”
E-mail-töredékek borító dolgában:
„Tönkő Vera: Küldök egy tervet. Mit gondoltok, jó az irány?
B. R.: Tetszik, de drámaian hiányzik a jóképű Michalik, aki fölülről mozgatja a két figurát. Ráadásul Rostand dacosan hátat fordít hősének.
V. Sz.: Mind a két portrén lehetne igazítani. Edmond-t így mutatja be a szerző: szemlátomást szorongó, kopasz fiatalember. Most mintha fordítva lenne: Rostand szigorú, magabiztos és nem is kopaszodó férfi, Cyranóban meg a furcsán kacifántos orra ellenére van valami feminin jelleg.”
A tervező, Féder Márta nem tekintette akadékoskodásnak a megjegyzéseinket, hanem alkotó módon felhasználta őket. De ehhez a járványhelyzetnek is javulnia kellett. Kuha Zulejka projektmenedzser április 27-i leveléből: „A vírus miatt átraktuk 2021-re ezt a címet, de most reménykedünk, hogy talán néhány könyvesbolt kinyit májusban, ezért mégis idén jelentetjük meg, így a grafikus újból elkezdett vele foglalkozni.”
A jó hír Petőfi-parafrázisra ragadtatta Szabolcsot:
Már nyílnak a májusi könyvteli boltok?
Még hogyha „talán” csak, az is felüdít!
Tán még a mienk is eléri a polcot,
S várja vevők repeső kezeit.
Már a végső simítások is megvoltak, irány a nyomda. De mégsem. Az utolsó pillanatban e-levél Zsarnay Erzsébet kéziratelőkészítő-korrektortól (részlet): „Viszont a 4. oldalon, a borítókép magyarázata új szövegében rosszul van írva Coquelin neve, nem kell a q elé a c!!!” Most már csakugyan irány a nyomda! Köszönet mindazoknak, akik a könyvcsinálás kulisszái mögött, a kolofonban rejtőznek.
Utóirat: A debreceni Csokonai Színház a 2020/2021-es évadban műsorára tűzi az Edmond-t; rendezi Keszég László.
Bognár Róbert