A nevetés minden sebre gyógyír. A humor az a mankónk az életben, amely segít kikeveredni a kínos helyzetekből, kitörni a szorongásból, és általa olyan szemmel tekinthetünk a vélt vagy valós problémákra, amitől a megoldás is rögtön kiderül. A közös poénok összekovácsolnak, egy-egy helyzet komikussága képes felolvasztani a legfagyosabb hangulatú társaságot is.
E heti könyvajánlónkban olyan történeteket hoztunk nektek, amelyektől potyogni fognak a könnyeitek. De garantáltan csak a nevetéstől! Lesz itt paródia, egy kis groteszk, sziporkázó gyerekszájak és egy leheletnyi csípősség is. Hiszen a humorban, ahogy Karinthy Frigyes mondta, mi sem ismerünk tréfát!
Varró Dániel: Aki szépen butáskodik
(Jelenkor Kiadó–Centrál Média)
Gyereknapon különleges összeállítást olvashattatok itt, a blogon, hiszen néhány lelkes Varró Dani-rajongó elárulta, miért is jó az ő verseit, írásait olvasni. Az Aki szépen butáskodik című kötetben nyomon követhetjük, hogyan vált apává, majd lett három kisfiú apukája Varró Dániel. A Nők Lapja olvasói hét éven át, 2011-től követhették nyomon, milyenek lettek és hogyan változtak meg a költő hétköznapjai Misi, Jancsi, majd Béni érkezésével.
„Mielőtt a kisfiam megszületett volna, elég sokat néztem a tévében különböző sportműsorokat. De mióta Misi a világon van, egyáltalán nem kell nézni a tévét. Misi, ha szabad így kifejezni magam, egy megtestesült sportcsatorna” – írja elsőszülött fiáról a költő. Ahogy a különleges apanapló válogatott bejegyzéseit olvassuk, saját gyerekkori történeteinket vagy gyerekeinkkel átélt élményeinket eleveníthetjük fel újra; és tudjuk, az ilyen sztorik egy nyáresti baráti beszélgetésen végtelen hosszú kacagásokba torkollnak, majd újabb és újabb mókás emlékeket hoznak elő. Így mi mást mondhatnánk: a különleges limonádék, gyöngyöző fröccsök és decensen habzó sörök mellé olvassatok Varró Danit! Ha pedig odakint borúsra is fordul az idő, a jókedv – bárhol is ütitek fel a könyvet – garantált, nyerhetünk magunknak egy kis privát napfényt.
Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit – avagy 101 hulla Dramfjordban
(Helikon Kiadó)
Kőhalmi Zoltán első regénye a 2019-es esztendő nagy szenzációja volt. Szinte egyszerre érkezett pályatársa, Bödőcs Tibor második regényével, szégyellnivalója azonban nem lehet az ország első számú humoristájának írása mellett. Erről az egyöntetű kritikai és kereskedelmi siker is árulkodik. Kőhalmi nem bízta a véletlenre, zsánerregényt írt, vagyis annak paródiáját. A címlapról már nyilvánvalóvá válik, hogy skandináv krimit kapunk, mindazonáltal egy kicsit másképp, mint ahogy arra számítunk. Kőhalmi intelligenciája, fantáziája és persze humora már az első oldalakon nyilvánvalóvá válik. És az is, hogy indokolatlanul sok időt töltött ifjúkorában a Monty Python-csoport munkásságával. A középpontban egy furcsa nyomozás áll, főhőseink villámtempóban száguldanak a megoldás felé, de a könyv valódi ereje az apró részletekben mutatkozik meg. Kőhalmi humora lehengerlő és elképesztően okos, gyakran kell felnéznünk a könyvből, hogy végiggondoljunk, mit is olvastunk. Akad majd, ami lassan esik le, ezeknek a poénoknak később óriási aha-élmény a jutalma, közben pedig fergetegesen szórakozunk, például a tipográfiailag is bravúros megoldásokon, mondjuk, azon a szereplőn, aki csak – — — .-. –.. . .— . .-.. . -.- -… . -. -.- — — — ..- -. .. -.- .-.. – morzejelekben kommunikál.
„Anadylm remek rendør volt, még ha néha kicsit túlbuzgó is. Korábban is sokat segített a munkában, de most, hogy elmúlt tizenøt éves, és kijøhetett a szabadba, szinte megtáltosodott. A lány élvezte a terepmunkát, és fakó szellemarca némi színt kapott, amikor felvázolhatta a tényállást. A felügyelø mindig hagyta beszélni, mivel ønmagát okolta a régmúlt tragédia miatt, és mert legalább addig is lehetøsége volt kéregzuzmószeszt inni. Egyszer egy külønøsen hosszú okfejtés alatt a laposüveg hozzáfagyott a tenyeréhez. Minden tiltakozása ellenére leműtøtték.”
Sándor Erzsi: Meddig jössz
(Park Könyvkiadó)
„Az egyszerűség kedvéért, halálra van ítélve minden kapcsolat, amelyik színházban köttetik, akár bévül legyen, akár kívüle. Ez olyan jól sikerült gondolat, hogy beleszeretve rögtön el is bőgöm Ellácskának, aki időközben elszívott egy cigarettát is az öblögetett konyakra: »A színész csöndről álmodik, miközben képtelen csöndben maradni, ha mégis, azonnal orvost hívnak hozzá.«”
Sándor Erzsi színésznőből lett szerkesztő-riporter és újságíró, majd író. A legjobb anyák napjáról szóló írását itt, a blogon is olvashattátok. Három, eddig megjelent könyvét – a Szegény anyám, ha látnám a vak fiáról, az Anyavalya az édesanyjáról, a Meddig jössz pedig egy színésznőről szól – egyvalami mindenképpen összeköti, mégpedig az összetéveszthetetlen „Sándor Erzsi-s humor”.
Legutóbbi kötete, a Meddig jössz egy vidéki színház kulisszái mögé kalauzolja az olvasót: ott vagyunk a próbákon, az öltözőkben, a színházi büfében, a színészházban, a premieren, a rutinból játszott előadásokon. Mindezeknek egy színházi szerelem ad keretet: Lili már tíz éve vidéken játszik, amikor egykori tanára, a Kossuth-díjas Miklós megérkezik, hogy színpadra állítson egy darabot, amelynek megkapja a női főszerepét. Elnyeri a főszerepet, és egyben a férfi szívét is. Elkezdődik a titkos viszony, hiszen a rendező nős, házassága sziklaszilárd: „…ezek ketten olyanok, mintha meggyilkoltak volna valakit, és csak ők tudnák, hol van elásva a hulla…” Miközben zajlanak a próbák, Lili belső monológjai, csípősen vicces párbeszédei nyomán elevenednek meg a színház szereplői: fájdalmas, vidám, röhögős és sírós egyszerre.
Hendrik Groen: Lesz ez még így se – A 83 és 1/4 éves Hendrik Groen titkos naplója
(Libri Kiadó, fordította: Wekerle Szabolcs)
Van az a generáció, amelyiknek kiskamaszként egyik meghatározó olvasmányélménye volt Sue Townsend regénysorozata, amely a 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplójával kezdődött, majd Adrian Mole újabb kínszenvedéseivel – és aztán még jó néhány résszel – folytatódott. Ez a kicsit groteszk, ugyanakkor szókimondó és tabudöntögető írás juthat eszébe annak, aki beleolvas az amszterdami Alkonypír öregotthon lakója, Hendrik titkos naplóiba (a második rész Amíg élünk – A 85 éves Hendrik Groen újabb titkos naplója címmel 2018-ban jelent meg). Ám míg Adriannel a kamaszkor viharain vergődtünk át, addig Hendriktől megtanulhatjuk humorral megélni az időskor viszontagságait. Az Öreg, De Még Nem Halott Klub szeretetre méltó tagjai és hitvallásuk – „amíg élünk, igenis kell, hogy tartogasson még számunkra valamit az élet” – minden olvasót arra emlékeztetnek, hogy humorérzékkel és életkedvvel a szívszorító pillanatokat és az öregséggel járó nehézségeket is könnyebben átvészelhetjük. Ha szeretted A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt vagy Az ember, akit Ovénak hívnak című történeteket, és szeretnél „kezdeni valamit az élettel, mielőtt lejár a szavatossága”, Hendrik sajátos életfelfogásáért is rajongani fogsz.
Sam Copeland: Kicsi Charlie csirke lesz
(Kolibri Kiadó, fordította: Pék Zoltán)
Ennek a könyvnek már a címe is rendhagyó, hisz csupa olyan dolog szerepel benne, ami mellett nem tud szó nélkül elmenni az ember. Copeland tudatosan választott valami igazán meghökkentőt, ugyanis kicsi Charlie nem lesz csirke ebben a kötetben, bármennyire is várjuk. Viszont annyi különcséget és olyan sok humort visz bele a szerző ebbe a kiskamaszoknak szóló regénybe, hogy garantált: a szülő sem tudja megállni nevetés nélkül a felolvasásokat. Pék Zoltán kitűnő fordítói munkájának köszönhetően pedig talán még több játékosság és poén szorult a könyv sorai közé, mint az eredeti verzióban. Igaz, hogy nem kevés altesti vicc is helyet kap a könyvben, viszont aki kézbe veszi, biztosan hangosan fog nevetni, sőt vihogni, és nem is nagyon tudja majd abbahagyni. A karakterek tökéletesen vannak összeválogatva: nemcsak Charlie különcsége sodorja magával az olvasót, de a barátok karakterei is erősek. A vagány Flóra egy lehengerlő és ellentmondást nem tűrő szellemi vezető, minden fiút az ujja köré csavar: Mohsen – aki nem örvend nagy sikernek a lányok körében – és a kissé egyszerű és letisztult Wogan sem tud ellenállni neki. Charlie pedig ügyesen lavírozgat Flóra döbbenetes ötletei és a valóság mezsgyéjén. A legtöbb poén a karakterek sokszínűségén alapul, Copeland pedig kihasználja a különbözőségeket, amitől a humor folyamatos, a könyv pedig letehetetlen.