„Mit csinálsz nyáron?” Sokszor hangzik el ez a csalóka kérdés. Ilyenkor a diákéveinkből ismerős több hónapos vakáció rémlik fel lelki szemeink előtt. Meg eszünkbe jut, hogy majd „nyáron” minden olyan programot, filmet és könyvet bepótolunk, amiről év közben eddig lemaradtunk. De persze felújítunk, elutazunk, befőzünk – mert ennek is szezonja van. És hogy miért csalóka ez a kérdés? Mert hamis illúziót kergetünk, hiszen a munka világában (általában) sajnos nincs több hónapnyi szabadságunk. Az a 2-3 hét, ami mégis jut, lássuk be, soha nem elég a világmegváltásra.
Ezért e heti válogatásunkban 5 olyan könyvet hoztunk, amelyek elolvasása még a legrövidebb szabadság alatt is teljesíthető. Ha azt szeretnénk, hogy egy kicsit mindenbe belekóstoljunk rövidre szabott vakációnk alatt, maradjunk a rövid, de annál tartalmasabb történeteknél.
Sophie Collins: INFO+GRAFIKA – Kahlo (Bookline Könyvek, fordította: dr. Molnár Csaba)
Napjaink felgyorsult életvitele mellett sokszor nem jut idő arra, hogy komplex élettörténeteket olvassunk több száz oldalon keresztül, de közben mégis nyomaszt minket, hogy nem ártana egy-egy közismert alaknak – ha csak felületesen is – ismerni az életútját és munkásságát. Erre kínál tökéletes megoldást a Bookline Könyvek INFO+GRAFIKA sorozata, melynek kötetei könnyen érthető vizuális ábrák és infografikák segítségével lényegre törően mutatják be az 50 legérdekesebb és legfontosabb adatra fókuszálva egy-egy kultikus alak életét és munkásságát. A sorozatban eddig az INFO+GRAFIKA – Kahlo és az INFO+GRAFIKA – Einstein című könyvek jelentek meg, így az olvasó időt spórolva ismerkedhet meg a híres festő és a neves fizikus életművével. Az például szinte köztudott tény, hogy Frida Kahlo Mexikóban született, és gyerekkorában balesetet szenvedett, de vajon azt mennyien tudják, hogy a 143 ismert műalkotásából 55 önarckép, és hogy a Két akt az erdőben című festménye 2016-ban 8 millió dollárért kelt el, s ezzel ez a legmagasabb összegért gazdát cserélő latin-amerikai műalkotás? Albert Einsteint, a zseniális fizikust mindenki ismeri, ahogyan a leghíresebb egyenletét (E=mc2) is, de azt már jóval kevesebben tudnák megmondani kapásból, hogy a tudós három különböző állampolgársággal rendelkezett, megjósolta a fekete lyukak létezését, szeretett hegedülni és nem volt hajlandó zoknit viselni. Az INFO+GRAFIKA ideális ismeretterjesztő sorozat, színes és izgalmas olvasmány lehet a tanulni vágyó felnőttek és az érdeklődő iskolás gyerekek számára egyaránt.
Raduan Nassar: Egy pohár harag (Jelenkor Kiadó, fordította: Lukács Laura)
Hét mondat. Hét fejezet. Hét izzó, feszültséggel, fojtott erőszakkal és erotikával telített mondat. Raduan Nassar életművének pont a fele. A brazil szerző ezen kívül még egy kisregényt publikált Kőbe vésve (1975) címmel, mielőtt 48 éves korában visszavonult volna. Ez a rejtőzködő, titokzatos író, aki csak azt nehezményezte könyveinek magyar kiadásakor a borítóterveken (Tillai Tamás munkája), hogy túl nagy betűvel szerepel a neve. Nassar mesterien bánik a szavakkal, ahogyan arra csak a legnagyobbak képesek. Latin-Amerikában olyan irodalmi óriásokkal említik egy lapon, mint Gabriel García Márquez, Julio Cortázar vagy Mario Vargas Llosa. Az Egy pohár harag erotikus kultregény, a történetben egy fiatal nő és egy középkorú férfi vacsoráját, szeretkezését és veszekedését követhetjük végig – szinte egy lélegzetvételnyi idő alatt. És nem is akárhogyan. „Tomboló vágy és vegytiszta harag feszül egymásnak Nassar hőseinek kegyetlen játékaiban, irányítás és ellenállás csap össze hét fejezetben, hét, egy levegővel elhadart mondatban. Az alig 80 oldalon vágni, tépni, harapni, karmolni lehet az erotikát, mely a regény világában elválaszthatatlan az erőszaktól, járjon az lelki és/vagy testi sebekkel” – írta a kisregényről szóló kritikájában a Könyvesblog.
Alessandro Baricco: Selyem (Helikon Kiadó, fordította: Székely Éva)
Alessandro Baricco Selyem című kisregénye pontosan olyan, amilyet a címe is sugall: légies, rendkívül finom és érzéki. Az olasz író számára ez az 1996-ban megjelent rövid történet hozta el a világhírt, 27 nyelvre fordították le, és rendre felkerül a világ legszebb szerelmes regényeinek listájára.
Az 1800-as évek második felében játszódó történet főhőse a katonai karrier helyett a kereskedelmi utazó kalandos életét választó Hervé Joncour, akinek eleinte Észak-Afrikába, később pedig Japánba kell utaznia a selyemgyártásra szakosodott városkája megélhetését biztosító selyemhernyópetékért. S hogy miért vállalkozik egy boldog házasságban élő fiatalember ilyen fáradságos és veszélyes útra még azután is, hogy Japán a polgárháború zűrzavarába süllyed? Hervé Joncour kielégíthetetlen vágyától hajtva kel ismét útra, mert egyetlen pillantásával megigézte őt annak a japán nagyúrnak a kedvese, akivel üzletelni szokott.
Kétségtelen, hogy a világirodalom egyik klasszikusával állunk szemben, amiről a szerző maga így ír: „Ez nem regény. Nem is elbeszélés. Ez egy történet. Olyan férfiról, aki beutazza a világot, s a végén egy szeles tó partján ül egész nap. A férfi neve Hervé Joncour. A tóét nem tudni. Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani. Szerepel benne vágy és fájdalom, mindkettőről tudjuk, mi fán terem, még sincs rá igazi szavunk. Mert szerelemnek nem szerelem. (Régi fogás. Ha nem tudunk nevet adni valaminek, akkor történetnek mondjuk. Ez már csak így van. Évszázadok óta.) Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg
sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika. Sok hozzáfűznivalóm nincs. Talán jobb, ha tisztázom még, hogy tizenkilencedik századi történetről van szó: fontos, hogy senki se várjon repülőgépeket, mosóautomatákat és pszichiátereket. Nincsenek. Bár ma se volnának.”
William Styron: Látható sötét. Emlékirat az őrületről (Park Könyvkiadó, fordította: N. Kiss Zsuzsa)
William Styron az 1980-as évek végén már sikeres írói pályát tudhat maga mögött, bár megítélése ellentmondásos. A Nat Turner vallomásai miatt fekete polgárjogi és civilszervezetek támadták, mondván, fehér író nem lehet az afroamerikai történelem ilyen fontos mozzanatának feldolgozója. Legutolsó nagyregénye, a Sophie választ miatt pedig azzal vádolták: meghamisítja a holokauszt emlékét.
Mindezek után a Látható sötét című művéből arról értesülhetett az olvasó, hogy az ünnepelt író mély depresszióval küzd. A betegség hatvanéves korában, a 80-as évek közepén, látszólag minden előzmény nélkül tört rá: nem tudott pihenni, álmatlanság gyötörte, szorongott, az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta. Évekig harcolt a betegségével, kórházi kezelést is kapott. 1989-ben tartott egy előadást a Johns Hopkins Egyetem szenvedélybetegségekkel foglalkozó szimpóziumán, amelynek kibővített változata ez a könyv. Meggyőződése, hogy kiutat a betegségből végül e vallomás megszületése jelentette, megszállottan hitt az írás terápiás erejében. A könyvét is azoknak ajánlja, „akik bejárták a depresszió sötétlő erdejét, és megismerték érthetetlen kínjait, a szakadékból való visszatérés némiképp olyan, mint a költő felemelkedése, aki fokról fokra botladozik elő a pokol fekete mélységeiből, s végül kiér a »világos világra«”.
Petra Bartíková: A hangyaboly (Kolibri Kiadó, fordította: Kovács Gergely Károly)
Igen, vannak olyan könyvek, amelyek annyira rövidek, hogy lázasan kutatjuk, hová tűnt a többi betű. A gyerekkönyveknél azonban más a helyzet: itt a szöveggel egyenértékű, ha nem fontosabb az illusztráció, a hangulat, és persze az sem utolsó, ha rejt valamilyen játékosságot magában a könyv. Petra Bartíková A hangyaboly című könyve pont ilyen: egy tökéletes, nagy alakú lapozó, amelynek minden részlete passzol egymáshoz. Igazi első felfedező könyv, amit jó kézbe venni, hisz minden oldalon más és más titkot mutat meg egy óriási kolónia mindennapjaiból. Megtudhatjuk, hol növekednek a bábok, hol épül a családi hangyaboly, miért fontos a gombakertészet, és vajon igaz-e, hogy a hangyák szorgalmasak. Egy bolyban mindig nagy a nyüzsgés: most egyetlen böngészőből felfedezhető ezeknek az apró lényeknek a rejtett és lenyűgöző világa, ami az emberi szem elől általában rejtve marad. A legkisebb és a kicsit nagyobb természetrajongók és felfedezők könyve ez, amit nem lehet megunni.