Június van: itt a nyár, kitört a vakáció. Bár lassan lazulnak a korlátozások, és egyre több ország nyitja meg a határait a kötelező 14 napos karantén letöltése nélkül, mégis, az idén mindenki sokkal óvatosabban tervezi a nyaralást. Többen arra kényszerültek, hogy a kincsként őrizgetett szabadságukat szinte teljesen felhasználják az elmúlt három hónapban, így tartották meg a munkájukat. Az idén nehezebb lesz mindenkinek, hogy környezetváltozással szakítsa ki magát a napi rutinból, és kicsit elhagyja a saját mókuskerekét. Ezért most 5 olyan könyvet hoztunk nektek, amellyel tér- és időbeli akadály nélkül juthattok messzi tájakra. Hova vágytok: valós vagy képzeletbeli helyre? Legyen hideg, vagy inkább jöjjön végre a fülledt, nyári meleg? Az utazáshoz ezúttal nem kell maszk, sem kézfertőtlenítő. Nyissátok ki a könyvet, merüljetek el benne, és máris tisztes távolságra kerültök a szürke hétköznapoktól.
Sejal Badani: A mesemondó titka (Libri Kiadó, fordította: Borbély Judit Bernadett)
A Törött szárnyú angyalok című bestseller után ismét letehetetlen regényt írt Sejal Badani. A mesemondó titka nem csupán földrajzi és időutazásra hív. Érzelmi felfedezés is vár ránk, a történet a hagyományok, az egyéni szabadság, az útkeresés és a kiteljesedés kérdéseivel szembesíti az olvasót. Indiában járunk, egzotikus környezetben lehetünk tanúi egy hazatalálásnak. A szemünk előtt tárul fel a múlt, hogy azzal szembenézve hősünk megismerhesse önmagát is. A két idősíkon játszódó regény főszereplője a New York-i újságíró, Jaya, aki a házassága széthullása után, egy fájdalmas élethelyzetben haldokló nagyapja hívására Indiába érkezik, hogy megtalálja a gyökereit, megismerje nagymamája inspiráló, magával ragadó történetét, és megnyugvásra leljen. És miközben végigjárjuk vele neki rendelt útját, belekóstolhatunk az indiai kultúrába és történelembe.
Peter Zuckerman – Amanda Padoan: Felhőkbe veszve. Tragikus nap a pakisztáni K2-n. A serpa mászók rendkívüli története (Park Könyvkiadó, fordította: Kelemen László)
„A kötet megírására a nyomós indítékot Amanda barátjának, Karim Meherbannak a halála adta. Amanda egyedül képtelen volt elvégezni az egész kutatást, ezért felkért társszerzőnek. Eddig újságíróként kényelmesen eldolgozgattam egy napilapnál. Sohasem kötöttem a lábamra hágóvasat, ám amikor meghallottam ezt a történetet, nem tehettem mást, felmondtam a munkahelyemen, fogtam egy jegyzetfüzetet, és elindultam a Himalájába. Annyira inspiráltak a szereplők, annyira fontosnak éreztem a célt, és az utazás olyan érdekesnek ígérkezett, hogy képtelen voltam ellenállni” – írja a Felhőkbe veszve című könyv egyik szerzője, Peter Zuckerman.
Sokakat csábít a szédítő magasság és mélység, az extrém helyek, amelyek meghódítása számos veszélyt rejt. Peter és Amanda azonban nem meghódítani akarta a világ második legmagasabb nyolcezresét, a Karakorum hegység legmagasabb csúcsát, ők azért utaztak a Himalájába, hogy a K2 eddigi legtragikusabb napjának eseményeit rekonstruálják. 2008. augusztus 1-jén huszonkilenc hegymászó vágott neki az útnak, tizenegyen vesztek oda. A szerzők a túlélők beszámolói és más források alapján rekonstruálták a csúcstámadás előkészületeit, a mászás eseményeit, valamint a tragédia éjszakájának ismerhető mozzanatait. Történetüket egyedivé teszi, hogy egyúttal bepillantást nyújtanak a nepáli és pakisztáni magashegyi munkások életébe is. A könyv tavalyi megjelenésével majdnem egy időben egy hazai hegymászósiker is született: Suhajda Szilárd magyarként elsőként jutott fel a K2-re.
Jeanine Cummins: Amerika földje (Helikon Kiadó, fordította: Csáki Judit)
Jeanine Cummins pörgős thrillerje januárban hatalmasat szólt az Egyesült Államokban. A megjelenést követő néhány hétben a The New York Times bestsellerlistájának első helyére jutott, népszerű könyvklubjában méltatta Oprah Winfrey, miközben Stephen King és John Grisham is elismerően nyilatkozott róla. Nem véletlenül. Jeanine Cummins nem bízta a véletlenre, sikerregényében egyértelműen a cselekményre helyezte a hangsúlyt. A sztori egy pillanatig sem engedi el az olvasót, már-már filmszerű képeivel, tempós dramaturgiájával szinte kiabál azért, hogy Hollywood a moziban is bemutassa Lydia és kisfia kétségbeesett szökésének történetét. Az Amerika földje ugyanis nem más, mint egy klasszikus menekülésregény.
A történet már az első soraival beszippant. Lydia férje oknyomozó újságíró Mexikóban, aki hosszú leleplező cikkben tárta fel az épp regnáló drogbáró piszkos ügyleteit, a büntetés pedig nem maradt el. Máris egy lövöldözés kellős közepén találjuk magunkat. Egy kerti sütögetésen Lydia családját kivégzik, csak ő és a kisfia marad életben. És ettől a pillanattól nincs megállás… Lydia tudja, a fiának csak akkor lehet biztos jövője, ha az Egyesült Államok földjén tudhatja, mert Mexikóban a kartell bosszúja elől nincs menekvés. Mivel az országban mindent a szervezett bűnözés irányít, lehetetlennek tűnő küldetésük az amerikai menekültek által használt, La Bestia névre keresztelt szörnyű tehervonatok tetejére kényszeríti a főszereplőket. Ha valaki felismeri vagy elárulja őket, és üldözőjük rájuk talál, a biztos halál vár rájuk. Csak a gondviselésben, illetve a földönfutókat segítő, jólelkű emberekben bízhatnak.
Miközben szereplőinkért izgulunk, kibontakozik a regény másik rétege, és megismerjük Közép-Amerika különleges szépségű világát. A tengerpartot, a napsütést és Acapulco pálmafáit hamar felváltja a latin dzsungel, Mexikóváros őrült lüktetése, a száguldó vonatok tetejéről pedig elénk tárul az ország szinte teljesen ismeretlen vidéke végtelen naplementéivel és a remény sugarát idéző pirkadataival, egészen a Sonora-sivatag kegyetlen, mégis lenyűgöző pusztaságáig. Az Amerika földje igazi nyári olvasmány, remek kikapcsolódás, a pihenős, olvasós nyaralások tökéletes kiegészítője.
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol-trilógia (Jelenkor Kiadó, fordította: Egyed Veronika)
Az izlandi író trilógiáját tavaly az év könyvének választotta a Könyves Magazin. Októberben vendégül láthattuk a szerzőt a Margó Irodalmi Fesztiválon, ahol Tompa Andreával beszélgetett.
A karantén kezdetén az #őkisjelenkor-kezdeményezésünkben írók meséltek olvasmányélményeikről. Tompa Andrea ezekkel a sorokkal ajánlotta a Menny és pokol-trilógiát: „Ez a trilógia lassú idők hosszú olvasmánya. Három szép könyv alkotja Jón Kalman Stefánsson könyvét. Ahogy címe – címei – is mutatják, Menny és pokol, Az angyalok bánata, Az ember szíve, nem kevesebbről akar szólni, mint magáról a teljes emberi létezésről, földi léten innen és túl.
A kortárs izlandi író egy tizenkilencedik századi történetet mesél, de hogy »időben« vagyunk, valamiféle történelmi időben, alig érzékeljük. Inkább valami időtlenségben merülünk el, mint minden nagy könyvben. Minél szűkebb a fókusz, minél kevesebbet kell a tekintetnek átfognia, annál mélyebbre lát. Az események nem kint a világban, hanem bent, az ember lelkében, fejében, álmaiban zajlanak. Ebben a küzdelmes létben, amit az itt élők élnek, mégis a nagy kérdések vannak folyton terítéken: mi a létezés, mi a halál, mennyit ér az élet, mennyit ér egy könyv, egy macska, egy szerelem. Mit tehet meg egy nő ebben a világban. A könyv szereplői izlandi halászok, egy fiatal, felnövekvő férfi és egy öntörvényű nő, akiknek léte ezen a szigeten a leginkább zord és fékezhetetlen természettől függ. A halál a lábuk nyomában jár, sokszor utoléri a hősöket, és elragadja őket, miközben ők bizakodva, mintha ez a lét parancs volna, mennek előre a viharban.
Stefánsson döbbenetes költészettel, humorral, emberséggel, gyengédséggel és kegyetlenséggel visz el a dolgok közepébe, legyen az egy vihar, egy hajóút, egy szerelem, egy barátság. Ki gondolná, hogy az izlandiak rendületlen hívei a kávénak, együtt élnek állataikkal a dermesztő télben és nem tudnak úszni. Mert a tenger oly jeges arrafele, hogy nincs értelme megtanulni.”
Jessica Townsend: Nevermoor. Morrigan Crow négy próbája (Kolibri Kiadó, fordította: Pék Zoltán)
„– Morrigan – szólította meg Jupiter teljesen más hangon. – Nem akarsz élni?
Morrigan összerezzent. Miféle kérdés ez?
– Nem számít, hogy én mit akarok.
– Dehogynem. Nagyon is számít. Jelenleg ez az egyetlen, ami számít.”
Egy jó könyv segít. Például kiszakadni, elmenekülni a valóságból. A Gyűrűk Ura, a Végtelen történet, a Harry Potter-sorozat és a Narnia krónikái óta pedig azt is tudjuk, hogy ez egyáltalán nem lehetetlen, hiszen képzeletben távoli tájakra utazni sokszor jobban feltölt, mint ha a valóságban tennénk ezt. Sokszor ábrándozunk helyekről, amelyeket nem fedezhetünk fel az atlaszokban, nem tudunk sem a keletkezésükről, sem arról, miért érdemes felkeresni ezeket, vagy mesebeli lakatlan szigetekről, ahol ideig-óráig szívesen lennénk csak mi, egymagunk. Szerencsére másfél évvel ezelőtt lett egy újabb fantasztikus úti célunk: az ausztrál származású Jessica Townsend – aki nem titkoltan fanatikus Harry Potter-rajongó – megírta a letehetetlen Nevermoort. De milyen is ez az újonnan feltáruló fantasztikus világ? Az életet varázslatos szerkezetek, mint az ernyővasút, vagy színüket és funkciójukat változtató szobák teszik könnyebbé, olyan különleges figurákkal ismerkedhetünk meg és barátkozhatunk össze, mint Fen, a macskarizma vagy Jupiter North, a különc pártfogó. Ahogy kinyitjuk a könyvet, ők ott vannak, ha szükség van rájuk, segítenek leküzdeni a félelmeinket. Mi idén nyáron újra elmerülünk Nevermoor világában, hiszen olyan csodák várnak ránk, amelyekről korábban csak álmodni mertünk. És persze ahogy a könyv végére érünk, már vesszük is le a polcról a Csudamívest , hisz vár ránk az újabb kaland…