Benedek Szabolcs írása a Nyugati tér blognak
Détári Lajos születésnapjára írt különleges portrét a futballmohikánról Benedek Szabolcs, a Ballada egy csapatról szerzője.
Talán nem tévedünk nagyot, amikor azt mondjuk, hogy a lengyelek elleni mérkőzés volt a legemlékezetesebb fellépése címeres mezben. Meglehet, egész pályafutása legnagyobb húzásai közé tartozik. Pedig akadt belőle jó néhány. Már korábban is megvillantotta kivételes képességeit: az osztrákok ellen lemásolta Puskás Wembley-ben rúgott lövőcseles gólját, a brazilok ellen ott volt az a fejes, aztán ahogy kiugrasztotta Esterházyt… Később a Bochum elleni kupadöntő a Frankfurt színeiben, vagy amikor az Ancona az ő vezényletével lemosta az Intert. Hat világválogatott-béli fellépése közül Zico búcsúmeccsén az ő góljával nyert az All-Star.
De az igazán felejthetetlen az 1987. május 17-i Magyarország–Lengyelország Eb-selejtező. Egy évvel jártunk Mexikó után, már a második szövetségi kapitány ült a kispadon, ezúttal Verebes, a Mágus, aki egyebek között arról volt ismert, hogy a védekezéssel nem nagyon törődött. Ennek megfelelően potyogtak a gólok. A vendégek rúgtak hármat, mi ötöt. Détári mind az ötből kivette a részét. Három gólpassz, egy tizenegyes – és a legemlékezetesebb az a szabadrúgás az alapvonalról. Egy pillanatig a légy zümmögését is hallani lehetett a Népstadionban. Aztán Détári ott sétált az oldalvonal mentén, és a magasba emelte a karját. A közönség és a játékostársak ekkor kezdtek magukhoz térni a hüledezésből. Onnantól fogva akárhányszor Détárinál volt a labda, hörgött a lelátó.
Azt szokták mondani a futballzsenikről, hogy képesek végigácsorogni 89 percet, hogy aztán egyetlen minutum alatt eldöntsék a mérkőzést. De Détári nem ilyen. Amikor nem volt formában, olyankor az tényleg nem az ő meccse volt. Például hét évvel a lengyelek után Verebes (immár másodjára kapitányként) félidőben lehozta a Svájc elleni meccsen. (Döme mentségére legyen szólva: 1994 a magyar futball egyik leggyászosabb esztendeje volt, a nemzeti tizenegy abban az évben egy meccset sem nyert.) Viszont ha elemében volt, elképesztő húzásokra volt képes. Az ő zsenialitása abban nyilvánult meg, hogy döbbenetes élességgel látott a pályán, és egészen váratlan dolgokat tudott művelni. Olyanokat, amelyekre nem számított senki. Legkevésbé az ellenfél.
Détári Lajos lett volna a Ballada egy csapatról járvány miatt elmaradt márciusi könyvbemutatójának egyik főszereplője. Elsőre igent mondott. Készült arra, hogy ismét találkozzon a drukkerekkel. Erre az egészségügyi veszélyhelyzet miatt most nem kerülhetett sor. Annak viszont semmi akadálya, hogy emígyen felköszöntsük, hiszen a napokban lett 57 éves.
Boldog születésnapot, Döme!