Szabó Márton István: Bevezetés az anyagismeretbe


A legfontosabb ezt tudni,
ésszerűnek tűnik.

Mi vesz körül, mitől mire lehet
számítani,

ne bízza el magát az ember.

Mennyi beton és mennyi vas,

mekkora nyomástól és mikor
szakad.

 

Egy kötés mikor enged el. Tudni
kell.

A gépi csipkét például maratják.

Szövetre hímzés, külön cérnával,

aztán a lyukakat nátronlúggal.

A fehérneműkhöz is.

 

Ha tervezünk, fontos, hogy az
anyagot,

az anyagtulajdonságokat tartsuk

a szemünk előtt. Tfh (tegyük fel,
hogy):

téged. Legyél te az anyag.

 

Tudni kell – legalábbis tudni
kell megsaccolni –

mikor olvadsz, milyen fokon égsz,
mi tisztít,

mi károsít. Bizonyos kikészítési
technikák,

a gyártáshoz, mielőtt az ember
nekizuhan.

 

Türelmetlen vagyok, mert nincs
táblázat,

nincsenek valós mérések,

egyedül vagyunk, én és a viszony,
de nincs mihez.

 

Tízből kilencszer nem vigyázok,
elszakadsz,

kikészülsz, elengedsz, még
mielőtt rájövök,

mivel marták rád ezt a hiányt.