Ki hitte volna, hogy Richard P.
Feynman után meg lehet újítani a tudományos ismeretterjesztés műfaját? Az olasz
Carlo Rovellinek sikerült. Igaza van Feynmannak és Rovellinek abban, hogy a
rejtély nem lesz kevésbé csodás, ha tudunk róla egy keveset, ha a Jupiterre
nézve nemcsak egy vers jut eszünkbe, hanem az is, hogy az ott fenn egy hatalmas,
forgó metán- és ammóniagömb.
Carlo
Rovelli olasz elméleti fizikusnak – kutatói munkássága mellett – küldetése a
tudomány népszerűsítése. A Hét rövid
fizikalecke az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb olasz könyvsikere volt. Ez
a már kivitelében is csodálatos kis kötet azoknak íródott, akik egyáltalán nem
vagy csak alig ismerik a modern tudományt. Az első leckét Albert Einstein általános relativitáselméletének szenteli,
„a legszebbnek valamennyi elmélet közül”. A másodiknak a kvantummechanika a
tárgya, és vele a modern fizika leginkább zavarba ejtő vonatkozásai. A harmadik
lecke a kozmoszról szól, az általunk is lakott világmindenségnek, az
univerzumnak a szerkezetéről. A negyedikben az elemi részecskékről lesz szó. Az
ötödik lecke megismerteti az olvasót a kvantumgravitációval: az ez irányú
folyamatos erőfeszítések a 20. századi nagy felfedezések szintézisét keresik. A
hatodikban olvashatunk a valószínűségről, valamint a fekete lyukak hőjéről.
Lezárásképpen az utolsó fejezet visszatér önmagunkhoz, és azt firtatja, miként
vagyunk képesek gondolkodni ebben a modern fizika által leírt különös világban.