Májusban, a Helikon Kiadó megújuló Bukowski-életműsorozatában
jelenik meg az Egy vén kujon további
feljegyzései, amit Magyarországon először 1994-ben megjelent, majd 2014-ben újra kiadott Egy vén kujon jegyzeteinek
folytatása, a kötet önéletrajzi írásai eredetileg egy újságban jelentek meg
húsz éven át. Bukowskit olvasni pont olyan, mint sört inni: tudjuk, mire
számíthatunk, ám újra és újra ugyanolyan jólesik. Most ebből olvashatnak egy részletet.
Az eddig kiadatlan művet május 30-án a Katona József Színházban egy
emlékesten mutatja be a Trubadúr könyvek.
„Míg Mrs.
LeMon telefonált, Harry ismét benézett a lábai közé. Azóta lábat váltott, és a
szoknyája még feljebb csúszott. Maga a pokol, ha az ember a nők lábára bukik, és olykor-olykor szembejön egy magassarkú-combfix-harisnyakötő kombináció. A
modern nők mind harisnyát vagy nadrágot hordanak, ami kiöli a szexualitást.
Mondjuk, joguk van ahhoz, hogy ne legyenek szexszimbólumok, ha nem akarnak, és
ahhoz is, hogy legyenek, ha akarnak. Harry nagy nehezen levette tekintetét a nő
lábáról, és beleolvasott az újságjába.
– Ezt
hallgassa meg – mondta Harry. – Van egy legfelsőbb bíró, aki engedélyezte, hogy
kasztráljanak két férfit, akik bevallották, hogy gyereket molesztáltak.
Mrs. LeMon
letette a telefont. – Akkor lefoglaltam egy helyet a 248-as American
Airlines-járatra, délután 2.48-ra. Mit mondott?
– Két
férfi kislányokat molesztált, és lehet, hogy ezért levágják a töküket.
–
Szerintem ez szörnyű – mondta Mrs. LeMon.
–
Szerintem is – válaszolta Harry. – Vannak lányok, akik borzalmasan fel tudják
húzni az embert, egészen begerjesztik.
–
Szeretném elolvasni egy-két könyvét.
– Nem
tetszene magának.
– Miről
szólnak?
– Csak
sztorik meg versek.
– De
miről?
– Nemi
erőszakról, gyerekmolesztálásról, orális szexről, harisnyakötő és
magassarkú-fetisisztákról, korbácsról, bőrről, ilyesmiről.
– És
tényleg fizetnek magának azért,
hogy ilyesmit felolvasson?
– Ó, azért
hozzáteszek egy kis tavaszt, szerelmet, halált és nevetést. Ami összezavarja
őket.”
(Pritz Péter fordítása)