Térey János: A legkisebb jégkorszak


RÉSZLET A LEGKISEBB JÉGKORSZAK CÍMŰ REGÉNYBŐL

Kőnig Attila, az író a Fácán vendéglő udvarán

Parkolta le gömbölyű orrú hórobogóját.

Kibújt a robusztus kormányvilla mögül.

Kis seprűjével takarította le a havat

A pirosra krómozott motorháztetőről.

Úgy húzta végig a kezét a kerek fémpofán

És a szélvédő üvegén, mintha lovat simogatna.

Kőnig harmincas, hirtelenszőke ember,

Enyhén piknikus alkat. Lennon-keretes

Szemüvegével olyan, mint egy kisvárosi

Melegikon, akit kinevet magából a közösség.

Ami feltűnő rajta, a tekintete élénksége,

Nagyon kék szemfényében

A plusz világítás. Bár ez a Kőnig

Dehogyis buzi, legalábbis nem tud

Semmi hasonló hajlandóságáról.

Reggel még nem tudta eldönteni,

Vajon hómobillal menjen föl a hegyre,

Vagy a BMW is jó lesz? Ez az út ekkora hóban

Lánccal is kínlódás, de most nem esik legalább.

Tisztára a Hoth bolygó, komolyan, már csak

A birodalmi lépegetőket hiányolom, gondolta.

Legyen a robogó. Ezzel

A piros kapszulával öröm furikázni.

Emlékezett, hogy tavaly ilyenkor

Forgatás volt odafönt a hegyen,

Binder Lívia volt a főszereplője,

Őt zsongta körül a pufidzsekibe öltözött stáb.

Csúcsjelenetük egy tetőteraszparti volt,

Amit a svábhegyi szanatóriumban vettek föl

Az – akkor még – kevés havas nap egyikén,

Kölcsönkért hóágyúval és intenzív hóemberépítés keretében.

Abból volt hiány, amiből most fölöslegük van! Vicces.

Kőnig szerényen beledolgozott a forgatókönyvbe,

Biztos, ami biztos, mert mit meg nem tesz

Az ember a túléléséért! Boldog karit, Zsú!,

Ez lett a címe a filmalkotásnak; reklámok ígérik,

Valóságos snow attack lesz a jóízlés ellen,

Most karácsonykor premier.

A teljes részlet a Tiszatáj Online-on olvasható: http://bit.ly/1zyGSHH 

Megjelent a Tiszatáj 2014/12. számában