„A kedves, bájos impulzív” – beszélgetés Sopotnik Zoltánnal a Dobogó Centrumról


image

Sopotnik Zoltán Saját perzsa című kötete tele van traumatikus családi emlékekkel, a könyv alaphangját mégsem a siránkozás, hanem inkább valami bátor szembenézés és életigenlés határozza meg, ami ettől függetlenül nem téveszti szem elől az élet durvábbik oldalát sem. Az ex-punkzenész költő jelenleg a tatabányai Dobogó Centrum csapatával igyekszik segíteni a helyi gyerekek tanulási nehézségein. Erről a munkáról (is) kérdeztük.

Az önéletrajzodban szerepel, hogy egy ideig stresszkezelő tréningeket tartottál multinacionális nagyvállalatoknál. Ezt hogyan kell elképzelni? Verseket olvastál fel jógamatracon fekvő, leszedált menedzsereknek?

Nem, semmi ilyesmi nem történt, annak idején csoportvezetőként mondjuk tényleg olvastam verseket a szalagon dolgozó embereknek, suttogtam fülükbe Téreyt, Pollághot, Keményt….

Csoportvezetőknek és instruktoroknak (mondjuk, hogy alcsoportvezetőt jelent) tartottam, illetve tartottunk ilyen tréningeket, legtöbbször egy külsős tanácsadó cég szakpszichológusaival. Két-három órás, leginkább hiperventillációs beszélgetések voltak ezek, de többet nem mondhatok, mert elvisz a fekete limuzin, vagy Dacia.

image

Honnan jött a Dobogó Centrum ötlete?

A kedvesemnek régi mániája, hogy létre kellene hozni egy központot autista, tanulási- és részképesség zavarral küzdő gyerekeknek és olyan fiataloknak is, akik nem küzdenek ilyen problémákkal. Őket szép magyarsággal mondva: hozzá kellene érzékenyíteni a témához, hogy később sokkal el- és befogadóbb, toleránsabb felnőttek legyenek, mint az átlag, mert azt tapasztalta, és tapasztaljuk, hogy az átlagpolgár bizony nem ilyen. Vagy az esetek nagyobb százalékában nem ilyen, sőt a polgár sem úgy polgár, mint a századelőn például (tudom, evidens, hogy nem is lehet ugyanolyan) mostanában inkább polgárnegatív, vagy negatív polgár. Szóval, ennek a valamelyest leredukált változata a Dobogó Centrum, ahol egyik ágon legfőképpen művészeti eszközökkel próbálunk segíteni a tanulásban, gyereknevelésben, vagy csak a mi látásmódunkat próbáljuk átadni másoknak, hátha tudnak kezdeni vele valamit. A kínálatunkban szerepel Zenebölcsi, Gyerekagykontroll, Tanulási Tréning, nagyobbaknak Kreatív írás kurzus is, amelyet most próbálunk elindítani.

A másik ág a felnőttekkel foglalkozna: cégeknek, munkahelyi és baráti közösségeknek kínálunk csapatépítő napokat, ha tetszik: tréningeket, bár ezt az elnevezést kevésbé szeretem. Ezen a fronton az én és Pollágh Péter barátom mániája érvényesülne, hogy az ilyen csapatépítőket íróknak, költőknek, hatványozott fantáziával rendelkező embereknek szabadna csak tartaniuk. Szóval az irodalom és a fantázia lábával próbálunk belépni ebbe a bizniszbe. Meglepetés napokat szeretnénk csinálni, tele vicces, váratlan elemmel, sok irodalommal, színházzal esetleg. Számtalan csapatépítő programon részt vettem anno, van ezeknek egy sajátos struktúrája, ebbe szeretnénk egy kicsit belepiszkálni, átszabni, más keretek közé helyezni az egészet, olyanok ötleteket is behozni, amelyekkel tudomásom szerint még nem próbálkozott senki. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden eddigi tapasztalatot, szakmaiságot a sarokba állítunk, természetesen mi is együtt dolgozunk pszichológussal, olyan gyakorlott, tréningeket tartó profikkal, akik hajlandóak a mi oldalunkról is hozzányúlni ehhez a munkához.

image

A centrumról megjelent fényképeken látszik, hogy a festés, rajzolás fontos szerepet kap a munkátokban. Mi a helyzet az irodalommal?

A képek az első nyílt napunkon készültek, és köszönet érte Tarján Katának, aki nagyon szép fotókkal lepett meg minket. Az irodalom a hamarosan beinduló Kreatív írás kurzusban jelenne meg hangsúlyosan, ezt szervezem éppen. Ezen túl készülünk nyárra két alkotói táborral, amely reményeim szerint a táborba jelentkezők szövegeire, meséire épülne, úgy hogy a tábor végére egy komplett történet kerekedik ki belőle, illusztrációkkal, videókkal esetleg.  És a résztvevők hazavihetnek egy izgalmas könyvecskét akár.

Milyen szerzők milyen szövegeit használjátok?

Ha beindul a kreatív írás, tuti, hogy rengeteg szerzőt, szöveget megidézünk a kortárs fiatal irodalomból, még nincsenek a fejemben konkrét nevek, bár nagyjából így már kitalálható a bázis. Fontos, hogy kánonon kívüli írókat, költőket is megismertessünk a fiatalokkal, és ezek után visszavágtathatunk a régi időkbe is.

Ha jól tudom, az egyik másik szerzőnk, Finy Petra is volt nálatok vendégségben. Mesélsz erről a látogatásról?

Igen, Petrát én hívtam az bemutatkozó nyílt napunkra sztárvendégnek, valami különlegeset akartam adni a gyereknek és szüleiknek egyaránt. Petra személyisége volt a garancia erre. Azonnal megtalálta a hangot a jelenlévőkkel, egy varázslat jobbról, egy másik balról, a harmadik a fül mögül, és így tovább a mesevideóig. A kedvesem kimásolt felnagyítva figurákat a Maja tizenkét babája című könyvéből hatalmas kartonlapokra, és mielőtt Petra megérkezett volna ezeket a figurákat színezték a gyerekek nagy élvezettel, és kérdezgették, hogy mikor jön már az a néni, aki ezt az egész világot megálmodta. Egy pillanat alatt bent voltak a mesében. A gyerekek még tudják ezt, a felnőtteknek pedig jót tenne, ha vissza tudnának nyúlni idáig.

image

Nekem általános tapasztalatom általános iskolából, gimnáziumból de még az egyetemről is, hogy az emberek többségében hihetetlen gátlások vannak azzal kapcsolatban, hogy nyilvánosan megszólaljanak, akár csak egy harmincfős osztályban. Ezzel mit lehet kezdeni?

Nem vagyok profi ebben én sem, csak ösztönből megy, és a legtöbb esetben megy a dolog. Én a személyiségemet szoktam felturbózni ilyenkor: a progresszív-depresszív szótlan figura mögül előrángatom a kedves, bájos impulzívat, sokszor még nekem is meglepetés mennyire bennem van. És persze az irónia, az egyik legnagyobb csodafegyver, bár itt nagyon kell a tudatos kontroll, egy pillanat alatt észre kell venni, ha nem vevő rá a másik fél. Ha érzik, hogy nem veszed, hű de annyira komolyan magad, egyszerűen feloldódnak és kész, nyertél. Voltak olyan helyzetek, hogy azt mondták: figyelj, itt van ötven ember, most éppen nem tudnak dolgozni ezért meg ezért, foglald le őket, mondjuk két órára. Ilyenkor mentünk a kollégámmal, és megoldottuk, általában alig tudtuk utáni visszakergetni őket, annyira élvezték. Ha nem sikerült, abból meg tanultunk sokat.

Amikor gyerekeknek próbáltok segíteni, a szülőket mennyire tudjátok bevonni a folyamatba?

A nyílt napunkon szülőkkel jöttek a gyerekek, és ha már ott voltak természetes, hogy bekapcsolódtak a játékba. Egyébként ahová szülővel megy a gyerek és nem szalad el, nem hagyja ott, evidencia, hogy bevonódik így vagy úgy.  A kisebbeknél ezt szűrtük le, a nagyoknál, kamaszoknál azért másabb a folyamat, de természetesen igyekszünk és figyelünk rá, hogy amennyire lehet, ez megtörténjen.

image

Te mennyire tekinted terápiás szövegeknek a saját munkáidat?

Abszolút terápiás szövegek, főként, hogy az egész életművemen végigvonul az ikertestvérem betegsége, halála, és a lelkifurdalásom miatta. Nem tudom kikerülni, állandóan belebotlok a témába, vagyis mindig ott lohol bennem. Fut, mint én a tó körül.

Volt már olyan, hogy egy olvasódtól megtudtad, hogy valamelyik szövegeddel akaratlanul tudtál neki segíteni?

Nem emlékszem ilyenre, a meséimre mondta már gyógypedagógus, hogy ezek gyógyító mesék. Könyvhét környékén talán kiderül igaza lesz-e.

image

A fotókat Tarján Kata készítette.