Miközben mindaz, amivel Dunajcsik Mátyás az utóbbi időkben tudhatóan foglalkozott (hogy írt Proustról, Thomas Mannról, Nádasról, Sebaldról, Szerb Antalról, vagy hogy lefordította Robbe-Grillet Érzelmes regényét), letagadhatatlan nyomot hagyott második kötetén, az alapvetően mégis ott folytatódik, ahol az előző (Repülési kézikönyv, 2007;kritikánk róla itt) véget ért. Magyar Narancs kritika.
Annak utolsó novellája a posztmodern megelőzöttségtudatot kapcsolta össze a blogok és a szerelmes regényekszenvelgésével – mintha ebből a kapcsolatból születtek volna a Balbec Beach szövegei is. Dunajcsikot leginkább az érdekli, hogyan csordul túl a művészet a könyvek lapjain, és lép be szereplői magánéletébe: azApám könyvtára című novellában egy elmegyógyintézet ápoltjai változnak át az olvasás hatására egy-egy irodalmi szereplővé; a Szerb Anta megkísértése címűben pedig a címszereplő egyetemista lány teszi magáévá Szerb Antal személyiségét, majd ismétli meg saját életében egyik novellájának történetét.
De ahogy az talán ennyiből is látszik, az élet, amelybe a művészet belép, maga is hangsúlyosan művészet: stilizált, toposzokból és reminiszcenciákból felépített világ.
Az írás itt folytatódik.